Dagonyázni 50 ezer söröző bringamániással
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!További Bringa cikkek
-
Jövőre már profi lett volna, autóbalesetben meghalt a 18 éves belga bringás - Óriási rekorddöntés, Filutás Viktor az egyórás kerékpározás új magyar csúcstartója – videó
- Valter Attila: A csapat elégedettebb velem, mint én saját magammal
- Vas Blanka negyedik az egyik legnehezebb terepkerékpáros versenyen
- Itt az új magyar kerékpárcsapat, azonnal egy bombaigazolással
A ciklokrossz néhány országban igazi népünnepély, tízezrek buliznak, míg a terepen örülte iramban nyomják a bringások. Szilasi László (velo.hu) a hoogerheidei világbajnokságon belölről tapasztalta meg, milyen sült krumpli zabáló és sört vedelő közönség között.
A ciklokrossz a kerékpársport egyik különleges szakága, melyet a terepviszonyokra látszólag teljesen alkalmatlan kerékpárokkal és időjárásban művelnek. Ha egyszerűen akarunk fogalmazni, a krossz nem más, mint kis mértékben átalakított országúti bringákkal versenyzés télen, saras-jeges-homokos-fagyos terepen.
Elsőre furcsának hangzik, de megoldható. Belgiumban és Hollandiában pedig a legkedveltebb téli sportággá vált az elmúlt négy évtizedben. Fontosabb nekik, mint a téli olimpia, és a világbajnokságot annyian követik a helyszínen, mint ahányan a legnagyobb stadionokba beférnek. Február első hétvégéjén a hollandiai Hoogerheidébe utaztam, hogy megnézzem, hogyan mulat vb-n 50 ezer brabanti és flamand, gumicsizmában.
Sültkrumpli tonnaszámra a reggeli kocsmázás után
1950-ben, Párizsban volt az első ciklokrossz-vb, azóta 64-et rendeztek, amiből 27-et a belgák nyertek, így nem véletlen, hogy ők teljesen rá vannak erre kattanva. A legnagyobb sztárjaik, mint Sven Nys vagy Niels Albert nemzeti hősök, és ugyanannyira ismertek, mint a nagy országútis királyok, Boonen vagy Gilbert. Hoogerheide legutóbb négy éve szervezhette a vb-t, nem nehéz kitalálni, hogy az előző is abszolút nyereséges lehetett, ha ilyen hamar újra jelentkeztek házigazdának. Nem kis dolgot vitt véghez másodszor is ez a mindössze kilencezres lakosú városka. Kisüsti illata és a kerékpársport szeretete járja át a levegő, ahogyan a kockaköves utcácskákon a templom körüli főtéren özönlik a tömeg.
Bár az országúti és mountain bike világbajnokságoktól eltérően, itt van belépőjegy, a 10 eurós költség láthatóan nem riasztja el a helyszínre érkező mintegy 50 000 szurkolót. A pénzükért egész napos szórakozást kapnak, mindkét hétvégi napon két futam is van. A versenyek között pedig folyik a sör és tonnaszámra sütik a „fritset”, azaz a sültkrumplit, az óriás sátrakban pedig spicces tömeg énekli közösen a nemzeti dalokat. A környék kocsmái már reggel tízkor tömöttek, a hozzáértő közönség már a versenyek előtt keményen hangolódik. A vb egyik főszponzora is egy sörgyártó cég, ami nem is csoda, hisz egy ilyen hétvége során 35.000 liter fogy a sörből.
Tömött buszokkal érkeztek a szurkolók Belgiumból, a kabátjukról pedig megtudhatjuk, kinek szurkolnak, hátul ugyanis a kedvence neve szerepel, pontosabban "az én támogatottam". 50 ezer embert nem könnyű beterelni a „legelőre", hát még amikor a verseny után ittasan elindulnak, így a rendezők a forgalom irányításra nagy figyelmet fordítottak. Az is látható, hogy egy ilyen vb-hez nemcsak kiváló pályára, de óriás méretű parkolókra is szükség van, hazánkban például Etyek környékén lehetne hasonló pályakialakítást elképzelni. A verseny teljes területén hatalmas volt a sár, de ez láthatóan senkit sem zavar, a szurkolók felkészülten gumicsizmában érkeznek a helyszínre, ez a krosszfutamok védjegyévé vált. Felesleges túlöltözésnek itt nyoma sincs, a nap az önfeledt szórakozásról szól a dagonyában, miközben a világ legjobb krosszosai kóstolgatják egymást a végig kordonozott pályán.
A nemzeteken belül, a versenyzők külön érkeznek, a saját lakóautóikkal, és külön is melegítenek. Persze van itt olyan csapatbusz is, ami a Tour de France-ról is ismerős lehet, a legjobb franciának, Francis Mourey-nek az FDJ csapat adja oda ezt a luxusjárgányt. A nagy nevek mobilhome-jai egyébként jól felszerelt lakóautók, melyek mellé a szerelők melegítő sátrakat építenek, ahol a versenyzők legalább egy órát görgőn hangolódnak a rajt előtt. Utána a legnagyobb sztárok is a tömegen keresztül gurulva jutnak el a rajtterületig, külön bejárat és piros szőnyeg itt senkinek nincs leterítve. A rajt és a célegyenes közötti egyenesben még vastag nadrágokban tartják melegen az izmokat, ezek a ruhák egészen a rajt előtti percekig maradnak is rajtuk.
A vb egyetlen magyarja
A krosszfutamok egyik főszereplője lett a kordonokon belül egy magyar is, még ha dobogóra ő sosem fog állni. Hamvas Bálint 2008-ban, a hozzánk legközelebb eső világkupa futamon, Csehországban találkozott a versenyszámmal és azonnal bele is szeretett. A következő évben vállára csatolta fotósgépét és önköltségen végigjárta a világkupákat. Képeiből a szezon végén könyvet készített (melyet azóta is minden évben kiad), ebből próbálta visszahozni a költségeket. A következő években sem adta fel és kitartóan dolgozott a saras pályák széléről, mely végül meghozta a gyümölcsét. Mára már az egyik legelismertebb cyclo fotós, aki főállásban ennek él, képeit pedig több országban is megveszik, egyik legfontosabb ügyfele pedig a krossz szakágban nagyon is érintett SRAM alkatrészgyártó cég. Minden pályát kitűnően ismer, tudja hol lehet a legjobb shotokat készíteni és nem ért egyet azzal, hogy a nagy ügynökségek csak "szembevillantott" pillanatképeket árulnak a tömegnek. Ő a kreativitásban hisz, képeit átjárja az átgondoltság és megpróbálja a sportágat egy ritkán látott szemszögből is bemutatni. Szerinte hazánkból is kellene, hogy legyen ezeken a futamokon résztvevő, főleg úgy, hogy kvalifikációra a nagy cross versenyekhez igazából nincs is szükség (de a szervezők sem állnak semmilyen költséget a résztvevők felé). Bálint képeit a blog oldalán is követheted itt: cyclephotos.co.ukCsapatmunka a depóban
A depó a verseny egyik legfontosabb színtere, ahol a versenyzők akár minden körben kerékpárt cserélhetnek (főleg a besarosodás miatt van erre szükség, gyakori, hogy a kerék már alig forog el a sárkupactól). Ez persze nem azt jelenti, hogy mindenki 6-8 kerékpárral érkezik (kb. ennyi kör van egy verseny alatt), hanem azt, hogy egy összehangolt hangyaboly dolgozik rajta, hogy a 2-3 bringa közül az egyik mindig tip-top állapotban várja a depónál a „zsokét”. A depó belső területén az egyik segítő csak a bringákat mossa a magas nyomásúval, a másik a tisztára törlésért és olajozásért felel, a harmadik elveszi a versenyzőtől a cserés kerékpárt, a negyedik pedig feladja neki az újat. A krosszfutamok saras, havas, jeges pályáin a depó használatára szinte minden versenyen nagy szükség van.
A krosszpályák vonalvezetése minden esetben igen változatos, van itt hídon átkelés, lépcsőn futás, egy nyomsávos ösvény, mély homokos szakasz és némi aszfalt a célegyenesben. A hoogerheidei nyomvonalat korábbi világbajnok, Adrie van der Peol jelölte, fia, Mathieu pedig nagy reményekkel állt rajthoz a hazai közönség előtt. Bár kétszer lett aranyérmes a junior korcsoportban, a 23-év alattiak külön kategóriájába lépve ezúttal egy bronzérem jött össze neki. A hazaiak a női elit futamnál vigasztalódhattak, ahol a női kerékpársport legnagyobb alakja, Marianne Vos rajt-cél győzelemmel ünnepelte hetedik világbajnoki sikerét. Hihetetlen, hogy ez a lány annyi vb-arannyal rendelkezik, amennyiszer egy átlagember életében eljut síelni.
A szervezők újításként szombat délutánra tették a női versenyt, mely jót is tett a nézettségnek. Sajnos a lányok versenyen még mindig nagyon távol áll (nézőszámban), a férfiakétól, Nysék csatáját 50 ezren őrjöngték végig a 3,5 km-es pálya mentén. Álltak az emberek a hidakon, volt aki fára mászott, megteltek a sörsátrak és a pálya utolsó kis domboldala is.
A futamok közben végig fantasztikus hangulat, a célegyenesben a kordonokon elhelyezett reklámtáblák püfölésétől robajlás várta a mezőnyt. A belgák szinte otthon érezhették magukat, annyian érkeztek, de a végén mégis csak a 2.-3.-4. hellyel mentek haza. Ezen a napon a szakág kétszeres világbajnoka, a cseh Stybar mindenkinél erősebb volt. Teljesítményének értékét növeli, hogy idén alig indult cross versenyen, csak négy nappal a vb előtt döntötte el, hogy egyáltalán rajthoz áll és a legutolsó sorból rajtolt. Már a második körben legelöl tekert, végig a legaktívabb volt és talán egyetlen dolgot akart jobban mindenkinél, győzni. Nys hibáját kihasználva az utolsó körben már komolyabb előnyhöz jutott, a célba érése után pedig a mellettem álló magyar szurkolóktól csak egy mondat ragadt meg bennem: „De szeretnék egyszer úgy sírni, mint Stybar szerelője!”.
Jövőre a cseheknél lesz
A nagy tradícióval rendelkező krossznemzetek (belga, holland, francia) közé, a kelet-európai blokkból igazán csak a csehek tudtak felzárkózni. Nekik már a 80-as években is volt világbajnokuk, a Budapesttől mindössze 450 km-re fekvő Taborban évről-évre világkupát rendeznek, 2015-ben pedig itt lesz a világbajnokság. Aki kedvet kapott egy ilyen látványossághoz, annak jövőre viszonylag keveset kell utazni, hogy láthassa és még a cseh söröket és csülköt is élvezheti az út során. A cyclo-cross itthon is egyre népszerűbb, egy 7 fordulós Super-cross sorozat fogja össze a szakágat, melynek az egyik állomása az etyeki filmgyárban volt. A sorozat futamain 150-200 fő vesz részt, ez néhány éve ennek a negyede volt. Ha így folytatódik, hamarosan majd itthon is gumicsizmát húznak a nézők, hogy a hétvégi harcosokat és profikat a téli időszakban is láthassák. A cross szakág rövid versenyszámai (max. 1 óra) látványos és pörgős hétvégi napot jelentenek a nézőknek, ahol a sok esés mellett a bringások technikai tudása is figyelemre méltó. Egy olyan helyszín, mint a budapesti Kopaszi-gát, tökéletes helyszíne lehetne egy nagyszabású cross versenynek a téli fővárosi kültéri programok között nekünk is egy kis forralt boros dagonyázásra..
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
