Ki menti meg a Ferrarit?

23 év után lemondott a Ferrari elnöki pozíciójáról, de valójában bő 40 év után távozik a cégtől, mert már 1974-ben az alapító Enzo Ferrari asszisztense volt. Montezemolo közleményében a Ferrari-anyacég FIAT-Chrysler tőzsdére lépését jelöli meg lelépése okaként, „jobb, ha mostantól a FIAT-elnök irányítja a Ferrarit is".

A háttérben persze az F1-istálló évek óta tartó sikertelensége áll, illetve az, hogy a FIAT-elnök Sergio Marchionne, aki átveszi Montezemolo helyét, és elődje nézetei a csapat újjáépítéséről nem egyeztek.

Montezemolo nemcsak az F1-csapat, de az egész Ferrari-márka elnöke volt, bukása abból a szempontból meghökkentő, hogy a vállalat a csütörtöki elnökségi ülésen rekordnyereségről fog beszámolni az előző évből. Vagyis pénzügyileg és autóeladásokkal minden a legnagyobb rendben, csakhogy a Ferrari - például a Mercedesszel szemben - nem egy autógyár, aminek van egy Forma-1-es csapata, hanem egy Forma-1-es csapat, aminek van egy autógyára.

A Ferrari a versenysportból származik, és ahogy Marchionne a napokban keményen kifejtette, nyernie kell. Az olaszok pedig 2008 óta nem nyernek semmit, akkor is csak a konstruktőr-vb lett az övék, tulajdonképp Kimi Raikkönen 2007-es világbajnoki címe óta sikertelenek.

Abban száz százalék, hogy Montezemolo és Marchionne egyetértett, hogy a Ferrarit mielőbb vissza kell vezetni a sikerekhez, és előbbi valószínűleg abban bízott, hogy az idei turbóváltással leküzdhetik az utóbbi években összeszedett hátrányukat, felzárkózhatnak. Csakhogy épp az ellenkezője történt, még nagyobb hátrányba kerültek.

2000 és 2007 között a Ferrari hatszor nyert pilóta-vb-t, akkor viszont távoztak a Schumacher-menedzsment utolsó tagjai is, akik közül a legfontosabb búcsúzó Jean Todt csapatfőnök volt. Montezemolo Stefano Domenicalit bízta meg új csapatfőnökként az átmenet lebonyolításával, csakhogy Domenicali alkalmatlan volt, és az istálló egyre jobban lemaradt az élemzőnytől.

Élközelben maradását valószínűleg tényleg csak Fernando Alonso zsenialitásának köszönhette, aki a gyengébb autókkal is versenyben volt, és 2012-ben majdnem meg is nyerte a vb-t, ám Sebastian Vettel három ponttal végül megelőzte. Innen vált teljes lejtmenetté a Ferrari, 2013-ban eltűntek a Red Bull, de már a Mercedes mögött is. Montezemolo ennek ellenére adott még egy lehetőséget Domenicalinak, a turbóváltást, ám a csapatfőnök ezt is elszúrta, és végül idén áprilisban Montezemolo leváltotta.

Mindezt eggyel feljebbről Marchionne is követhette természetesen, és ha az előző félévben, Montezemolo új csapatfőnökével, az amerikai Ferrari-díler Marco Mattiaccival valamelyest előre lépnek, Montezemolo valószínűleg még mindig elnök lenne. Az utolsó szalmaszál Monza, a Ferrari hazai futama volt, de itt sem sikerült semmit alkotni, sőt: 2005 óta a Ferrari leggyengébb eredménye itt a vasárnapi kiesés és a 9. hely - Montezemolo bukása elkerülhetetlenné vált.

Kérdés, mihez kezd Marchionne most, hogy Montezemolóval az utolsó, F1-ben tapasztalt menedzserét is elküldte a cégtől.

A két személy - Marchionne és Montezemolo - ugyanis teljesen különböző figura. Montezemolo a hetvenes évek közepén már az F1-ben dolgozott, alig 30 évesen Ferrari-csapatfőnökként nyert világbajnokságot Niki Laudával, és bár a 80-as években kissé eltávolodott a sporttól, amikor 91-ben visszatért, jól tudta, hová érkezett.

Nem is véletlen - hogy az akkor szintén szenvedő - utcai autós részleg mellett a versenyistállót is összekapta. Igaz, kellett hozzá neki majdnem 10 év, de 1996-tól már folyamatosan nyert versenyeket a Ferrari, mígnem 2000-ben Schumacher a vb-címet is megszerezte neki.

Alonso 2010-es szerződtetésével ugyanazt tervezte, mint Schumacherével mintegy 15 évvel korábban, a legjobb pilótának felépítenek egy csapatot, csakhogy nem Todt, hanem Domenicali irányította a szervezést, így a projekt kudarcba fulladt.

Az újjáépítést már Marchionne fogja vezetni, akinek semmi köze az autósporthoz. Ő egy könyvelőből lett üzletember nagyon szépen felépített karrierrel, aminek csúcspontja most jött el, amikor a FIAT-Chrysler egyesüléssel megerősítette az olaszokat és feltámasztotta az amerikaiakat. Amit a bizniszről és a pénzről tudni lehet, azt Marchionne zsigerből vágja, de hogy fog helyretenni egy versenycsapatot?

Külső segítséggel, minden bizonnyal. Marchionnénak kell egy olyan ember, akinek a vérében van az F1, nem véletlen, hogy Ross Brawnt, a schumacheres Ferrari-éra technikai igazgatóját, az istálló akkori második topmenedzserét az utóbbi hetekben újra összehozták a Ferrarival. Csapatfőnök jelenleg is van, Marco Mattiacci, csak ő éppannyit tud az F1-ről, mint Marchionne: szépen fellendítette az amerikai autóeladásokat, ám amikor Montezemolo telefonon kinevezte, április 1-i tréfának gondolta az egészet. Öt hónap alatt kívülről nem is látszik, hogy sok minden változott volna a csapatnál.

Brawnnal változna, itt egy kis kérdés, hogy Marchionne szán-e valamilyen szerepet Mattiaccinak, vagy elküldi. Ross Brawn ugyanis technikai szakember is, de az 99%, hogy csak úgy jön vissza az F1-be, ha csapatfőnök lehet a Ferrarinál. Már 2006-os távozásakor is azt pletykálták, azért lépett, mert nem kapta meg a posztot. Azóta saját csapatával 2009-ben - a Honda maradványaival - megnyerte a világbajnokságot, aztán a Mercedest vezette vissza a csúcsra három év alatt.

A németek a múlt év végén kitúrták az istállóból, de senki se gondolja, hogy Hamilton és Rosberg elsöprő győzelmi szériája az Toto Wolff vagy Niki Lauda sikere. Két embernek lehet köszönetet mondani: Brawnnak és Paddy Lowe-nak, a mostani mercis technikai igazgatónak, akit Brawn csábított el a McLarentől két éve.

Brawn vb-t nyert a Benettonnal, a Ferrarival, a bebukott Honda maradványaiból lett saját istállójával, a Brawn GP-vel és idén tulajdonképp a Mercedesszel is azt fog. Mennyire bosszanthatja vajon, hogy a babérokat mások viszik majd el helyette? Vagyis még motivált is. Jelenleg épp pecázgat valahol, elméletileg nyugdíjba ment.

Vagyis Brawn garancia lehet a sikerre, mert nemcsak technikai szakember, hanem remek menedzser is egyben. Ha Marchionne őt veszi fel, Brawn a technikai részleget rendbe fogja szedni. A techigazgatója megvan, James Allison, ért hozzá, ő csinált Raikkönennek nyerni képes Lotust tavaly és azelőtt, fiatal és tehetséges. És mivel tavaly év közben érkezett az olaszokhoz, az idei kocsi nem az ő sara, a munkája inkább jövőre fog megmutatkozni.

Ahogy azt Marchionne is kiemelte hétfőn, a Ferrari pilótaszinten nagyon rendben van, Alonso top és Raikkönen is közelebb lenne hozzá, ha normális autót vezethetnének. Alonsót viszont két oldalról támadja a McLaren, illetve az ahhoz jövőre visszatérő Honda, hogy legyen a projekt feje, és üljön át, de a spanyol eddig ellenállt. Ő is Montezemolo embere, és Monzában, pénteken, amikor arról kérdezték, hogy mi van, ha az elnöke tényleg lelép, valami olyasmit mondott, hogy "az teljesen új helyzetet teremtene", mivel neki mindig is Montezemolo volt a főnöke.

Ehhez jön még, hogy kedden váratlanul meghalt szívrohamban a Ferrari-szponzor Santander Bank elnöke, Emilio Botin, akinek támogatásával került 2007-ben Alonso a McLarenhez, majd 2010-ben a Ferrarihoz. Az Alonso-biznisz óriási befektetés a banknak, és ha ismertséget hozott is, konkrét győzelmet nem, mert Alonso eddig egyik csapatnál sem lett világbajnok. Kérdés, mi lesz a Santander-projekttel és Alonsóval, akinek 2016-ig él a szerződése az olaszokkal. Nem gondolja-e meg magát most, hogy legfőbb támogatói már nincsenek vele a Ferrarinál?

Marchionne célja így az kell hogy legyen, hogy a menedzsmentet és a Ferrari technikai felépítését mielőbb rendezze. Ha ez megvan, Alonso dönthet, hogy megy vagy marad, de meglepő lenne, ha lelépne, mert ha végre nyerni tudna a Ferrarival, végképp megmentőként istenítenék - egyrészt. Másrészt: a Honda is lutri, bár a japánok mondják, hogy nyerni fognak, ugyanannyi az esély erre, mint hogy nem fognak.

Még egy lehetséges út Marchionnénak: Flavio Briatore. Az öreg szabad, Monzában ott is volt megmutatni magát, nem csinál semmit, de mindent tud az F1-ről, és például neki sikerült az, ami Montezemolónak nem, kétszer felépíteni ugyanazt a csapatot. Neki is volt Schumachere, aki 1994-95-ben mindent megnyert neki, azt lelépett a Benettontól a Ferrarihoz. Briatore sokáig keresgetett, de aztán rábukkant Alonsóra, és vele is vb-t nyert 2005-06-ban, immár Renault-ként, mielőtt a spanyol nagy pénzért lelépett a McLarenhez.

Brawn persze kevésbé tűnik kockázatosnak, vagy esetleg meg lehetne próbálkozni egy Brawn-Briatore kettőssel, de mivel az istállót csak egy ember vezetheti sikeresen, máris felmerül a necces kérdés, hogy melyikük legyen a csapatfőnök.

Marchionne hivatalosan csütörtökön foglalhatja el új posztját, a Ferrari élén, így ekkor indulhat be az újjáépítés. Nem valószínű, hogy rövid lesz, Brawnnak a Benettonnál, a Ferrainál, a Hondából lett Brawn GP-nél és a Mercedesnél is kellett minimum 2-3 év a sikerekhez, de ezzel most ki kell egyeznie az új főnöknek.

Az biztos, hogy a Ferrarinál mintegy 25 év után új korszak kezdődik, az is, hogy sikerrel fog végződni, de hogy ehhez mennyi idő kell, az megjósolhatatlan.