Önveszélyes futballsztárok

Focizás közben bárki könnyen meghúzódhat, kificamíthatja bármelyik végtagját, egy-egy becsúszás, rossz lépés több hónapos kényszerpihenőt okozhat. A profiknál hatványozottan igaz ez, sőt, összeállításunk főszereplői, világhírű sztárok esetei bizonyítják, játék nélkül is ki lehet dőlni. És persze akkor, ha le akarjuk rúgni vagy ütni ellenfelünket.

Sérülés labda és tv-nézés miatt

A Barcelona jobbhátvédje, Damiá múlt ősszel került fel a nagycsapatba, és bár nem tudott kezdőhelyet szerezni, hónapokig Frank Riijkard edző első számú tartalékvédője volt. Néhány nappal karácsony előtt a Barcelona a Levantét fogadta a Nou Campban, Damiá a sok sérült miatt ekkor az első perctől a pályán lehetett. Nem is játszott rosszul, ám jó félórával a vége előtt a labda a partvonalon túlra gurult, Damiá utána kocogott, és rálépve, talppal akarta megállítani. A mozdulatot viszont elvétette, a labda kicsúszott a lába alól, a földre taposott és meghúzódott a vádlija. Visszament ugyan a gyepre, de néhány perc múlva cserét kért. Két hétig pihent, míg újra edzeni tudott.

Szintén nem kellett sokat kihagynia 2001-ben Rio Ferdinandnak, aki napjainkban már a világ egyik legjobb védője: a Leeds tizennyolc millió fontos igazolása otthonában, a tévé előtt ülve sérült meg. Rio kedvenc foteljében feküdt, lábait a dohányzóasztalon pihentette órákon át. Túl sokáig, mert amikor megmozdult, meghúzott egy ínt a térde mögött. Két hét telt el, míg újra játszhatott.

Végzetes betonfal és kerítés

Nála sokkal szerencsétlenebb volt Martin Palermo, aki 2001. november 29-én, csakugyan a pályán kívül sérült meg. Az argentin csatár a spanyol Villarealban játszott akkoriban, és egy gól után társaival a kapu mögé szaladt ünnepelni. Közvetlenül a tribün előtt ölelgették egymást, amikor néhány tucat szurkoló sorokkal följebbről lezúdult melléjük: a gyepet a nézőtértől elválasztó majd' egy méter magas betonfalat ledöntötték, és egyik darabja éppen Palermo lábára esett: a sípcsontja és a szárkapocscsontja is eltörött, nyolcvankét nap múlva rúghatott újra labdába.

Nem tudni, kellett-e meccset kihagynia a Servette portugál csatárának, Paulo Diogónak, akit szintén gólöröm közben ért súlyos baleset: a kerítésre kapaszkodott, hogy a rajongókkal ünnepeljen, de gyűrűje a drótok közé akadt, így miután leugrott, ujjának két perce odafönn maradt.

Buffont a kapufa ütötte ki

Gianluigi Buffon 2000-ben nem az elvesztegetett heteket, hanem az eseményt sajnálhatta, amelyről sérülése miatt lemaradt: az Európa-bajnokságot kellett hagynia. Az akkoriban huszonkét éves hálóőr élete első nagy tornájára készült az olasz válogatottal, amikor az utolsó felkészülési meccsen, Norvégiában eltörte a kezét, és el sem utazott a tornára. Igen szerencsétlen eset volt: Carew fejesét védte volna vetődve, a labdát nem érte el, de leérkezéskor odaverte kézfejét a kapufához. Két ujjperce eltört, egy hónapig nem húzhatott kesztyűt, bár valószínű, hogy a kényszerű tengerparti nyaraláson nem is vágyott erre. Hat Eb-meccset és egy ezüstérmet veszített, de megadta a lehetőséget tartalékjának, Francesco Toldónak a kiugrásra, aki a torna legjobbja kapusa lett.

Baleset gyepen, fürdőszobában

Még sikeresebb menetelésből maradt ki 2002-ben Emerson, a brazil válogatott középpályása, mert kapusposzton akart bizonyítani. Már folyt a japán-koreai világbajnokság, amikor az első brazil meccs előtt az edzés végén Rivaldo és még néhány játékos a gyepen maradt szórakozni egy kicsit. Scolari kapitány rábólintott a plusz tréningre, ám kiemelte, hogy figyeljenek egymásra, nehogy valaki megsérüljön. A Selecao sztárjai meghallgatták mesterüket, majd Emersont a háló elé állították. A Puma becenevű jétékos nem akart szégyent vallani, vetődött a labdákra, ahogy csak tudott. Egy gyengécske Rivaldo-lövés után viszont rosszul érkezett a talajra, és kificamodott a válla. A földön maradt, nem mozdult, ám ekkor a többiek még azt hitték, hogy csak hülyéskedik. Miután orvost hívtak, kiderült: egy hónapig pihennie kell. Négy hét múlva csak nézhette a csapatkapitány Cafút és társait, amint átveszik a világbajnoki trófeát.

A spanyol válogatott is veszítette egy futballistát napokkal a 2002-es vb előtt: a cserekapus Santiago Canizaresnek kellett befejeznie a felkészülést egy fürdőszobai baleset miatt. A toalettjére sokat adó kapus elejtette a kölnisüvegét, amely épp a lábfejére esett, és darabokra tört. Ráadásul olyan szerencsétlenül, hogy az egyik szilánk elvágott egy ínt a nagylábujján. Gipszben, mankóval utazott a csapattal a Távol-Keletre, nézőnek.

Figyelmességéért a karrierjével fizetett

Nem csak egy tornát, esetleg jelentős trófeát veszített, hanem futballkarrierjével fizetett jószívűségéért Michael Mols, a Glasgow Rangers és a holland válogatott középpályása. A fiatal támadó néhány hónappal korábban szerződött az FC Utrechtből Skóciába, és alig volt túl pár válogatott szereplésen, amikor 1999 őszén a Bayern München elleni Bajnokok Ligája meccsen elszakadt térdében a keresztszalag. Molst a kapujából kifutó Oliver Kahn szerelte becsúszva, a játékos felugrott, nehogy a nagy rössel érkező német eltalálja, ám leérkezéskor épp annak hátára vagy fejére taposott volna. Az utolsó pillanatban viszont, hogy kímélje a kapust, meggondolta magát, és természetellenes pozícióba, a földre tette a stoplist: kilenc hónapig nem játszhatott, a Rangers kezdőjébe ugyan jó egy év múlva visszakerült, de a válogatottba sosem. Kevés siker után, két éve szerződött vissza hazájába, az Utrechthez.

Gascoine, az önveszélyes

A buta sérülések királya az angol válogatott volt világklasszisa, Paul Gascoigne. Az őrültségeiről és botrányairól hírhedtté vált játékos először 1991-ben, az angol FA Kupa döntőjében ütötte ki magát: az ellenfél játékosát, Gary Charlest akarta lerúgni, de becsúszása fordítva sült el, és saját térdében szakította el a keresztszalagot.

Bő egyéves kihagyás után visszatért, ám még azév októberében újra maróti lett, amikor egy newcastle-i nightclubban - máig tisztázatlan módon - összezúzta a térdkalácsát.

Több mint két évig nem tett kárt magában, majd 1993 decemberében már az olasz Lazio játékosa volt, amikor combizom-húzódással érkezett vissza a karácsonyi szünetről. Saját bevallása szerint egyik reggel túl hirtelen mozdulattal kelt fel az ágyából.

Két és fél évvel rövidítette meg pályafutását

Nem telt el három hónap, és újra az orvosoknál találta magát, miután 1994 áprilisában a Lazio edzésén lábát törte. A klub tagadta, de kiszivárgott, hogy Alessandro Nestát, a kék-fehérek, majd a Milan - akkoriban tizennyolc éves - klasszisát akarta felrúgni. Majdnem egy évig hiányzott.

Éveken át képes volt vigyázni magára, de 2000 februárjában éppen kéthónapos sérülés után játszott először, amikor eltörte a kezét az Aston Villa elleni meccsen: a birminghamiek holland középpályását, George Boatenget akarta arcon könyökölni, de saját alkarját törte el. Összeszámolva jó két és fél évvel lett rövidebb a pályafutása saját hülyeségei miatt.