Nem valószínű, hogy valaha is közelebb került egymáshoz két Forma-1-es autó anélkül, hogy összeütközzön, amikor az 1991-es Spanyol Nagydíjon Nigel Mansell megelőzte Ayrton Sennát.
A Williams-Renault a célegyenesbe fordulva sokkal gyorsabb volt a McLaren-Hondánál, de a brazil, sosem arról volt híres, hogy hagyta volna magát. Az 1200 méteres egyenes legalább felén át egymás mellett mentek az autók, az első kanyar előtt a végletekig feszítették a határokat, vagy legalábbis rettentő közel mentek hozzá.
A tökéletesség pillanata volt, amikor a gépek néhány centiméterre kerültek egymástól óránkénti 200 kilométeres sebesség fölött, majd mindkettő szépen bevette az első kanyart, de Mansellé fordult be előbb.
Hasonló helyzetbe került vasárnap a jelenlegi legerősebb F1-csapat, a McLaren-Mercedes pilótakettőse, Lewis Hamilton és Fernando Alonso. Az Amerikai GP-n az újonc vezetett, a kétszeres világbajnok próbálkozott előzéssel, ám riválisa a külső ívre kényszerítette.
A kocsik nagyjából olyan gyorsan mentek, mint korábban Sennáék, és a kanyar előtt egy pillanatra majdnem annyira közel is kerültek egymáshoz. A helyzet nem volt ugyanolyan tökéletes, mint 16 évvel ezelőtt, mert rövidebb ideig tartott, Alonso hamar elkapta a kormányt. Ráadásul ezúttal a védekező, azaz Hamilton győzött, a spanyolnak nem sikerült elmennie mellette.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
