Nincs EPO a reggeliben

A kerékpározásban nincs semmi titok, legalábbis ezt kell hinnünk azután, hogy a Lampre-Merida csapat a Giro d'Italia hétfői pihenőnapján végigvezetett minket a kamionjain és a buszán. Verseny közben azért biztosan nem így néz ki, és nem is hagytak minden cuccot a szemünk előtt, de azért egy kicsit mégis bennfentesnek érezhetjük magunkat.

A Lampre bázisát el sem téveszthetnénk, a kocsikkal, mint egy szekértáborral védik az épületet, mellettük a BMC a társbérlő.

A bringások edzésre mentek, de Manuele Mori nem érezte túl jól magát - a mozgás azért neki is kell, egykedvűen görgőzött a szálloda előtt. Hiába a pihenőnap, a kerékpárosok ekkor sem heverésznek egész nap, egy könnyű edzést muszáj megcsinálniuk, az izmokat is emlékeztetni kell rá, még egy hét a tekerésről szól.

A kamionnál már a keddi szakaszra készíti fel a kerékpárokat a négy szerelő. Az etapokra 21 szuperbringát raknak össze, mind a kilenc profinak jár kettő-kettő, de a menőnek számító Damiano Cunego, Diego Ulissi és Przemyslaw Niemec még egyet-egyet kap. Időfutam-kerékpárból mindenkinek kettő van. Nem kérdezünk rá, de a biciklik összértéke úgy 100 millió forint körül lehet.

A bringások az olasz válogatottnál is dolgozó szerelőnek már leadták, hogy a brutális hegyeken milyen áttétekkel tekernek majd. Ez sem titok, simán az arcunkba tolják az igényeket. A versenyzők azt is bediktálták már, hogy milyen magas felniket tegyenek be a következő szakaszra. Carlo Sarroni kommunikációs menedzser elmondja, hogy míg a gumicsere mindennapos, addig láncot és kormánybandázst általában csak a pihenőnapon tesznek fel újat.

A Girónak kétkamionnyi kétkerekűvel vágtak neki, mivel a harmadik, íroszági szakasz után az olaszországi Bariban folytatódott a verseny, mindkét helyre küldtek egyet-egyet. Nem akartak kockáztani azzal, hogy nem ér át Olaszországba a kamionjuk. Sarroni meg is jegyzi, sokszor érzi azt, hogy olyan, mintha egy utazási irodában dolgozna.

A Giro d'Italián és a nagy körversenyeken a naponta öt-hat órákat tekerő bringások mellett a csapatot segítőkre is iszonyatos meló vár. A kerékpárszerelés, masszázs, étkeztetés, öltöztetés egésznapos feladat, de ehhez az egész karavánnak utazni kell, hol előre kell mennie, hol a versenyzők mögött haladnia.

A kísérőautóban óriási ládában van vagy 30 kulacs, amelyekbe általában vizet vagy maltodextrines folyadékot töltenek, a réseket kólás és fantás dobozokkal tömködték be. Ennyi kulacs nem elég egy szakaszra, csak egy frissítőponton kiszórhatnak ennyit, de mindig van utánpótlás. Az autóban a sofőr ülése mögött egy komplett műhely van, minden problémára van egy célszerszám. A kocsiba kerül be a meleg ruha is, névre szóló táskákban szállítják a hidegre és esőre való öltözéket.

A csapatbusz tágas, a taktikai megbeszéléseknek igazi kényelmet ígérő konferenciarész van, de gondosan kicsempézett WC és zuhanyzó is akad. A bringások a szakasz után egyből zuhanyoznak, hogy a masszőrök kezei köré kerülhessenek. Nem gondoltuk volna, de sokszor a masszőrök a kerékpárosok megújítói. A legtöbb időt velük töltik, mikor várakoznak, más csapatbeli kollégákkal is megbeszélnek mindent, mindig tudják, miből mi a legjobb. Ezért nem véletlen, hogy az ételek, de még a szendvicsek csomagolása is szinte ugyanolyan minden csapatnál.

Sarroni roskadásig telt hűtőt is kinyitja nekünk, egyből arra kérdezünk rá, mégis mit keres ott az a pár palack bor. Az nem a bringásoké, mondja, majd aztán elmosolyodik, „na jó, a következő győzelmekre van behűtve." Azt is megtudhatjuk, mit esznek a bajnokok, minden bringás reggeli menüjét kifüggesztették, a nutella, méz, dió, lekvár elmaradhatatlan, de van, aki áfonyával indítja a napot.

A szomszédban a BMC egyik kocsijában már nagyban főznek a szakácsok, a Lampre viszont a Girón nem utaztat most séfet. Sarroni elmondta, itthon, Olaszországban mindig jó kaját kapnak, általában Spanyolországban, a Vuelta a Espanán sincs gondjuk, csak a Tour de France-re visznek külön szakácsot. A buszban azért van egy főzőlap, ha a szakasz után a szállásig hosszabb az út, a gyors energiapótlás és regeneráció miatt már menetközben összeütnek valamit.