További Futball cikkek
- Szoboszlai Dominik kimagasló értékkel került be a Premier League álomcsapatába
- Visszavonul a Nemzetek Ligája-osztályozóra készülő válogatott kapitánya
- Késes támadásnak volt szemtanúja a korábbi válogatott futballista
- Hamarosan befut a magyar mozikba a DAC-ról szóló sportdokumentumfilm
- „Komolyan vettük, amit két fröccs között ígértünk neki” – Orbán Viktor nyitotta meg a Puskás Múzeumot
Tekintse meg képeinket! |
"Nyeretlen" szlovénok
A szurkolók tehát már korán emlékeztettek mindenkit arra, hogy fontos mérkőzés következik. A magyar történelemben kevésbé pozitív hősként elkönyvelt Jellasicsról elnevezett főtéren és környékén azonban néhány évvel ezelőtt érezhette magát a szemlélődő: a drukkerek ugyanis az előző nagy generáció sztárjainak mezeit viselték, és nem a Tudor-, Olic-, netalán Prso-dresszek szúrtak szemet, hanem például Prosinecki, Suker vagy Boban "követői" tűntek fel. Zágráb egyébként talán utolsó "teraszos" hétvégéjét tartotta, a szombat déli napsütésben ugyanis, ha ugyan nagykabátban is, de sokan a divatos kávéházak előtti asztaloknál beszélgettek.
Talán az esti mérkőzésről, talán a nem túl hosszú horvát-szlovén futballmúltról. Az egykori Jugoszlávia két utódállamának válogatottjai az immár több mint tízéves függetlenség óta hatszor csaptak össze - szlovén siker nélkül. A két csapat már kétszer is összetalálkozott selejtezők során, először a '96-os Európa-bajnokság, majd a '98-as vébé előcsatározásai alkalmával. Négy horvát győzelem mellett két döntetlen született eddig. Éppen nyolc évvel ezelőtt is játszott egymással a két válogatott, az akkori, ljubljanai Eb-selejtezőt 2-1-re a horvátok nyerték meg. A mostani pótselejtezőbe Otto Baric csapata a bolgárok mögött végezve a nyolcadik csoportból, a szlovénok a magabiztosan továbblépő franciák mögül az első csoportból léptek tovább. A pótselejtező műfajban talán a szlovénok számítanak tapasztaltabbnak: a legutóbbi világbajnokságra és Európa-bajnokságra is túlórában jutottak tovább, előbb az ukránokon, majd a románokon léptek túl. A horvátok a '98-as vébé előtt szintén az ukránokkal találták magukat szemben, és meg sem álltak a franciaországi bronzéremig.
"Portugal - we are coming"
Aztán eljött az esti meccs, és öt percnek sem kellett eltelnie a Portugáliába vezető úton a két csapat valamelyike számára utolsó előtti lépésnek számító mérkőzésből, hogy kiderüljön, mindkét előzetes várakozás jogos volt. A több mint harmincezer hazai szurkoló - a vendégszektor is tele volt azért szlovénokkal - félelmetes légkört teremtett a két ex-jugoszláv együttes találkozóján. A szlovén kapus, Dabanovics mögött helyet foglaló fanatikusok több tíz méter hosszú drapériája hirdette, ők már az Európa-bajnokságon látják kedvenceiket: "Portugal - we are coming" - szólt a magabiztos felirat. És közös múlt ide, Titó Jugoszláviája oda, a közönség hazai része fülsüketítő füttykoncerttel tette gyakorlatilag halhatatlanná a szlovén himnuszt. A sajtóhelyeket fedő tetőről pedig - annak ellenére, hogy eső nem esett - víz folyt; abban azonban csak reménykedhettek a tudósítók, hogy a nedvesség nem a fedél mögött elhelyezkedő nézők valamelyikétől származott.
Lankadó horvátok, kitartó szlovénok
Ahogy a petárdák fényei kihunytak, úgy lankadt a horvátok lendülete is, a korai gól után ugyanis egyre inkább a vendégek vették át az irányítást. Jól tartották a labdát Zahovicék, ha támadásban nem is, a középpályán felvették a versenyt a Baric-alakulattal. A 22. percben következett az, amire a hazai szurkolók a legkevésbé számítottak: Acimiovic tizenhatosról középre ívelt labdáját Ermin Siljak fejelte Pletikosa kapujának jobb oldalába. A harmincegyedik évében járó szlovén csatárnak ez volt a kilencedik találata selejtezősorozatban, mostanában pedig - Kenesei Krisztiánhoz hasonlóan - a kínai első osztályban vágja a gólokat.
Az egyenlítő gól után Zivkovicék mozgósítottak, de hamar kiderült, nem sikerül felülmúlni az addigi lendületet. Félórányi játék után aztán megélénkültek az események: előbb Prso fejelt kis híján gólt, Dabanics valószerűtlen mozdulattal tolta szögletre a labdát, majd ismét a Lokeren hálóőre mentett. Ezután következett a színház, a tömegverekedést csak kis híján tudta elkerülni az Európa-szerte tiszteletnek örvendő Markus Merk. Két sárga lap is villant, Olic és a szlovén gólszerző pedig - mivel a sorozatban ez volt mindkettejüknek a harmadik lapja - a szerdai visszavágó alatt elgondolkodhatnak, vajon megérte-e ezért kihagyni a pótselejtező második mérkőzését.
Siljak még duplázhatott is volna
A horvát szövetségi kapitány, Otto Baric a középpályával lehetett elégedetlen - joggal -, legalábbis a cserékből erre lehetett következtetni. A szünetben is ezen a játékrészen frissített, hiszen Leko helyett Roso állt be, valamint Olic maradt az öltözőben és Rapaic futott ki a második félidőre. Később - Baric már az 59. percben kihasználta harmadik lehetőségét - a csapatkapitány Zivkovicot Srna váltotta.
Tekintse meg képeinket! |
A feszült hangulatú és nagyon sok szabálytalansággal tarkított mérkőzés végére maradt még egy csetepaté, de a nagyobb balhé ekkor is elmaradt. Az utolsó negyedórában beállt a pótselejtezők egyetlen "magyarja" is: a Ferencváros légósa, Adem Kapic Acimovicot váltotta.
Baric feszült
A hősiesen védekező szlovénok tehát harmadszorra is pótselejtezőn biztosíthatják be kijutásukat világversenyre. Az eredmény, és a mutatott játék is Bojan Prasnikar fiai számára hízelgő ugyanis a szerdai visszavágó előtt. A mérkőzést követő sajtótájékoztatón Baric meglepő magabiztossággal úgy vélekedett, nem zavarja, hogy idegenben harcolnak majd a továbbjutásért, mert biztos benne, hogy eredményesek lesznek. Hogy azért nem teljesen nyugodt, jelezte, hogy az egyik zsurnalisztával sikerült összeszólalkoznia a feszültségét leplezni nem tudó kapitánynak. Hogy sikerül-e lenyugodnia, Prsóéknak pedig valóban Portugáliába rúgnia Horvátországot, majd kiderül Ljubljanában - várhatóan valamivel nyugodtabb körülmények között, a Bezigrad-stadion ugyanis ötöde sincs a zágrábi arénának.
|