A hegymászók tudatosan vállalják a veszélyt

„A hegymászás olyan, mint a játékszenvedély, de akár a drogozáshoz is hasonlítható, persze más az élettani hatása. Ha a mászó nincs a hegyeken, hiányérzete van, mindig arra gondol, mikor tér vissza. Az agyi reakciók ilyenkor hasonlóak ahhoz, mint amikor ott van. De az életük nem is a csúcsról a szól, hanem a hegyen levésről, ez a mámor a jutalma a veszélynek" – mondta Molnár Anikó pszichológus és hegymászó.

Erőss Zsoltnak és Kiss Péternek szerdán veszett nyoma a világ harmadik legmagasabb csúcsán, a Kancsendzöngán, valószínűleg már nem kerülnek elő élve.

„Egyszer éppen Erőss Zsolttal, akinek felesége és két gyereke van, beszélgettem arról, hogy tudja vállalni a kockázatot a családja mellett. Azt válaszolta, hogy a hegy lábánál félre kell tudni tenni ezeket a gondalatokat, minden helyzetben racionális döntéseket kell hozni, de úgy nem lehet mászni, hogy folyton a gyerekedre gondolsz. Aki eredményt akar elérni a hegyen, annak csak a cél lebeghet a szeme előtt" – mondta Molnár.

Horváth Tibor az Annapurnán, 2012-ben

Fotó: Földes András / Index

A családi háttéren is nagyon sok múlik, könnyebben tudják elfogadni társuk céljait és kockázatvállalását azok, akik maguk is hegymászók, állítja a pszichológus. „Az Everesten elhunyt Várkonyi László és Erőss Zsolt felesége is járt magas hegyeken, így könnyebben azonosulhattak társuk motivációival. Ismerik azt a boldogságot, ami vonzza a mászókat, de ettől még megszenvedték, mikor újra veszélyt vállaltak szeretteik. Visszatartani nem próbálhatták meg őket, mert tudták, ezzel az örömforrásukat vennék el."

Lehet ésszerű keretek közt tartani a veszélyeket

A hegymászás az önismeretről is szól, amit csak gyakorlatban, a csúcsok megmászásakor lehet megszerezni, így lehet ésszerű keretek között tartani azokat a kockázatokat, amiket a mászó maga idézhet elő.

„Az, hogy elveszíted a tudatod, nagyrészt élettani kérdés. Nagyon hamar elveszítheted a kontrollt. Órákba is telhet, de percek is számíthatnak. Ez a módosult tudatállapot előidézhet olyan helyzetet, amikor egyszer csak nem mozdulsz meg, és már nem teszed az egyik lábad a másik elé.
Az emberi agy azonban hihetetlen dolgokra képes, több olyan esetről hallottunk, hogy valaki egyszercsak újraindult, és le tudott vánszorogni egy tábor közelébe" – mondta Molnár.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!