Doohanét is verné Kubica visszatérése

Február 5-én törte össze magát ralibalesetben Robert Kubica, egyik karját majdnem amputálták, több helyen eltört, roncsolódtak rajta az izmok, lábtörést szenvedett. Azóta sem vezetett autót, még gyógyul, orvosa szerint viszont március környékére készen állhat az F1-es visszatérésre.

Kérdés viszont, hogy tud-e majd újra Forma-1-es kocsit vezetni, az meg végképp, képes lesz-e olyan szinten versenyezni, mint korábban. A léc magasan van a lengyelnél, egy futamot már nyert, egyértelműen világbajnoki tehetségű pilóta.

A választ valószínűleg még ő sem tudja, az orvosok talán sejtenek valamit, a közvélekedés meg leginkább olyasmi, hogy ilyen súlyos sérülésből nem lesz képes saját száz százalékára visszajutni.

Pontos egészségügyi állapotáról nagyon keveset tudunk, képet is júniusban láttunk Kubicáról először és utoljára február óta, így helyzetét bármilyen sérülésből visszatért pilótáéhoz hasonlítani igen nehéz. Annyit azért talán el lehet mondani, hogy ennyire a tönk széléről a motorsportban valószínűleg csak a motoros Mick Doohannek sikerült ismét bekerülnie a legjobbak közé.

Doohan 65 ponttal, azaz három és egynegyed versennyivel vezette az 1992-es 500 köbcentis világbajnokságot, hét futamból ötöt nyert, amikor a Holland GP időmérőjén óriásit bukott. Jobb lábszára térdétől a bokájáig teljesen szétroncsolódott, a holland orvosok amputálni akarták. (5:30-tól a bukás következményei.)

A motoros doktor, Claudio Costa segítségével sikerült valahogy megmenteni: a Doohan törzséből levett izomszövetekből csináltak neki vádlit, összegipszelték a másik lábával, hogy a bőrszövetet valamennyire helyreállítsák. A csontot fémdarabokkal illesztették össze, és még a legkeményebb motoros törvényeket is meghazudtolva, Doohan hét hét múlva rajthoz állt a Brazil Nagydíjon, hogy megnyerje a világbajnokságot.

Három futamot hagyott ki, de a pontversenyt még mindig vezette Wayne Rainey előtt, ezért kockáztatott. A verseny persze pokol volt az ausztrálnak, erősen sántított, sebei még átvéreztek, lába még több helyen törött volt. Hat kilót fogyott lábadozás közben, ereje elment, de így is megelőzte a fél mezőnyt, 12. lett, csakhogy az nem ért pontot akkoriban. (A tízbe kellett volna jutnia.)

Két pont előnye viszont még mindig maradt a hondásnak, így két hét múlva, Dél-Afrikában is rajthoz állt, már hatodikként végzett, ám Rainey harmadikként és négy ponttal világbajnokként.

Doohannek pihennie kellett volna egy évet a felépüléshez, de tudta, ha kiszáll, a Honda elfelejti, ezért 1993-ban is indult, csak hogy legyen helye 94-re. Valójában végig törött lábbal versenyzett, fájdalomcsillapítókon élt, de szűk 13 hónappal balesete után így is újra nyert.

Utána viszont nagyot bukott Doningtonban, ezt még megúszta, majd Laguna Secában újra esett - az élről -, és rásérült amúgy is törött lábára. Ekkorra bizonyossá vált, hogy az első műtétek nem sikerültek tökéletesen, illetve a lábszárcsontja folyamatosan görbült a túlzott terheléstől, így ismét többszörösen műteni kellett.

Doohan megkapta a szerződést 94-re, Laguna után Amerikában teljesen rendbe rakták, illetve, amennyire lehetett. Majdnem fél évet pihent, és szó szerint újraépítette magát.

Jobb lábát szinte semmire nem tudta használni - a mai napig sántít - így felső testből kényszerült irányítani a gépet: kigyúrta magát, bal lábát maximálisra erősítette. Jobbal annyit nem tudott, hogy a hátsó féket működtesse - pedig csak rá kell taposni -, ezért a hüvelykujjához szereltek egy kart, azzal tudott fékezni.

1994-re a körülményekhez képest 100 százalékosan, összeforrt csontokkal tért vissza: 9 versenyt nyert, elsöprő fölénnyel lett világbajnok. Majd négyszer újra, hasonlóan nagy előnnyel.

1999 elején aztán a jerezi edzésen esett nagyot, újra eltörte a lábát, megint súlyosan, és a visszatérést már nem erőltette, pályafutásának véget vetett a baleset.

Nehéz a történetéből Kubicára vonatkoztatni, de annyi biztosnak tűnik, a lengyelnek még a motorosénál is problémásabb lesz érvényesülnie. Kubica nem gyúrhat lábra kar helyett, nélkülözhetetlen végtagjai sérültek. Akkora erőt persze nem kell kifejtenie, mint egy topmotorosnak, de a tökéletes szintre eljutnia - igen neccesnek tűnik.

További gond, hogy Kubicának nincs csapata, és ha lesz is, nem fogja megkapni a legjobb gépet, mint anno Doohan a Hondánál. Bár az elmúlt húsz évben az orvostudomány is rengeteget fejlődött, egyértelműnek tűnik, hogy Robert Kubica visszatérése, pláne sikerrel, még Mick Doohanénél is csodálatosabb teljesítmény lenne.