Ha csalók irányítanak, miért tűnne el a dopping?

Két Asztana-kerékpáros bukott meg rövid időn belül doppinggal. A Tour de France-győztest is adó csapat vezetője korábban csalt. Hogyan tisztul így a sportág?

Az idei Tour de France győztese, Vincenzo Nibali azt nyilatkozta a nyáron, hogy sikerét a biológiai útlevél programnak is köszönheti, mert ezzel hatásosan megszűrték a doppingolókat, így valóban a legerősebb kerékpárosok nyerhetnek. Nibali ugyanabban az Asztanában versenyez, amelyikből EPO-használattal két versenyző is megbukott. Két csapattársa, Maxim és Valentyin Inglinszkij is augusztusban adott pozitív mintát. Persze ebből még nem következik, hogy Nibali is doppingolt volna, de a kazah csapat nagyon nehéz helyzetbe került. A múlt heti World Tour-versenyen, a Tour of Beijingen már nem is indult el a klub. Igaz, nem eltiltották magukat, hanem csak betartották a Hiteles Kerékpározásért Mozgalom (MPCC) ajánlásait, így nyolc napig nem versenyeztek.

Hiába látszik tisztulni a kerékpár, hosszú időbe telhet a sportágnak, hogy valóban hitelesnek és kevésbé doppingérzékenynek tűnjön. Az Asztanának eleve nincs túl jó hírneve, hiszen az az Alekszander Vinokurov az egyik sportigazgatója, akit a 2007-es Tourról vérdopping miatt tettek ki, majd kapott kétéves eltiltást.

Hogy a doppingolás kultúrája az egész csapatban elterjedt lehetett, azt Andrej Kasecskin esete is mutatta. Ahogy Vinokurovnál, nála is vértranszfúziót mutattak ki nem sokkal később. De az azutáni években is volt miért szégyenkeznie a csapatnak, a visszatérő Lance Armstrong és menedzsere, Johan Bruyneel is náluk volt, majd a 2010-es Tour de France-győzelemtől megfosztott Alberto Contador is asztanás volt.

Alekszander Vinokurov

Fotó: Lionel Bonaventure

„Mivel egy csapatból két kerékpárosnál is EPO-t mutattak ki a tesztek, az UCI különösen komolyan veszi a helyzetet, az esetek a menedzsmenttel kapcsolatban is sok kérdést felvetnek, és arról is, milyen a belső etika” – írta közleményében a Nemzetközi Kerékpáros Szövetség (UCI) miután mind a két kerékpáros B próbája is pozitív lett.

Az üzenet alighanem Vinokurov múltjának szólt, de a másik vezető, Giuseppe Martinelli sem a tisztaság példaképe, erős a gyanú, hogy a 90-es évek végén tudott róla vagy segítette Marco Pantani doppingolását.

Vinokurovnak természetesen fogalma sem volt bringásai doppingolásáról, és kötelezően felháborodott azon, majd alapos kivizsgálást is ígért. „Elfogadhatatlan egy kazahtól, hogy nem értette meg az etikai szabályokat” - mondta.

Szüksége is lehet ez erős fellépésre, mert ha az UCI nem adja meg az Asztanának a World Tour-licencet, távol maradhatnak a legnagyobb versenyektől.

Az UCI elnöke, Brian Cookson nemrég azt mondta, hogy szeretnék majd azt is szabályozni, hogy a korábban doppingolók kerékpárosok, milyen módon dolgozhatnak karrierjük után a sportágban. Az látszik, a kerékpár közönsége megbocsátó, hiába tiltottak el valakit korábban, általában csak a sikerekre vagy a karakterességükre emlékeznek.

Sokan viszont úgy gondolják, hogy aki nem volt etikus, az takarodjon a sportágból. A Tour idején kisebb felháborodást keltett, hogy a franciák nemzeti hőse, Laurent Jalabert szakkommentátor lehetett az egyik tévénél azok után, hogy róla is kiderült, doppingolt.

A doppingellenes küzdelem mostanában kétségkívül erősebbnek tűnik, hogy ennek valóban van hatása, vagy csak a közönségnek szólnak a bevezetett újítások, az a következő néhány évben kiderül. Néhány csapatnál már most is etikai nyilatkozatot kell aláírniuk a kerékpárosoknak és az edzőknek is, hogy soha nem volt közük a doppinghoz. Aztán néhányukról mégis kiderül, hogy éltek tiltott szerrel.

A legkövetkezetesebbnek a német média tűnik, a lapok alig írnak a profi kerékpározásról, vagy ha mégis, akkor is csak a doppingügyekről, a tévék pedig már nem is közvetítenek a Tourról, mert nem fér bele az önképükbe, hogy csalókat (is) mutassanak be hősökként.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!