Az első játéknapon győztek a németek, a másodikon megszerettük Trinidad és Tobagót, a harmadikon jót röhögtünk Verebesen, a negyediken bunkózott egy ghánai, az ötödiken bénázott Ronaldo, a hatodikon kivégezték Ukrajnát, a hetediken győztek a németek. És mit hozott a nyolcadik játéknap? A nap régiója: Kelet-Európa
A volt szocialista országok soha nem szerepeltek olyan rosszul, mint most, terjeng egy futball-legenda. Csehország győzött ugyan, de Lengyelország és Szerbia-Jevrics (a kapus az egyetlen montenegrói a válogatottban) két-két, Horvátország és Ukrajna egy-egy vereséget szedett össze eddig. A gólarány 3-15, gólt csak a csehek lőttek, az ukránok és a szerbek összesen tizet kaptak. Ez tényleg sovány, viszont a harminckét csapatos rendszer bevezetése óta soha nem került ki öt válogatott a régióból, Franciaországban és a távol-keleten is négy-négy egykori szocialista csapaért doboghatott a szívünk. 1998-ban ugyan Horvátország harmadik lett, és Jugoszlávia mellett Románia is a tizenhat közé került, 2002-ben viszont Szlovénia, Oroszország, Horvátország és Lengyelország is az első fordulóban kiesett. Most a csehek mellett az ukránoknak és a horvátoknak is maradt esélyük a továbbjutásra, sőt a cseheknek annál jóval többre is, megmentve ezzel a posztkommunizmus becsületét.

Argentína - Szerbia és Montenegró 6-0

A nap revánsa: Argentína hat gólja
A trianoni országvesztést hatvanhat év után követte az irapuatói futballmészárlás. A szerbek a két eseményt huszonhat napon belül élhették át. Ez nem az ő évük: május végén népszavazáson elvesztették Montenegrót, és az év végén Koszovó hivatalosan is leválhat, bár nem csodálkoznánk, ha a gelsenkircheni kivégzés után a Biztonsági Tanácsnak megesne a szíve a szerbeken. A spanyolok amúgy már szerdán megbosszulták az ukránokon a 0-6-ot, most az argentinokon volt a sor, hogy revánsot vegyenek az 1997-es 1-7-ért. Fiatalabbak kedvéért: a szerbek akkor még Jugoszlávia néven aláztak meg minket az Üllői úton a világbajnoki pótselejtezőn.

A nap legendája: Szerbiát nem lehet megalázni
"A szerbeket háborúban nem lehet legyőzni, csak békében" - tartja a régi szerb mondás, amire a történelem számtalan ellenpéldát szolgáltatott. Pénteken kiderült, hogy egy másik közhellyel is baj van: csapatsportban a szerbeket, szemben a magyarokkal, nem lehet megalázni, a sorsdöntő meccsek előtt vért isznak, félelmet nem ismernek, és inkább elhunynak, mintsem kikapjanak. Ez nagyon is magyaros vereség volt, már az öltözőfolyosón feladták a mérkőzést, és ahhoz sem volt kedvük, hogy lerúgják a fél argentin válogatottat. Amúgy volt már nagy szerbverés máskor is. A 2000-es Európa-bajnokságon Hollandia verte őket 6-1-re.

A nap támadásának gólszerzője: Esteban Cambiasso (Argentína, Inter Milan)
A szerb térfél közepén Maxi Rodriguez Sorinhoz pörget, sarokkal Saviolát indítja, ő a 16-oson belülre passzol a pontosan érkező Maxi Rodriguezhez, aki tíz méterről kilövi a hosszú sarkot. A hatodik percben azt hittük, hogy ez volt a nap (és talán a vébé) támadása, a 29. percben azonban rá kellett jönnünk, hogy tévedtünk. Ez a nap (és talán a vébé) gólja, ehhez fogható csak a spanyol Torres gólja volt Ukrajna ellen. Íme: Riquelme Saviolához passzol, majd Cambiasso indul, Crespóhoz továbbít, ő visszasarkalja a labdát Cambiassóhoz, aki ballal a léc alá lő.

A nap embere: Juan Roman Riquelme (Argentína, Villareal)
Nem fut, nem cselez, csak irányít. Nem is lőtt gólt a szerbeknek. Passzkirálynak hívják a háta mögött, és ha feltűnik az ismerősök között, a lányok összesúgnak a háta mögött. Szakértőnk szerint soha nem lesz akkora király, mint Maradona volt, nem is értem, miért nem fut, ha már ekkora tehetség. Igaz, az argentinoknak nem kell már új Maradona, hiszen van már ilyen emberük, nézzék csak:

A nap Maradonája: Lionel Messi (Argentína, FC Barcelona)
Bármennyire is szimpatikusak a hősiesen küzdő Trinidad és Tobago-i játékosok vagy a szimpi kis ecuadoriak, belőlük nem lesz legenda, legfeljebb egy üde színfolt. (Védelmükben megjegyezzük, hogy az emberiség nagyobbik része igenis szeretne üde színfolt lenni.) Messi három hónapja szenvedett combizomhúzódást, azóta nem játszott tétmeccset, ez viszont egyáltalán nem látszott rajta. (Rooney például csütörtökön elég visszafogottan játszott másfél hónapos kihagyás után.) Tarthatatlan volt, gólt rúgatott Crespóval, és maga is lőtt egyet, ha már pályára küldték. Maradona a lelátón, szivarral a szájában, kicsit magát is ünnepelte.

A nap elemzése: Mezey György (Magyarország)
A televíziós közvetítésekben nap, mint nap hallhatjuk a magyar edzők értékelését a világbajnokságról. Nyitott szívvel figyelem őket, hátha mondanak valamit a játékrendszerek finomságairól, a ziccert hibázó középcsatár lelkéről, vagy csak a kupacba dobált stoplis cipők szagáról. Ehelyett kocsmai okoskodásokat vagy előre felépített kaszárnyahumort hallunk tőlük. Joggal gondolhattuk, hogy Mezey György más. Társaival a FIFA megbízásából jelentéseket ír a mérkőzésekről, ezeket kielemezik, és kiadják egy kötetben valami olyan címmel: Merre tart a futball? Szegény Mezeynek pénteken éppen egy 0-6 jutott. Ha valamiről, erről aztán tudna jelentést írni, bár a húszéves évfordulón adott nyilatkozataiban szépen a játékosok nyakába varrta az egészet. Most a szerb-argentint értékelte a FIFA-honlapján. Összefoglalom: az argentinok azért győztek, mert nemcsak egyénileg, hanem csapatként is jók. Olvassák el>>>

Hollandia - Elefántcsontpart 2-1

A nap hülyebírója: Oscar Ruíz (Kolumbia)
Nem lennék a kolumbiai bíró helyében, amint egy sötét sikátorban összefut a 191 centis Guy Demellel. Egy tizenegyest biztos elvett Elefántcsontparttól, de lehet, hogy kettőt. Még nem szerezte meg Hollandia a vezetést, amikor Van Bronckhorst maradt le Eboue-ról és a tizenhatoson belül megölte, egy picit. A másik eset már 1-2-nél volt, akkor Drogba esett el a büntetőterületen belül, meg lehetett volna adni, különösen, ha feltámad Oscar Luiz lelkiismerete, de hát az ő foglalkozása ügyvéd, úgyhogy tőle ilyet ne várjunk.

A nap csoportja: C
Utólag kacagnunk kell, ha arra gondolunk, hogy a szakértők e csoport jelzőéjül a halált választották. Argentína, Hollandia, Szerbia és Montenegró, Elefántcsontpart. Tavaszi délután volt ez, nem halálcsoport.

A nap szabadrúgásgólja: Robin van Persie (Hollandia, Arsenal)
Kevés szabadrúgás van a világbajnokságon, ha valaki mégis beveri, akkor a kapusnak is elévülhetetlen érdeme van benne. Hirtelen csak a dél-koreai Beckham gólja villan be, az is azért, mert szerencsétlen togói Agassa csak ugrált önfeledten, ahelyett, hogy kinyújtotta volna a karját. Persze, lehet, hogy csak a labdába épített propeller panel (hogy az mi, ne kérdezzék, a Nemzeti Sportban olvastam) miatt lesz kiszámíthatatlan a labda íve. Ebben az esetben viszont a kapusszakszervezetnek már rég tiltakozni kellett volna. Van Persie gólja is potya volt, a kapus egyrészt nem ellenkezett amiatt, hogy a 166 centis Boka is a sorfalba áll (a holland fölötte rúgta el a labdát), másrészt nem emelte fel a karját, pedig kivédhette volna a lövést. Persze, lehet, hogy az egész a propeller panel miatt van.

A nap hülyesége: Didier Drogba (Elefántcsontpart, Chelsea)
Drogba a 41. percben odaszúrt egyet a kapusnak, reménytelen helyzetben. A csapata akkor már szépített, volt egy kapufájuk, levegőben lógott az egyenlítés. Az eset után Drogba ahelyett, hogy elsunnyogott volna onnan, mint egy afrikai államelnök a katonai puccs után, vitatkozni kezdett, előbb a hollandokkal, majd a bíróval. Jutalma egy sárga lap lett, így a szerbek ellen nem játszhat, mivel az első meccsen is kapott már egyet. Talán éppen ez járt a fejében a következő percben, amikor Aruna Konéval együtt lépett ki, van Bronckhorstra vezethette rá a labdát 25 méterre a kaputól, de a hollandnak passzolt, pedig nemcsak a bőrszínük más.

Angola - Mexikó 0-0

A nap mexikói nyilatkozata: Ricardo La Volpe
"Ki merem mondani: célunk a nyolcaddöntő" - mondta a dohányos szövetségi kapitány, aki az első mérkőzésen a tiltás ellenére rágyújtott a kispadnál. Csapata Angola ellen nyújtott teljesítményét látva szomorúak lennénk, ha még három meccsüket kellene végigszenvednünk. Ennél szomorúbbak már csak akkor lennénk, ha Rafael Marquez álma válna valóra, aki egyenesen az elődöntőbe várja csapatát.

A nap mentése: Jamba (Angola, AS Aviacao)
Csak a legnagyobbaknak van egyszavas művészneve. Jambának egyszavas művészneve van, ő viszont a kicsik között is a legkisebb. Ő volt az, akit az előző mérkőzésen a nála öt évvel idősebb Figo egy rövid sprinttel állva hagyott. Játékosértékelő emberünk a világbajnokság legrosszabbja címet adományozta neki, teljesítményét egyesre értékelve. A sors iróniája, hogy ő volt ma az egyetlen játékos, aki a gólvonalról mentett, igaz, azzal a labdával még Sebők Vili is elboldogult volna.

A nap kapusa: Joao Ricardo (Angola, klub nélküli)
Angola nem lehet túlságosan jól eleresztve kapusokkal, ha egy olyan embert védet de Goncalves kapitány, aki már egy éve nem talál magának csapatot. A 37. évét taposó Ricardo a világbajnokságon akarja magára felhívni a figyelmet, mai teljesítménye alapján talán hajlott kora ellenére is sikerrel járhat. Nagy védések mellett voltak hajmeresztő hibái is, de Angola mégiscsak neki köszönheti történelmi vébépontját.

A nap angolai nyilatkozata: Luis de Oliveira Goncalves (szövetségi kapitány)
Aki látta a mérkőzést, annak nem kell megmagyarázni, aki nem látta, az örüljön, hogy nem érti, miért került be összeállításunkba az angolai szövetségi kapitány mérkőzés utáni nyilatkozata: "Angola kézben tartotta a meccset, a döntetlen bizonyítja, hogy Angola a tornán van, és nagyon jó csapatot épít. Erős mexikói gárda ellen nyújtottunk remek teljesítményt."