A Ferrari éve

Michael Schumacher

Az impozáns statisztikákat látva szinte hihetetlen, hogy 1979 óta, azaz húsz(!) éve nem ünnepelhetett a Ferrari egyéni világbajnokot - ez a csapat történetében szintén csúcs, csak éppen fordított előjellel. Pedig Schekter legutóbbi győzelme óta Prost, Mansell és Berger is próbálkozott a piros autó volánja mögött. Michael Schumachernek eddig három kísérlete végződött kudarccal: a csapat 95-ben készített tervei alapján a németnek már 1997-ben világbajnokságot kellett volna nyernie. Ma már 2000-et írunk, s a korona még mindig hiányzik.

Vajon mit csinálnak rosszul Maranellóban? Talán nem tesznek meg mindent a siker érdekében? - kérdezheti bárki jogosan. Dehogy nem. Hiszen gondoljuk csak végig, milyen változások történtek a csapatnál a vízválasztónak számító 1996-os idény kezdete óta.

Az F-2000-es motorja

Luca Cordero di Montezemolo a Scuderia elnöke első lépésként leigazolta a világ leggyorsabb pilótáját, az akkor a Benettonnal már kétszeres világelső Michael Schumachert, pontosan ötvenmillió dolláros éves gázsiért. Hogy a német otthon érezze magát új csapatánál az elnök Ross Brawnnak, Schumi mérnökének is visszautasíthatatlan ajánlatot tett. Egy évvel később újabb ex-benettonos szakember érkezett Itáliába: a még tökéletesebb együttműködés érdekében Rory Byrne is csatlakozott egykori pilótájához. Az "agyelszívás" mellett Montezemolo a technológiai fejlesztésekről sem feledkezett meg: 1:1-es méretarányú versenyautó tesztelésére is alkalmas szélcsatornát építtetett Maranellóban. Sőt, a siker érdekében az istálló még a "mi mindig tizenkét hengeres motort építünk" hagyománnyal is szakított, így 1996-ban kigördült a gyárból minden idők első "tízhengeressel" hajtott Ferrarija. Schumacher zavartalan munkájának érdekében - nem éppen "másodpilótás" fizetésért - a team szerződtette Eddie Irvine-t, akinek kontraktusából adódóan(!) tilos volt megelőznie csapattársát.

A mértéktelen költekezés természetesen kisebb áldozatokkal járt. A tradicionálisan tűzpiros kocsikon, melyeken, 1995-ig csak a tulajdonos Fiat autógyár, az éppen aktuális üzemanyag-szállító, valamint egy apró Marlboro felirat állt, új szponzorok jelentek meg a "Fedex", a "TIM", a "Hilfiger" és a "tic tac" személyében. A legnagyobb pénz azonban nem tőlük, hanem a Marlborotól származik, aminek hirdetései már szinte az egész autót lefedik.

Rubens Barrichello

A tavalyi kudarc, illetve félsiker után - hiszen az igazi győztes mindig az, akinek a pilótája áll a dobogó tetején - a team idén változatlan technikai személyzettel és támogatói csoporttal indul harcba az áhított egyéni világbajnoki trófeáért. A csapatfőnök Jean Todt , a technikai igazgató pedig a már említett Ross Brawn marad. A benzint 2000-ben is a Shell, míg a gumikat természetesen a Bridgestone szállítja majd. Az egyetlen, ám igen lényeges változás a pilótakettőst érinti. Schumi továbbra is első számú pilótaként vezet a Scudériánál, kérdéses viszont, hogy az újonnan igazolt, igen ambiciózus, 27 esztendős Rubens Barrichello, aki még soha nem nyert versenyt, szó nélkül beáll-e majd Schumacher mögé. Ugyan úgy megelégszik-e a másodpilóta szerepével, mint ahogy azt elődje, Irvine - egészen tavalyig - tette. Montezemolo biztosan ezt reméli, bár hivatalosan a brazil "egyenlő bánásmódban" részesül német felettesével: a csapatban nincs hierarchia a pilóták között. Kérdés, hogy meddig nincs, valamint, hogy az egész életében "number one"-ként versenyző Michael hogyan viseli majd, ha alattvalója néha gyorsabb lesz nála, esetleg nem adja át "szó nélkül" a vezető pozíciót egy-egy futam során.

A Ferrarinál már biztosan gondoltak erre a lehetőségre, különben nem szerződtették volna Barrichellot. Valószínűleg a megoldást is tudják már az esetleges konfliktus megoldására. Ha mégsem, az könnyedén a német világbajnoki címébe kerülhet. A "Schumacher 2000- akció" kudarcát pedig már nehezen emésztené meg Olaszország, Montezemolo és legfőképp maga Michael Schumacher...