A fájdalomra már nem is emlékszünk

Egy hónapig csak a triatlonnak éltél, a 31. nap reggelén nem akartál már csak úgy megszokásból is elrajtolni?

Fotó: Tripledecaironman Italy 2013

Ennyi éppen elég volt, erővel ugyan még bírtam volna, de be van dagadva a bal lábam a sípcsontnál, a legjobbkor ért véget a verseny. Minden reggel nehéz volt arra ébredni, hogy még egy nap van. Amikor elindult a verseny, még nyár volt, aztán ködös, esős időben mentünk. A úszásnál a végén 17 foknál is hidegebb volt a víz, a hideg miatt már hallucinációk léptek fel, de másokat még jobban megviselt. Az első napokban a vér- és vízhólyagokkal szenvedtem, de érdekes, egy idő után már nem képződtek újra, annyira megkeményedett a bőr.

Korábban a tízszeres távot már megcsináltad, hogy jött az ötlet, hogy 30 napig versenyezz?

Egyszer csak úgy beírtam a keresőbe, hogy decaironman, gondoltam, majd találok képeket magamról, de ehelyett a 30-szoros ironman honlapjára tévedtem. Úgy gondoltam, hogy méltó lezárása lehet a nem túl hosszú, csak 2009-ben induló karrieremnek, ha ezt megcsinálom. De sok szenvedésen átmentem már ahhoz, hogy egyáltalán bele merjek vágni.

Amikor az egészet elkezdtem, kihívásra vágytam, olyanra, amiben a kudarc lehetősége is benne volt. 2009-ben ezért neveztem be a nagyatádi iromanre, és ahogy ott álltam egy bolt előtt, bekanyarodott a bonyhádiak busza, amire a dupla ironmantávok voltak írva. Csodálkoztam, van ebből dupla is, mikor nekem az egyszeres is álom? 2010-ben aztán már ott voltam a kétszeres távú versenyen. Akkor mutatták be nekem Szőnyi Ferit, és tudtam meg, hogy Mexikóban indul, aztán én is beneveztem a tízszeres távra, ahol végül hetedik lettem.

Milyen tervekkel indultál most, számítottál győzelemre?

Sokszor volt, hogy a verseny előtt álmomból riadtam fel, hogy úristen, megőrültem, hogy ezt akarom csinálni. Amikor elrajtoltam, azt mondtam, ha 20 nap körül tudok teljesíteni, az már siker. Most sem érzem magam nagy győztesnek vagy szupersztárnak. Mind a nyolc ember győztes, aki végig tudta csinálni ezt a harminc napot. Ugyan nem ismert emberek, nem kapnak milliós fizetéseket, de olyan korszakos egyéniségek, hogy sok futballsztár még a kulacsukat sem vihetné. Egy ilyen sportágra nem lehet show-t építeni, de ezek az emberek több figyelmet is megérdemelnének.

A résztvevők között mennyire volt éles verseny, beszélhetünk igazi rivalizálásról?

Az ultrások leginkább saját magukért mennek. Akik itt voltak, egymást bátorítva harcoltak a végső célért. Gyűlölködésnek nincs helye közöttünk. Nem a helyezésekről szólt a tripla deca, hanem a teljesítésről. Amikor valaki segítő nélkül marad, egy másik sportolóé veszi át a szerepet, ugyanúgy adnak neked is enni.

Egy hónapon át úsztatok minden nap faltól falig egy 25 méteres medencében, aztán rengeteget köröztetek a kerékpár- és futópályán. Hogy lehet bírni a monotonitást?

Szeptember 4. óta nem hagytam el egy 2 kilométeres sugarú kört, de azért meg lehetett találni a szépségeket. A figyelmem is le volt kötve, leginkább önmagamra kellett koncentrálni, hogy megpróbáljam elkerülni a sérüléseket, fáradásokat, és aztán ott voltak az ellenfelek is, de a dimbes-dombos kerékpárpályán arra is folyamatosan kellett figyelni, hogy mikor váltsak sebességet. Nem élveztem minden pillanatát, de életre szóló élményt adott a verseny, nem volt könnyű, de a fájdalomra már nem is emlékszünk. Én még keresem a magyarázatot, hogy lehet egy embernek ennyi ereje, hogy ezt végigcsinálja. A futás ment nagyon jól, nem unatkoztam, 27 nap alatt egyszer sem előztek meg közben. Az 1266 kilométerből nem sétáltam egy métert sem, míg a többiek közül volt, aki már csak gyalogolni tudott.

Egy ilyen hosszú triatlonon elkerülhetetlenek a holtpontok, téged mikor értek el?

A negyedik nap volt nehéz, a többször módosított kerékpárpálya útvonalán több nagyon meredek emelkedő is volt, ott mindenki kivolt. A 16. napot is megszenvedtem, ekkor segítő nélkül maradtam, hasmenés is gyötört, de még is így sikerült negyediknek lennem. Aztán ott ültem és győztesnek éreztem magam. Olyan nagy baj nem lehet, ha így is be tudtam fejezni. Ha rendes ételhez jutok, még bármi lehet. Addig példamutató életet éltem, de akkor elmentem egy étterembe, ettem egy lasagnét, megittam három kis sört meg egy pohár vörösbort. Másnap már 11 órán belül fejeztem be a távot.

Fotó: Tripledecaironman Italy 2013

Hogy tudtál jó erőben maradni, mennyire tudtál regenerálódni egyik napról a másikra?

Szerencsére itt volt a feleségem, aki ételeket is készített nekem. Kellett a kalória, reggelire tojást, kolbászt ettem, a kerékpáron sportitalokat, energiagéleket, egy-egy szendvicset fogyasztottam, a futásnál már inkább csak banánt, nápolyit és gélt vettem magamhoz, este meg jöhetett a rántott hús vagy a cordon bleu. Hat-hét kilót így is ledobtam, mondhatni szálkásítottam, sokan már rám sem ismernek. A táplálkozásom azért jónak volt mondható, de a siker egyik kulcsa a megfelelő minőségű alvás volt.

A verseny közben új becenevet is kaptál, honnan jött a Robokob?

A bukósisakom miatt juthatott eszükbe a Robotzsaru, és az is benne van, hogy nem vittem túlzásba a mimikát sem. Míg volt, akinek fülig ért a szája, addig én faarccal nyomtam, ami a csövön kifér.

Milyen volt a célba érkezés, éreztél elégtételt?

Elgondoltam előre, milyen lesz finiselni. Egy partvisnyélre erősített magyar zászlóval futottam be, de elmaradt az a nagy eufória. Most annak a módját kell megtalálnom, hogyan köszönhetem meg a segítséget, mert ez csapatmunka volt. Rengeteg sms-t és bátorítást kaptam ismeretlen emberektől, többek között a Spartathlont megnyerő Lubics Szilviától is. Nem tudok háromszáz embert visszahívni, de nagyon köszönöm nekik a biztatást. Az is nagyon jól esett, hogy Papp Tibor, aki ezredesként szolgál Milánóban, mikor hallott a versenyről, önzetlenül átjött segíteni. Mester Gábor is sokat volt velem, neki megpróbálok valamit visszaadni, hétvégén én fogom őt támogatni az első maratoniján.

Fotó: Tripledecaironman Italy 2013

Mi jöhet egy ilyen verseny után, még extrémebb távok?

Most még fáj mindenem, korai volna nyilatkozni. Nehéz motivációt is találni, innen már nincs feljebb, olyan ez, mint amikor egy futballbíró vb-döntőt vezet, vagy felmész a legmagasabb hegycsúcsra. Nem tudom elképzelni, hogy ennél hosszabbat bárki is rendezne az elkövetkező években, ráadásul az indulók is ugyanazok lennének. Teljesen nem fogok felhagyni az ultratriatlonnal. Becsületből még egy tripla ironmant meg kell csinálnom, mert amikor először próbálkoztam vele, nem sikerült.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!