Virágzik az ausztriai magyar futballturizmus

Vasárnaponként becslések szerint legalább ötszáz magyar futballista kel útra, hogy eleget tegyen szerződésének, és pályára lépjen az alsóbb osztályú osztrák meccseken.

Olimpiai bajnokkal kezdődött

Dunai Antal (1982)

Ausztriában hét osztályt különböztetnek meg, az első három országos, az alatta lévő kettő viszont regionális alapon szerveződik. A regionális, vagy más néven a tartományi ligáknak általában két osztálya van, és ugyanúgy, ahogy itthon, a tartományokat részekre osztották, hogy a csapatoknak hatvan kilométernél lehetőleg többet ne kelljen utazniuk.

Ausztriába először az olimpiai bajnok, az Újpesttel hatszoros bajnok Dunai Antal szerződött, még '81-ben, de harmincnyolc évesen már csak levezetésként - a Semmering csapata tartott rá igényt -, és persze a pénzkeresetet szem előtt tartva.

Felhígult a mezőny

A magyar futballisták áradata a kilencvenes évek elején kezdődött, de akkor még általában minőségi futballistákat szerződtettek a klubok, most azonban már igen kevés tudással is lehet Ausztriába menni.

Galántai Tibor, aki korábban a negyedik helyezett ZTE-ben is játszott, tizenhét évet húzott le Ausztriában, és tavaly hagyta abba. Dienesdorfban most már edzőként számítanak szolgálataira. Galántai meggyőződése, hogy nagyon felhígult a mezőny.

Lenyomják az árakat

"Korábban rangot és tekintélyt jelentett, ha valaki Ausztriában játszhatott, manapság már gyenge képességű, otthon a megyei osztálynál feljebb nem alkalmazott játékosok iránt is van kereslet. Ez nem szerencsés a jobbak számára, mert lenyomják az árakat. A gyengébbek akár havi kétszáz euróért is vállalják a játékot" - mondta Galántai.

Izlandon is van magyar Az első magyar - hivatalosan külföldre szerződött - idegenlégiós Bálint László, aki '79-ben, túl a harmincon mehetett el a belga FC Bruges-höz. Őt egy év múlva Fazekas László és Müller Sándor követhette - mindketten a Royal Antwerpent erősítették -, majd a nyolcvanas évek közepén már egyre többen kapták meg az engedélyt. Még a rendszerváltozás előtt megszűnt a kormeghatározás, a kilencvenes években pedig aki külföldre akart menni, az mehetett is. Pillanatnyilag csak becsülni lehet, hány magyar futballista van külföldön, de az MLSZ tájékoztatása szerint biztosra vehető, hogy ezernél több légiós állomásozik világszerte. Magyar futballista járt már Izlandon és Dél-Afrikában is.

Nem titkolta ugyanakkor, hogy ettől függetlenül még mindig jól lehet keresni Ausztriában. A hetedik - legalsóbb - osztályban az igen szerencsés, a többieknél jobb labdarúgók akár nyolcszáz eurót (kétszázezer forintot) is megkaphatnak. "A körülmények összehasonlíthatatlanul jobbak, mint otthon, a kis faluknak is tökéletes talajú pályáik vannak, az öltözők ápoltak, melegvíz mindig van, és nem kell attól tartani, hogy ráz a csap, mint itthon. A villanyfény szinte mindenhol alapkövetelmény, de a tehetősebb falvak még műfüves pályával is rendelkeznek. Komolyan mondom, néhány létesítményt még az első osztályú csapatok is megirigyelnének" - jelentette ki.

Az NB I helyett Ausztriát választotta két fiatal

A színvonalról kifejtette, hogy nem magas, de az manapság már nem működik, hogy edzés nélkül, csak a meccsekre vándoroljanak ki a magyarok. "Aki nem olyan lelkes, mint a helyiek, és nem úgy hajt, attól könnyen megválnak" - osztotta meg tapasztalatait.

Az ötödik osztályban szereplő, korábban a Dunaferr-rel bajnok Komódi László osztja Galántai véleményét. "Jómagam a tavaly még az első osztályban edződő két sopronival, Bausz Róberttel és Sifter Tiborral vagyok egy csapatban, Siegendorfban, a határtól mindössze hat kilométerre. A meccsek hajtósak, de mivel rúgni nem nagyon tudnak az osztrák fiatalok, így a hazai harmadik vonalnál semmiképpen sem színvonalasabbak. Ám képzetlenségüket nagy hajtással pótolják, így oda kell tenni magunkat, még ha elpusztulni nem is kell a pályán" - értékelt az Indexnek.

Komódi szavaiban az is elgondolkodtató, hogy két csapattársa még nem is közelíti korban a harmincat: Bausz 26, Sifter mindössze 25 éves.

Korrekt viszonyok

Komódi László

A heti két edzésen résztvevő Komódi elárulta, kis befektetéssel már jól lehet keresni az ötödosztályban is. "Ezerötszáz eurót is megkapnak a jobbak" - állította. Ez pedig már havi négyszázezer forintot jelent.

A korábbi magyar bajnoki első nem érzi csalásnak, hogy ennyi pénz is megszerezhető ilyen alacsony szinten. A 34 éves Komódi hozzátette, otthon talán még a második vonalban is helye lenne, vagy alacsonyabb osztályban is játszhatna, de igen nehezen tűrné el, hogy például a helyi pék, aki áldoz a futballra, beleszóljon az összeállításba. Ausztriában viszont nem találkozott olyan esettel, hogy a szponzorok a csapatba követeltek volna bárkit is. "Korrekt viszonyok vannak, mindig megkapjuk a pénzünket, szerintem még mindig mindenkit kifizettek" - mondta.

Válogatottak is Ausztriába menekültek

Komódi arra nem tudott válaszolni, hogy mennyien lehetnek Ausztriában magyar légiósok - sem a magyar, sem az osztrák szövetségnek nincs pontos nyilvántartása -, de azt megjegyezte, hogy számos, korábban nagy tehetségnek tartott, itthon "eltűnt" focistával összefutott már a határ másik oldalán.

Komódi szerint a harmadik és második liga között van nagy ugrás színvonalban, ez lehet a magyarázata annak, hogy a másodosztályban már jóval kevesebb magyar van, de a válogatott és korábban gólkirály Kabát Péter is ebben az osztályban futballozik.

Az Index információi szerint a korábban válogatott expécsi Márton Gábor és Csiszár Ákos is Ausztriát választotta - előbbi 36, utóbbi 30 esztendős -, de a Gázszerben gólkirályi címet szerző, 32 éves Tiber Krisztián is valamelyik tartományban jut lehetőséghez.