Szenteltvíz és nyalóka a futballpálya szélén

A labdarúgóedzők vérmérsékletüknek megfelelően élik át csapataik meccseit a kispadon. Van, aki áll, van, aki ül és akad, aki végigrohangálja a találkozót. Azonban mások táplálkozási vagy dohányzási szükségleteik kielégítésével vezetik le a feszültséget.

A cigi a sláger

A közelmúlt magyar edzői közül egyedül Varga Zoltán volt az, aki a találkozók során vékony szivarokat rágcsált fogai között, miközben éppen aktuális csapata több-kevesebb sikerrel próbálta megvalósítani az általa elképzelt taktikát. Ugyancsak nagy dohányos volt - egészen tavalyi szívműtétjéig - az Újpest egykori játékosa, majd edzője, a jelenleg Felcsúton Orbán Viktort is trenírozó Nagy László.

A Debrecen eddigi legnagyobb nemzetközi sikerének, a Bordeaux legyőzésének idején az a Pajkos János ült a kispadon, aki egy találkozó alatt akár több nyalókát is elfogyasztott idegessége levezetésére.

Nem idegi, izületi problémái voltak Verebes Józsefnek: a "Mágus" a Vasas edzőjeként egy piros fotelt hozatott a pálya mellé, mert derékbántalmai miatt nem tudott a kispadon ülni.

Külföldön már sokkal többen vannak, akik a padon sem foglalkoznak a dohányzás káros következményeivel. Az olasz válogatott jelenlegi trénere, Marcello Lippi szivarozik, míg honfitársa, a Milan kispadján ülő Carlo Ancelotti cigarettázik. Ugyancsak a cigarettára "esküszik" a Valenciával kétszer is BL-döntőt elbukó, jelenleg Mallorcán dolgozó Hector Cúper.

Az angolok rágóznak

A Barcelonánál is a cigi a sláger, hiszen a jelenlegi edző Frank Rijkard, másodedzője, az MTK-nál is megfordult Henk Ten Cate, és a régebbi tréner, a szintén holland Johann Cruyff is így vezeti le a feszültséget. Igaz, utóbbi infarktusa után áttért a nyalókára. Mostanában a többieknek is új nyugtató után kell nézniük, ugyanis már a klubvezetők és a nemzetközi futballszövetségek vezetői sem nézik jó szemmel káros szokásukat.

Szintén a kemény édességre, gömb alakú nyalókára esküszik a régebben bőszen szivarozó, volt francia válogatott játékos, a PSG-t KEK-győzelemig vezető Luis Fernandez.

Az angol bajnokságban a rágó a divat, hiszen Alex Ferguson és Jose Mourinho is végigcsámcsogja a kilencven percet. Csakúgy, mint a Bolton Wanderers mestere, Sam Allerdyce. Utóbbi különös szokása még, hogy az Angliában honos játékostribünt sosem hagyja el, telefonösszeköttetésben beszéli meg a meccs közbeni teendőket - csere, kisebb taktikai módosítások - az oldalvonalnál, tőle nyolc-tíz méterre tüsténkedő másodedzőjével.

A két magyart is foglalkoztató, londoni Crystal Palace mestere, Ian Dowie ellenben végigállja a kilencven percet, nem rágózik, inkább egy ásványvizes palackot szorongat, melyből egy-egy nagy helyzet után kortyol is.

Rehhagel és Trapattoni, a füttyösök

A görög válogatottal Eb-címet nyerő német Otto Rehhagel rengeteget ugrál a meccsek alatt, és képes bármely két ujját a szájába véve fütyülni. Szintén nagy füttyös hírében áll a volt olasz kapitány, a Benfica jelenlegi trénere, Giovanni Trapattoni, akiről kevesen tudják, hogy egy kis üvegből szenteltvizet szokott a kezére locsolgatni a legélesebb meccsek alatt. Ha pedig nem is fütyül, és nem is imádkozik, általában másodedzőjének hevesen gesztikulálva magyarázza, hogyan kellett volna lőnie a pillanatokkal korábban nagy helyzetben hibázó játékosának.

Nem gesztikulál hevesen, nem csinál semmi különöset a spanyol José Camacho, aki a jelenkor edzői közül minden bizonnyal ő izzad a legjobban, ami már a meccseinek tizedik percében több - legalább két - helyen is jól látható az ingjén.

A magyar edzők nyugisak

A jelenleg a magyar élvonalban tevékenykedő edzők közül szinte senkinek nincs az előzőekhez hasonlatos hobbija. László Csaba, a bajnoki címvédő Ferencváros mestere érdeklődésünkre elmondta, ő nem szokott semmi mással foglalkozni a kispadon, csak az adott találkozóval. A meccs során felgyülemlett feszültséget inkább másnap reggel, két kilométeres futással vezeti le.

Détári Lajos jelenleg az első osztályú Nyíregyháza szakvezetője, de sikeres pályafutása során több országban is megfordult. Különleges viselkedésű edzővel azonban nem volt dolga. "Trapattoni tett rám a legnagyobb hatást, hiszen mindig együtt él a játékkal, és roppant tetszett, amikor a kispadról felállva füttyel jelezte a játékosainak, mi a hiba" - mondta a volt világválogatott játékos.

"Döme" tisztában van vele, hogy őt sem a nyugodt természetű szakemberek között tartják számon. "Én végig a játékkal élek, és szeretek a meccsek között is utasításokat adni a játékosaimnak, mit, hogyan csináljanak a pályán. Ennek ellenére, semmilyen babonám, vagy különleges elfoglaltságom nincs a kispadon".