250 tumor volt a testében, újra versenyez

Dean Stoneman 2010-ben

Fotó: Lionel Cironneau

Az angol Dean Stoneman 2010-ben megnyerte a Forma-2-es sorozatot, az F1-es Williams-csapatnál tesztelt, első tesztnapján, Abu-dzabiban az ötödik leggyorsabb időt futotta. Húszévesen felfelé ívelt a pályafutása, a Forma-Renault 3.5-ban akarta folytatni, de az év végén, karácsony után egyre rosszabbul érezte magát.

Fogyott, családja influenzára gyanakodott, aztán miután fiuk vért hányt, kórházba vitték. A vizsgálatok utáni hétfőn Stoneman még Prágába utazott, aláírt egy szerződést, mellyel még közelebb került az F1-hez, de két nappal később már ismét a kórházban volt. Gyomorspecialista vizsgálta meg, majd tájékoztatta a leletek eredményéről.

Másnap kiderült, életveszélyben van. Hererákos, az áttétek pedig már teste minden pontját, az agyát is elérték. Orvosai azt mondták, harminc százalék esélye van a túlélésre. „Hét nap választott el attól, hogy meghaljak, és csak órákon múlt, hogy nem vesztettem el a vesém és a lábaimat. Ha két nappal később megyek be, menthetetlen lettem volna. Egy teniszlabda nagyságú daganatot operáltak ki a gyomromból. Szerencsés voltam, mert a világ legjobb szakembere kezelt" - emlékezett vissza Stoneman az Autosportnak.

A fiatal angolnak kétszázötven tumor volt a testében, a southamptoni kórházban még egyszer sem fordult elő senkivel, hogy már aznap elkezdték a kemoterápiás kezelést, amikor bekerült.

Négyszer operálták, aláírattak vele egy lemondónyilatkozatot, mert kísérleti gyógyszerkombinációkkal igyekeztek megmenteni az életét. Hat héten keresztül napi tizennyolc órán át kapta a gyógyszerkoktélokat, csoda, hogy kibírta a szervezete.

„Fiatal voltam, a testemben gyorsabban terjedt a rák, mint egy idősebb felnőttében, viszont a korom miatt a kemoterápiát is jobban viseltem. Egy ilyen kezelést nem bírt volna ki egy harmincöt éves férfi. A williamses teszteken szerzett állóképességem is rengeteget segített".

A Daily Echónak azt mondta később, ez volt élete legnagyobb küzdelme. „Az lett volna a legkönnyebb, ha csak fekszem ott, és feladom. Egy hét alatt meghaltam volna. De a nővér és az orvosok folyamatosan biztattak, nem csüggedhetek. El nem tudom mondani, mennyire hálás vagyok nekik".

Három hónap "sötétszobai kezelés" után, 2011 júliusában hagyhatta el a kórházat, senki nem számított arra, egy ilyen fizikai és lelki trauma után visszatér a versenyzéshez, de novemberben már Aragonban körözött egy Forma-Renault 3.5-ös teszten.

Visszatérésekor komoly fájdalmai voltak, rengeteget kellett masszírozni a kezeit, a kormányhoz rögzítették az ujjait, hogy irányítani tudja az autóját. Meglátszott rajta, hogy a betegség mennyire megterhelte a szervezetét, lefogyott, haja csak foltokban maradt, ujjbegyeiben az érzékelés azóta sem tért vissza. Nem erőltette volna még, hogy vezessen, ám a tesztlehetőség már ki volt fizetve, és nem akarta veszni hagyni.

2011 végén érkezett el arra a pontra, hogy mérlegelte a lehetőségeit. Mindenképp versenyezni akart, így Amerikában is próbálkozott. Az Indy Lights-sorozatban tesztelt, de gyökeresen kellett volna megváltoztatnia az életmódját. „Közel akartam maradni az otthonomhoz és az orvosaimhoz. Amikor még beteg voltam, a kórház másfél órás körzetében kellett tartózkodnom, maximum ilyen távolságba mehettem autóval" - mesélt döntéséről.

Így került a P1 Superstock motorcsónakverseny-sorozatba, ahol első szezonjában egy kivétellel minden futamán győztes volt. Segített neki, hogy apja a sportág korábbi világbajnoka, de sokat dolgozott a beállításokon, és persze a versenyeken is. Ez persze inkább szórakozás és próbálkozás volt, mint kiszemelt karrier. „A futamok próbára tettek a fizikumokat, nagyon élveztem őket, de meg sem közelítették azt az élményt, amit az autóversenyzés nyújtott. Arra gondoltam, ha sikerült túlélnem a rákot, biztos, hogy újra versenyautóba fogok ülni, még ha éveket is kell erre várnom".

Fotó: Andrew Hone

A P1-es sorozat egyik díjkiosztóján találkozott a korábbi autóversenyző, ma már tévés műsorvezető Tiff Needell-lel, aki azt javasolta neki, tegyen egy próbát Porsche-versenyekkel. Stoneman rögtön felvette a kapcsolatot az egykori brit turaautó-bajnok Tim Harveyval, aki kétszer volt a Porshe Carrera-kupa bajnoka. A következő héten már tesztelt, napokon belül le is szerződött.

Így lett a következő állomás a Porshe Carrera Cup brit sorozata, idén márciusban: a szezon első versenyén pole pozícióból indult, mindkét futamot megnyerte. Három versenyhétvége, hat futam után a bajnokság harmadik helyén áll. Ötször állt dobogón, csak tizenkét ponttal marad le az elsőtől.

„Jó helyen vagyok itt, már karrierként tekintek rá, és nem álomként. Az a célom, hogy gyári Porsche-versenyző legyek, és elinduljak a Le Mans-i futamon. Nem semmi sztori lenne, ha öt-hat évvel súlyos betegségem után a világ legmegterhelőbb versenyén indulnék".

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!