Vieiráé a nap bosszúja
További Futball cikkek
- Cseh Katalin bepanaszolta Orbán Viktort az UEFA elnökénél
- Jürgen Klopp lehetséges utódjáról: „Ha ő lesz a Liverpool edzője, akkor az zseniális”
- A magyar válogatott védője otthonra talált, szerződést hosszabbított olasz klubcsapatával
- Célegyenesben a Liverpool új vezetőedzője, csak arra vár, hogy a felek megállapodjanak
- A Roma az utolsó pillanatban nyerte meg a védője rosszulléte miatt félbeszakadt mérkőzést
Az első játéknapon győztek a németek, a másodikon megszerettük Trinidad és Tobagót, a harmadikon jót röhögtünk Verebesen, a negyediken bunkózott egy ghánai, az ötödiken bénázott Ronaldo, a hatodikon kivégezték Ukrajnát, a hetediken győztek a németek, a nyolcadikon szivarozott Maradona, a kilencediken hülyeséget csinált Gyan, a tizediken gólpasszt adott Ronaldo, a tizenegyediken felfedeztük a togói Zidane-t, a tizenkettediken győztek a németek, a tizenharmadikon két portugál szerelmeskedett, a tizennegyediken három sárga lapot kapott Simunic, a tizenötödiken nyolc év után nyertek a franciák, a tizenhatodikon győztek a németek, a tizenhetediken kiállításrekord született, a tizennyolcadikon Fabio Grosso tökösködött. És mit hozott a tizenkilencedik játéknap?
Brazília–Ghána 3-0
A nap rekordja: Ronaldo (Brazília, Real Madrid)
Szegény Ronaldót a brazilok első meccse után még a nap magyarjává választottuk, de mások sem kímélték. A legszellemesebben egy ausztrál lap bírálta, hasára mutatva azt írta: "Ki ette meg az összes pitét?" Ronaldo bosszúból az ausztrálok ellen gólpasszt adott Adrianónak. De bírálták a brazil lapok, sőt még az államelnök is. A japánok ellen két góllal csendesítette el kritikusait, megágyazva a keddi rekordjához: világbajnokságokon tizenöt gólt még soha senki nem szerzett, Gerhard Müller, a németek Waltner Róbertje két vébén rúgott tizennégyet. (A listán harmadik helyen áll Just Fontaine, a franciák Gerhard Müllere, aki egy vébén lőtt tizenhármat.) Ronaldónak egyébként három vébé kellett a csúcsdöntéshez, 1998-ban négy, 2002-ben nyolc, most három gólt lőtt, de még nincs vége. A vébén még a szereplési örökranglista változhat nagyobbat. Cafu tizenhat vébémérkőzéssel (1994-2006) a huszonnegyedik helyen kezdte a vébét, most a hetedik, és a harmadik lehet huszonkét meccsel. (Japán ellen kihagyta Parreira.) Az első három sorrendje: Lothar Matthäus (25 meccs), Paolo Maldini (23), Uwe Seeler (21).
A nap magyarja: John Paintsil (Ghána, Hapoel Tel Aviv)
A magyar nemzeti színekért rajongók lelkesedése igen nagy, különösen "a nap magyarja" népszerű körükben. Egyikük levelet is írt: "Hm... a nap magyarja, mint pejoratív fogalom? Miért nem a nap zsidóját írod, te tetű?!! Népedet nem mered bántani, csak azt, aki kenyeret ad a mocskos szádba?!" (Apró adalék, szigorúan zárójelben: Izrael huszonhét hellyel előzi meg Magyarországot a FIFA világranglistáján.) Ezek után ki is lehetne a nap magyarja, mint John Paintsil, tudják, aki az izraeli zászlóval ünnepelte csapata második gólját Csehország ellen. Az eredmény néhány véres tömegtüntetés Észak-Afrika ghánai nagykövetségei előtt. Akkor a nap gólörömét ítéltük az általunk, a körülmények alapján joggal, zsidóbarátnak nevezett Paintsilnek. Meg is kaptuk a magunkét egy másik levélírótól: "A világsajtó röviden említette, hogy Paintsil egy izraeli zászlót lengetett. Nem filoszemita, meg zsidóbarát, ezek a kifejezések talán jók voltak Goebbelsnek, de nem a civilizált médiában... Senki nem is használja... Még viccnek sem jó... (...) Csodálom, hogy ilyen megkülönböztető, uszításgyanús fejcímek megengedhetők a magyar médiában! (Az EU-ombudsmannak is elküldtem.)" Szóval, Paintsil a brazilok ellen nagyon szar volt, és még a zászlóját sem tudta meglengetni.
A nap lesgólja: Adriano (Brazília, Inter Milan)
A szlovák bíró nagyon laposan vezette a mérkőzést, a brazil–ghánain például csak egy lesgól megítélésére futotta, ennél azért többet vártunk. A sors fintora, hogy ez volt a brazilok legszebb akciója, csak az igazán nagy csapatokra jellemző, hogy a támadók létszámfölényét ilyen biztosan váltsák lesgólra.
A nap eltűnése: Ratomir Dujkovics (Ghána, szerb)
A félidőben úgy gondoltuk, hogy a kedd a szerb szövetségi kapitányok lemondásának napja. Napközben Ilija Petkovics mondott le szerb-crnagorác válogatottja éléről, este meg a félidőben nem jött ki Ratomir Dujkovics. Mindenre gondoltunk a ghánai szerb kapitány váratlan eltűnése miatt, csak a kézenfekvő megoldásra nem: az első félidő utolsó percében lesgólt kapó csapat edzője odamondott egy "idi picsku materinut" a szlovák nyelvrokonnak, aki kiállította. (A benini bíró ezt soha nem értette volna meg.) Van még mit tanulnunk ebből a játékból.
A nap kiesője: Ghána
A 2002-es vébén három válogatott (USA, Dél-Korea, Szenegál) is bejutott Európán és Dél-Amerikán kívülről a legjobb nyolc közé, előtte viszont kétszer nem fordult elő ilyesmi. Minden idők legrosszabb vébéjén, az 1990-esen Kamerun, az 1986-oson és az 1970-esen Mexikó volt a kakukktojás, az 1966-oson a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság. Már vagy húsz éve várat magára a sokat emlegetett afrikai áttörés, lassan úgy leszünk ezzel, mint a vízhajtásos autóval vagy a fideszes választási győzelem esélyével, sokat beszélünk róla, de soha nem következik be.
A nap hülyegyereke: Asamoah Gyan (Ghána, Modena)
A húsz éves Gyan a vébén az egyetlen csatár, aki hármassal játszik, mégsem ezért ő a nap hülyegyereke. Lám, nem elég egy címet megszerezni, meg is kell tudni tartani. A csehek ellen úgy végezte el a tizenegyest, hogy a bíró még nem fújt a sípjába. Sárga lapot kapott, és mivel ez volt aznap a második, nem játszhatott a következő meccsen. Ez annyira megzavarta, hogy kihagyta a tizenegyest. Most Gyan egy sárga boldog tulajdonosaként játszotta meg az esést a brazil tizenhatoson belül, ezzel kiállíttatta magát.
Franciaország–Spanyolország 3-1
A nap embere: Zinedine Zidane (Franciaország, Real Madrid)
Oké, többen is jobban játszottak ezen a meccsen az egykori aranylabdásnál, nálunk mégis ő a nap embere. A Dél-Korea ellen kapott sárga lapja azt jelentette, hogy nem lehet ott a Togo elleni sorsdöntő csoportmeccsen. (Ez is milyen már, hogy a franciáknak sorsdöntő csoportmeccset kelljen játszaniuk egy Togóval.) A franciák az addigi legjobb produkcióval álltak elő Zidane nélkül, Vieirának több hely jutott a középpályán, elöl meg végre nemcsak Henry birkózott a védőkkel, mellette volt Trezeguet is. A sokat bírált Raymond Domenech szövetségi kapitány erre a spanyolok ellen, mintha mi sem történt volna, visszaállt a Svájc és Dél-Korea ellen csak döntetlent hozó hadrendre. Zidane nem gyors már, labdái viszont pontosak voltak, a második francia gól előtt például ő lőtte a szabadrúgást. A végén meg nemcsak Puyolt cselezte ki, hanem az összes bírálóját, köztük engem, nemcsak Casillasnak lőtte a gólt, hanem mindenkinek, aki leírta. A vébén visszavonuló Zidane újjászületett, és ez még nagyon sokba kerülhet a negyeddöntőben a braziloknak.
A nap csapata: Real Madrid
A Real Madrid játékosai beindultak a nyolcaddöntőban. Vasárnap Beckham lőtt győztes gólt szabadrúgásból Ecuadornak, kedden Ronaldo rúgta az első brazil gólt, Zidane pedig megadta a kegyelemdöfést a spanyoloknak. A klubgóllövőlistán még mindig a Chelsea vezet hét góllal, második a két madridi csapat, a Real és az Atletico, valamint az AC Milan hattal. Az ötödik helyen is hármas holtverseny van a Werder Bremen, a Liverpool és az Arsenal között öt-öt góllal.
A spanyolok szövetségi kapitánya rasszista beszólásairól ismert, Henryt például egyszerűen leszarosnégerezte (én kérek elnézést). A második félidőben Vieirának is beszólt valamit. A francia középpályásnak volt több esze, nem szarosfehérezte vissza a Madrid egyik külvárosában született trénert, aki zűrös gyerekkora óta sem tanult jó modort. Kétszer válaszolt neki: először a mutatóujját a szája elé téve intette csendre, majd Zidane szabadrúgását fejelte kapura. (Nálam Vieiráé a gól, hiába ért bele egy spanyol, mert a labda amúgy is a hálóba tartott. Nem úgy Borgetti öngóljánál az argentin–mexikóin, aki Crespo elől fejelt a hálóba, a FIFA mégis az argentinnak írta a gólt, én nem.)
A nap edzői baklövése: Luis Aragones (Spanyolország)
Nem titkolom, a meccs beharangozójából kiírtam már órákkal a meccs előtt a szövetségi kapitány jóslatát (az a csapat nyer, amelyik többet birtokolja a labdát), hátha jó lesz valamire. Nos, a spanyoloknál a meccs 61, a franciáknál 39 százalékában volt a labda. Az túl szép lenne, ha Raymond Domenech azzal az utasítással küldte volna harcba csapatát, hogy fiúk, a győzelmen kívül arra is ügyeljetek, hogy többet legyen a paellazabálóknál a labda.
A nap kiesője: Spanyolország
Ki hitte volna a 4-0-s spanyol–ukrán után, hogy a kiütöttek messzebb jutnak kiütőiknél? A spanyolok a vébéken jól kezdenek, majd gyorsan kipottyannak, amikor elhiszik, hogy messzire juthatnak. Négy éve mondjuk csak bírói csalás akadályozta meg őket abban, hogy Dél-Korea ellen az elődöntőbe jussanak, 1998-ban kiestek a csoportmeccseken, 1994-ben negyeddöntősök voltak, 1990-ben a nyolcaddöntőben búcsúztak, 1986-ban a negyeddöntőben, 1982-ben, hazai pályán, a középdöntőben, és így tovább. Spanyolország a legjobb négy közé egyszer, 1950-ben jutott, utolsó is lett.
A nap negyeddöntője: Franciaország–Brazília
Ezt is kevesen gondolták: az utolsó két vébé győztese játszik az elődöntőbe jutásért, vagyis megismétlődik az 1998-as döntő. Nézzük, kik játszhatnak mindkét meccsen. A francia kaput Barthez védi, a védelemben ott van Thuram, a középpályán Vieira (az akkor 22 éves játékos negyed órát kapott a döntőn) és Zidane. A zöldfülű Trezeguet-t és Henryt a korábbi meccseken becserélték, a döntőn nem. A braziloknál Cafu a jobb-, Roberto Carlos a balhátvéd, no és ott van Ronaldo. A korábbi meccseken Emerson is szóhoz jutott. Vagyis, a franciáknál több az öreg.
A nap szakértője: Bicskei Bertalan (Magyarország, Újpest)
Az RTL Klub szakkommentátora a meccs után értékelte a látottakat. Kokó megkérdezte az Újpest frissen kinevezett trénerétől, hogy mit vár a francia–brazil meccstől. Az MLSZ-ben az edzőképzésért felelős szakember azt válaszolta, hogy a két csapat csak a döntőben kerülhet össze, miközben minden rendes kocsmadrukkernek hónapok óta a fejében van a vébésorsolás. Ha a szakértő Bicskeit ilyen mélységekben nem érdekli a vébé, azt meg tudom érteni, láthatjuk, hogy hová vezette focinkat ez a generáció, de a nyolcaddöntők negyedik napján azért feltűnhetett volna neki: egy nap két továbbjutója egymás ellen játszik az elődöntőbe jutásért.