Mi értelme van a kerékpárban a műesésnek?

Az országúti kerékpárosok arról ismertek, hogy a legkeményebb viszonyokat is elviselik, tekernek 40 fokos melegben vagy nulla fok körüli hidegben is, ijesztően nagy bukások után is visszaülnek a nyeregbe, törött csontokkal fejeznek be versenyeket. Ennek fényében is meglepő, hogy megérett az idő az első (?) bringás műesésre. A Tour of Norwayon mutatta be egy lengyel versenyző. 

Pawel Bernas, a CCC Sprandi versenyzője a norvég kör szerdai szakaszának végén érezte úgy, hogy akkor jár a legjobban, ha elesik. A távból 2,2 kilométer volt hátra, amikor egy jobbos kanyarban néhányan buktak, a mögöttük érkezők legtöbbje ki tudta kerülni őket, de Bernas a közelükbe érve inkább kerékpárját elengedve lehuppant melléjük, mintha csak megakadt volna a járdaszigetben. (A videón ő a narancssárga mezes.) 

Nem merő szórakozásból esett el, azt hitte, így éri el a legjobb eredményt. A kerékpárversenyek egyik biztonságot szolgáló szabálya, hogy ha valaki az utolsó három kilométeren belül bukik, és emiatt marad le a főmezőnytől, az olyan, mintha meg sem történt volna. A bukó és később célba érő bringás is azt az időt kapja, mint a főmezőny. 

Bernas is erre játszott. A lengyel bringás korábban szökésben volt és alaposan kihajtotta magát, mint később elmondta, attól félt, hogy nem bírja a hajrát és a mezőnytől lemaradva külön időt kap. 

A kerékpáros később elnézést kért a tettéért, azt mondta, 190-es pulzusnál nem volt tiszta a feje, rossz döntést hozott.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!