Magyarosra sikerült horvát vereség az Arsenaltól

A magyar a futballcsapatok szánalmas kupaszereplését látva - augusztusra egy csapat, a Fehérvár maradt versenyben, a Debrecent macedón, az Újpestet liechtensteini ellenfél alázta - úgy döntöttem, körülnézek a környéken – Zágrábban és Salzburgban – a Bajnokok Ligája-selejtező harmadik fordulójában. Miközben ugyanis mi többek között a rendszerváltásra is hivatkozunk futballunk halála miatt, például Horvátországban nincs ez feltétlenül így.

"Tartalékos" Arsenal

Persze Eb-pályázatunk társrendezőinél hasonlóan szánalmasra sikeredett a nemzetközi kupa, hiszen az UEFA-kupából albán és ciprusi csapat verte ki a Rijekát és a Vartekset. A Dinamo Zagreb azonban továbbment a litván Ekranas ellen (9-3-mal) és kedden a Bajnokok Ligája-döntős Arsenalt fogadta.

Azt az Arsenalt, amely alig három hónapja kapott ki Párizsban a Barcelonától egy őrült meccsen. Az "Ágyúsok" azóta birtokba vették új stadionjukat, visszavonultatták Dennis Bergkampot, és némileg talán gyengültek. Már eligazolt a kicsit zűrös magánéletű Sol Campbell és Robert Pires, de ugyanezt tervezi Ashley Cole is. A balhátvéd nem is utazott el Zágrábba, ha ugyanis szerepelt volna a BL-selejtezőn, sokkal kevésbé lenne értékes ebben a szezonban az őt csábító, szintén londoni Chelsea-nek. (Már nem léphetne pályára a BL-sorozatban.) Nem lehetett ott a csapatban a Párizsban kiállított Jens Lehmann, a vb-döntőt játszott Thierry Henryt pihentette Arsene Wenger, és a tinizseni Theo Walcott sem utazott el. A spanyol Jose Antonio Reyes ugyancsak elvágyódik az Arsenalból, ráadásul az egyik keddi bulvárlap Real-mezes fotót közölt róla; így nem volt meglepő fordulat, hogy nem szerepelt a zágrábi kezdőben. Az egyetlen nyári igazolásról, a cseh Tomas Rosickyről azt mondta a francia edző, hogy a kispadra ülteti.

Pofon helyett köszönés

Néhány óra autózással a horvát fővárosban voltam és ellentétben néhány magyar kolléga két ével ezelőtti, a magyar csapat vébéselejtezőjekor szerzett tapasztalatával engem nem pofonnal, hanem hangos Jó napot!-tal fogadott egy középkorú hölgy a belvárosban. Zágrábon már ekkor látszódott a meccshangulat, minden második szembejövő kék Dinamo-mezt viselt, a leglátványosabb pedig egy nyitott katonai dzsip volt, amelyről majdnem leszédültek a félmeztelen szurkolók.

Angolt egy szálat sem láttunk a városban, pedig 1500 jegyet kaptak a londoniak, lehet, hogy elriasztotta őket a brit bulvársajtó hangulatkeltése, amely kifejezetten barátságtalan helynek írta le Zágrábot. Haász kolléga – tudják, a pocakos Okos Szurkoló a Bp. Honvéd alapozásáról –, aki a tengerpart felől támadott, egy házaspárral futott össze még délelőtt a Maksimir-stadion "bejárásakor". Tőlük derült ki az is, hogy 15 fontba (kb. hatezer forint) került nekik egy jegy, amit kifejezetten olcsónak mondtak.

Cirill gikszer

Csak néhány perc belvárosi séta után jöttem rá, hogy aktuális öltözékem nem biztos, hogy a legjobb döntésem volt reggel: a pólómat gyakorlatilag többen bámulták meg, mintha 130 centi mellbőség húzódott volna alatta. Azon ugyanis cirill betűk álltak, de hiába volt az bolgár felirat, a horvátok minden bizonnyal a még most sem barát szerbekre asszociáltak. A nyílt konfliktus azonban elmaradt.

Miközben én a Jellasics-szobortól közelítettem, Haász úr már a Maksimir közelében lévő parkban figyelte a szurkolókat, akik már hat-hét órától gyülekezni kezdtek a kilencórás kezdésre és közel ezren gyorsan össze is jöttek egy kis hangolásra.

Ferenkváros, Ferenkváros!

Villamossal próbáltam kijutni, de nyolc körül már a fél várost lezárták, így kerülő úton jutottam ki. Útközben angolokra lettem figyelmes, akik azonban mindenféle mez, sál nélkül közlekedtek és diszkréten érdeklődtek, merre van a stadion. Még a kezdéssel sem voltak teljesen tisztában, majd egyikük egy kaján vigyor kíséretében elárulta: "Manchesteriek vagyunk". A három harminc körüli férfi a tengerpartra érkezett, de már itt kezdték a "partizást". Amikor egyiküknek említettem, hogy magyar vagyok, hangos "Ferenkváros, Ferenkváros!" kiabálásba kezdett és elmondta, hogy olvasott a Fradi kizárásáról.

A Dinamo is a pályán volt

A stadion környékét persze alaposan lezárták, de már messziről látszott, hogy jóval a kezdés előtt telt ház van és nagy a hangulat. Belépve a Maksimirba tényleg óriási volt a hangzavar, de talán a két és fél évvel ezelőtti szlovénok elleni vb-pótselejtezőt nem idézte. Majdnem negyvenezer néző volt a Puskás-stadionnál valamivel jobb állapotban, de évek óta átalakítás alatt lévő, négyszögletes arénában.

A meccs megkezdődött és az Arsenal tényleg csak nyomokban tartalmazott valamit a BL-döntős csapatból és Rosicky az ígéret ellenére kezdett. Az első negyedórában alig volt a labda a Dinamo-játékosoknál, de londoniak sem akarták az elején eldönteni a meccset. Elsősorban középen próbálkoztak, a baloldalra kitett Rosicky is befelé húzott, a togói Adebayor előtt meg nem nagyon adódott lehetőség. Bármilyen Arsenal is volt azonban a pályán és hiába nem jutott igazi gólhelyzetig, nagyon gyorsan egyértelművé vált, hogy nincs még közeli kategóriákban sem a két csapat.

A horvát csajok jobbak

A félidő fele után egyre laposodott a meccs, így több más téma is előkerült Haász kollégával. Felvetésemre, miszerint a horvát lányok kinézetre nagyon az élmezőnyben vannak, megosztotta velem friss dalmáciai tapasztalataikat, miszerint idén a rendkívül szűkre és rövidre szabott rövidnadrágokba bújtatott hosszú láb a tengerparti divat. Egyébként arra jutottunk, hogy ezen a téren is el kell ismernünk leszakadásunkat, ugyanis – tisztelet a kivételnek – a magyar nők nagyon elhúzódtak a közönséges, húsvásár hangulatú öltözködés felé. Legalábbis szerintünk.

Magyaros sokk két perc alatt

Már majdnem unalomba fulladt a mérkőzés a részünkről, amikor az Arsenal egy óra játék táján a tespedtségből feltámadva kétszer is villant két perc alatt; mindkét akció a tavaly érkezett fehérorosz Alekszandr Hlebtől indult, előbb Cesc Fabregas fejezte be, majd Robin van Persie. Utóbbi ez elsőben is benne volt. Sőt, a harmadikat is ő lőtte, persze a labda akkor is Hlebtől érkezett.

A végig éneklő és a félelmekkel ellentétben egyszer sem huhogó horvát szurkolók egészen kitartóak voltak és a legjobban az első bekapott gól után bíztatták csapatukat. A lefújás után pedig a félelmetes hírű Bad Blue Boys tíz percen keresztül éltette csapatát.

Gond a szállásom felé sem volt, bár úgy tűnik, Zágrábban annyira nem adnak a tömegközlekedésre így a szurkolók a lezárt Maksimirska cestán hömpölyögtek a belváros felé; egyetlen helyen láttunk kéken villogó szirénákat, az is egy mentőhöz tartozott, amelynél egy, láthatóan az alkoholmérgezés közelébe jutott Zágráb-szurkolót ápoltak.

A túlzottan ittas úriember ellenére a hazaiak sokkal jobban fogadták a vereséget, mint azt vártuk; akár csak az egy évvel ezelőtti, 0-5-ös Hajduk Split-Debrecen meccs után. A Poljudban zászlókat, székeket gyűjtottak fel a szurkolók, a legnagyobb incidenst most egy hotdogosnál tapasztaltam, ahol az árus és vevője válaszolgatott egymásnak a kurva anyád! helyi változatával.

A közönség soraiban szép számmal helyet foglaló tizenéves lányok közül is csak egy kisírt szeműt láttunk, de lehet, hogy ő meccs közben szakított éppen, és azért (persze nem mindegy, hogy egy BL-döntőstől kap valaki hármat, vagy egy nemzetközi szinten noname csapattól ötöt). Útközben a pékek is nyitva voltak (Zágrábban a pékek folyton nyitva vannak, legalábbis úgy érzi az ember), így egy burekkel folytathattam az utamat.

"Sokk két perc alatt" – ezt már a keddi Sportske Novosti írta. Nekik lehet, hogy valóban sokkoló volt, de az Arsenal győzelme egy pillanatig sem volt kérdéses. Ez onnan is egyértelmű volt, hogy akár egy magyar csapat hasonló meccsén, a szurkolók legfeljebb a méterekkel mellé menő lövésekre, a védők által szemmel is biztonságban tudott megmozdulásokra hördültek fel. Az SN hetest adott a Dinamóból leginkább kitűnő Luka Modricnak, ami Fabregas nyolcasát tekintve azért enyhe túlzás.

Hajlunk elfogadni Joó kolléga látatlanban megfogalmazott vélekedését – hovatovább összeesküvés-elméletét –, azt, hogy az Eb-pályázó országok összebeszéltek, közelítik egymáshoz futballjuk színvonalát. Az A-terv miattunk nem jött be, így a horvátoknak kellett romlaniuk.

Irány Matthäus!

A kicsit tehát magyar hangulatú zágrábi selejtező után irány Salzburg, ahol szintén lesz magyar vonulat. A Red Bull kirakatcsapatának társedzője ugyanis a protekciós Lothar Matthäus (a tulajdonos Dieter Mateschitz főtanácsadója ugyanis exkapitányunk közeli barátja, Kaiser Franz Beckenbauer) és itt szerepel a válogatott Bodnár László is. Az osztrák bajnok a David Villával és Fernando Morientesszel rohamozó Valenciát fogadja. Meglátjuk.