A matekbukás, a Kőbányai és Brezsnyev kapcsolata a 0-6-tal

Az Index dolgozói átlagéletkoruk alapján 1986-ban, a szovjetek elleni hírhedt 0-6-os futball-világbajnoki vereség idején többnyire még azon rágódtak, vajon mi vár rájuk a nagycsoportban, mennyivel lesz másabb Emőke néni, mint volt Nusi néni. Ugyanakkor vannak páran, akik már a pubertáskor hajnalán jártak, és Samantha Fox poszterek mellett érdeklődést mutattak a futball iránt is.

Szeged kiürült

TSZA már 15 éves volt akkor és elmondása szerint élete első világbajnoksága volt, amit elejétől a végéig nézett. Vébélázban égett, egy noteszbe írta a számokat egytől százig, és száz nappal a nyitómeccs előtt elkezdte tépkedni a noteszlapokat. A vb annyira a hatalmába kerítette, ahogy fogytak a számok a füzetben, úgy lett egyre kevesebb esélye bukás nélkül abszolválni a tanévet.

A magyar-szovjet meccset megelőzően (este 8 körül) már senki nem volt a szegedi, Nyitra utcai végállomásnál az utcákon. Szinte mindenki várta a meccset, ahol megkezdődik a nagy menetelés, aminek a vége minimum elődöntő lesz, de inkább döntő, az aranyéremről azért kabalából inkább nem beszéltek.

Feltámadás helyett lefekvés

Aztán jött a meccs és a gólok szép sorban. "Hogy nagy baj van, azt onnan tudtam, hogy apám, az örök optimista, aki máskor egy félidei 0-3-nál is bátran megjósolja, hogy nyerünk 4-3-ra, most a lefekvés gondolatával kacérkodott" - mondta TSZA, aki hozzátette: a meccs végén meghallgatták a Szabad Európát, hátha le kellett feküdnünk az oroszoknak. De másnap már azt számolgatták, hogyan juthatnánk mégis tovább. Ja, és abban az évben még matekból is meghúzták.

A tavalyi évben az év dolgozójának választott Mikes kolléga a meccs után furcsa állapotba került. Még aznap este felhivták egymást a haverokkal, es masnap fekete karszalagot húztak a sötétkék iskolaköpenyre, ugy mentek gimnaziumba.

Csaló edző a karatetáborban

Király kolléga úgy emlékszik vissza, még "nyolc és fél éves kis pöcs" volt '86-ban, és miután karate-edzőtáborban volt, nem is látta a találkozót, csak a magyar-francia 0-3-at, de az se volt jó. Ugyanakkor a magyar-szovjet utóhatásának tudja be, hogy a csaló edzőjük másnap addig fociztatta őket, míg végül az ő csapata nyert. "Pedig a focista unokabátyám a meccs harmadik órájában szálanként tépett ki egy nagyobb fűcsomót egy szabadrúgás előtt, legalább öt percig húzva ezzel az időt" - emlékezett vissza.

A vb-ről leginkább arra emlékszik, hogy a nagymamája az olasz-francián a franciáknak szurkolt, merthogy az olasz egy tolvaj banda, "brigantik, letépik az idős hölgyekről a retiküljüket".

Kőbányai és az értetlen felnőttek

Etele, a tmk agya édesapjával és nagybátyjával nézte a meccset, bár a futball akkor még nem igazán kötötte le. Arra azonban tisztán emlékszik, miközben a felnőttek Kőbányait ittak, a hét éves kisgyerek nem értette, miért lesznek egyre idegesebbek és miért járkáltak a meccs végén fel-alá, miközben egyre azt hajtogatták: "Nem értem. Nem hiszem el. Nem értem."

Spagetti, sírás, Brezsnyev

Orsi, a Velvet munkatársa még csak kilenc éves volt, de még arra is emlékezett, spagettit ettek, és baromira sajnálta a magyar csapatot. Annyira, hogy a meccs végén még sírt is. Elmondása szerint ez eddig csak háromszor fordult elő vele, amikor a salvadoriak kikaptak tőlünk négy évvel korábban és amikor meghalt Brezsnyev. Mert azt is nézték együtt az öccsével és a mamájával. És akkor is nagyon sírtak.

Szürreális élmény volt

Orosz úr, a Totalcar munkatársa úgy emlékszik, még csak nagycsoportos volt, nem egészen hat éves, és szürreális élmény volt az egész, különösen a nem sokkal azelőtti magyar-brazil 3:0 után. A brazil meccs után rajta kívül minden ovis társa reflexből tudta a három góllövő nevét és a gólok időpontját.

A nagymamánál nézte a magyar-szovjet meccset és nagyon rossz volt, 1-2-3-4-5-6, és még az sem enyhített sokat a dolgon, hogy utána 2:0-ra vertük a kanadaiakat, mert az apukája felvilágosította, hogy a kanadaiakat legyőzni nem teljesítmény.