További Futball cikkek
- Három pontnál sokkal többet ért a ZTE felcsútiak elleni sikere
- A transzferguru szerint megvan az egyezség Szoboszlai Dominikék új edzőjéről
- Cseh Katalin bepanaszolta Orbán Viktort az UEFA elnökénél
- Jürgen Klopp lehetséges utódjáról: „Ha ő lesz a Liverpool edzője, akkor az zseniális”
- A magyar válogatott védője otthonra talált, szerződést hosszabbított olasz klubcsapatával
Útban München felé az foglalkoztatott, mennyire látszódik a sokk, az, hogy két perc alatt pottyantak ki Michael Ballackék az elődöntőben az olaszok ellen. A zászlók persze továbbra is minden lehetséges helyen ott voltak, elsősorban az autókon, aztán az újságokból kiderült, Németország zokog. "Veletek sírunk! Ennek ellenére hősök vagytok!" - állt a legnagyobb példányszámú német napilap, a Bild címlapján.
Vissza akarják kapni Felipét
A második, Franciaország-Portugália elődöntőnek helyt adó bajor főváros nyugodt volt, letargiának nyoma se. Presze, ha a németek legyőzik Francesco Tottiékat, a siker biztosan egyértelműbben látszódott volna. Beérve a belvárosba, a Marienplatzon már kora délután tömörültek a portugál és a francia drukkerek.
Annak egy pillanatig sem volt nyoma, hogy nem kedvelnék egymást, sőt, egymással fotóztatták magukat. A szurkolás sajnos nem öltött túl bonyolult formákat. A portugálok az itthon is felcsendülő, "soha ne add fel!" rigmus dallamára énekelték, hogy "purtugál állé". A kékek meg az "allélöblő'-t erőltették jellegzetes, rendőrszirénát utánzó fejhangukkal.
Az utcákon felbukkantak persze más mezbe öltözött szurkolók is, a brazilok például honfitársukat, Luis Felipe Scolarit követelték vissza Portugáliától saját válogatottjuk éléről. És persze ők is összeálltak a portugálokkal egy fotóra. De voltak ott spanyolok is és természetesen néhány angol ugyancsak felbukkant.
Színváltós pápa
Mindeközben persze nem csak az egymást érő szurkolói boltokban, hanem utcai standokról is árulták a vébé igényes és kevésbé igényes emléktárgyait. Az egyik árus széttette a kezét, jelezve, hogy már legfeljebb női szabásban kaphatóak az esti elődöntő résztvevőinek mezei. Az emléktárgyak között persze jelentős hányadot fed le az übergagyi: a beszélő sörnyitó, a vébéstadionos egérpad, a német nemzeti színekkel díszített tanga és a meleg időjárásra kifejlesztett napernyős fejfedő. A legmegragadóbb tárgy mégsem a fussball-WM-hez kapcsolódott, hanem Joseph Ratzingerhez, vagyis XVI. Benedek pápához: a képével díszítettek egy olyan képváltós lapot, ami hasonló az egykor az általános iskolában megcsodált kínai vonalzókhoz. Az árakról csak annyit, hogy két euró (560 forint) alatt gyakorlatilag semmit nem lehet kapni.
Visszakanyarodtunk a város közepébe és a német kreativitás egy frissen keletkezett gyöngyszeme hangzott fel: a fekete-piros-sárgára festett arcú szurkolólányok azt éneklik, hogy "Stuttgart ist viel schöner als Berlin!" Tehát a sváb város szebb, mint a főváros, ugyanis előbbiben rendezik a bronzmeccset, utóbbiban a döntőt. A németeknek meg ugye csak a szombati mérkőzés jutott.
Kék mezben a magyarok
Ezen felbuzdulva be is kanyarodunk az egyik legnagyobb turistalátványosságba, a Hofbräu sörcsarnokába. Itt a nemcsak a meccs közeledtétől megrészegült különböző nemzetiségű szurkolók jó hangulatot teremtettek: felváltva hangzott fel az egy-egy francia és portugál rigmus. Ahogy kell, egy liter sört és bratwurstot fogyasztva figyeltük azt, hogy a mellettünk lévő asztalnál buzdították leghangosabban Zidane-ékat. Egy perc múlva kiderült, magyarok bújtak francia mezbe; csak azon merengtünk, hogy néhány szép gól képes volt elfelejtetni a trianoni országvesztést?
Kezdtek fogyni a sörivó szurkolók, lassan a város szélén található Allianz Arena felé vették az irányt. A metróra már két órával a kezdés előtt alig lehetett felférni, de azért nem volt olyan félelmetes a hangulat, mint egy Újpest-Fradi előtt.
Tickets, tickets
A stadionhoz vezető gyalogfelüljárón kiderül, sokaknak nem jött jól, hogy ez a két csapat vívta a müncheni elődöntőt. A korlátokat szinte kivétel nélkül jegyüzérek támasztották, és másfél órával a kezdés előtt 200 (56 ezer forint) és 300 euró (84 ezer forint) között mozog a legtöbb jegy ára, a legdrágább 400 euró (112 ezer forint) volt. Ez azért volt kicsit meglepő, mert eredeti árában 120 euró (33 ezer) volt a legdrágább jegy és a feketeárfolyam várhatóan még csökkent is a kezdés előttre.
A párosítás azonban nem sarkallt arra, hogy megszabaduljunk több mint 50 ezer forinttól, így azonkívül, hogy rácsodálkoztunk egy cseh színekre festett szurkolóra, sokat nem maradtunk.
Képernyő a tóvizen
Irány az Olimpai Stadion parkja, itt volt ugyanis a müncheni Fan Fest, vagyis a nagykivetítős össznépi meccsnézés. A több ezer embert gyakorlatilag olyan infrastruktúra szolgálta ki, mintha a Szigeten lettünk volna és a képernyő a tó vizén úszott. Az persze érződik, hogy nem a müncheni elit rándult ki a tóparton felállított színpad elé, a hangulat viszont kifejezetten jó volt, a portugál és francia mezesek mellett voltak angolok, de mexikóiak is.
A liter sör persze itt is hét euró, vagyis kétezer forint, meg ugye még hozzászámolták a műanyagkorsó betéti díját is. Maga a korsó a fogantyújával leginkább egy kancsóra emlékeztet, emellett átlátszó műanyagból öntötték és ezért a kórházi vizeletgyűjtő is beugrik róla.
A meccset normálisan végigszurkolta a tömeg, persze a vébé egyik legunalmasabb találkozója volt a mindössze egy tizenegyesgólt hozó 1-0, aztán a végén még volt francia hangorkán is.
Ötven ütős érv
Kifelé botorkálva az olimpiai parkból persze eltévedtünk és a leszólított helyi nem bajlódott az útbaigazításunkkal, hanem inkább visszavitt minket a belvárosba. A harmincas Thobias kabrió Renault-jával utaztunk és közben elárulta, hogy nem igazán néz focit év közben, mert szerinte tíz Bundesliga-meccsből mindössze egy az igazán nézhető. Amikor a németek kieséséről kérdezzük, akkor csak sóhajt egyet.
A Marienplatzon a meccs után egy órával még nem volt fergeteges a hangulat, a drukkerek valószínűleg még nem értek vissza, a sörözők sem voltak tele. Itt még összefutottunk Danielával, a húszas éveiben járó rockerlánnyal, aki szintén kicsit szomorkás lett az olaszok elleni 0-2 emlegetésétől, de rögtön rávágta, hogy a 2008-as Európa-bajnokságot majd megnyeri Klinsmann csapata.
Másnap reggel megint belelapozunk a Bildbe, amely ötven érvvel nyugtatja a németeket, hogy a kiesés ellenére az ő csapatuk a legjobb a világon. Ezek közé olyan okok is becsúsztak, mint például az, hogy Angela Merkel kancellár asszony tudja, mi az a les, meg hogy legközelebb már biztosan nem csak 118 percig fognak koncentrálni. Szóval úgy tűnik, a németek megnyugodtak, legalábbis elszórakoztatják magukat.
És amúgy is: Stuttgart ist viel schöner als Berlin!