Salzburgban már éltetik Lothar Matthäust

Miután otthagytam a legbarátságtalanabbnak mondott balkáni stadiont dinamóstól, arsenalostól, odébbálltam, hogy megnézzem, a szánalmas magyar kupaszereplés után milyenek nélkülünk a BL-selejtezők. Következett néhány száz kilométer, még több fizetőkapu és pár alagút után Salzburg és a Valencia elleni BL-meccs. A helyi Red Bull persze nemcsak emiatt, meg a Forma-1-be is rögtön két istállóval beszálló kőgazdag Dieter Mateschitz miatt érdekes.

A vezetőedző, a legutóbb a Stuttgartnál megbukott olasz Giovanni Trapattoni segítője, a hivatalos megfogalmazás szerinti "Co-Trainer" ugyanis Lothar Matthäus. Az Alpok között autózva volt időm gondolkodni rajta, hogy vajon most a mi Lotharunk újra bebizonyítja-e, hogy Kisteleki István csiszolatlan gyémántot "hagyott futni" és a Partizan után második klubcsapatával is bejut a Bajnokok Ligájába.

Fából van az oldala

Salzburgban könnyű eltalálni a stadionhoz, mert egyrészt néhány száz méterre van az autópályától, másrészt külön feliratok jelzik, "EM-Stadion". Sajnos, az EM azt jelenti, hogy náluk lesz a 2008-as Európa-bajnokság, amire ugye mi egyedül pályáztunk, mert az osztrákok inkább a svájciakat választották. A legmeglepőbb a jelenleg még tizennyolcezres arénában, hogy az oldala fából készült. A tetőt meg olyan magasra építették, hogy aláférjenek majd a pluszlelátók, mert ugye az Eb-re több hely kell. A kapuk mögött például már látszódott is, hova applikálják majd az újabb sorokat.

Legnagyobb meglepetésemre majdnem három órával a meccs előtt már szurkolók köröztek a stadion előtt, egyértelmű, itt BL-meccs lesz. Sőt, két és egynegyed órával a kezdés előtt bementek az elsők, igaz, ekkor már jó ideje torkaszakadtából ordított a műsorközlő az üres stadionban.

Alkoholmentes sör helyett bevásárlás

Itt még a sört is Red Bull-sátor alól csapolták, ami azonban csalódáskeltő volt, hogy az európai futballszövetségre hivatkozva csak alkoholmenteset adtak belőle. Így is sorok álltak a büfék előtt, az igazi tömeg azonban a Bullshopban, azaz a szurkolói boltban volt. A boltosok azt az érdekes húzást alkalmazták, hogy akárcsak az éttermekben, a bejárathoz függesztették ki az árlistát, máshonnan nem derülnek ki az árak.

Mivel a stadion környékén van egy Europark (épp olyan, mint a Határ útnál) és a szurkolók is onnan özönlenek, vettettem egy pillantást a plazára. Sőt, ha már itt jártam, benéztem az egyik volt csajom kedvenc boltjába, a H&M-ben még leértékelt nadrágot is próbáltam magamnak. Sajnos a másik volt csajom kedvenc boltját nem találtam meg, így visszatértem a stadionhoz, új nadrág nélkül.

Már a döntetlen is szép lenne

Közben azt állapítottam meg, hogy az agonizáló Ferencváros szurkolói innen is meríthetnének erőt: a drukkereken ugyanis a múlt emlékei, a Wüstenrot Salzburg és a kaszinós időszak mezei is látszottak. Utóbbi korszak végén szűnt meg a csapat, hogy jöjjön az energiaitalos a sok raklapnyi pénzével.

Már ismét a büfénél toporogtam, amikor az egyik sorban állótól megkérdeztem, ő mit tippel. 1-1 - vágja rá, és kizártnak tartja, hogy győzni tudnának. "Már a döntetlen is szép lenne."

Valóban a visszafogottság jellemezte a felvezetést, a lapok és a klubvezetők is tisztában voltak vele, nem a salzburgiak az esélyesek. Annak ellenére így volt ez, hogy a városi lap "Négy ok a Bika-győzelemre" címmel harangozott be. Igaz, az írásban Matthäus arról beszélt, hogy van egy álmuk és a visszavágó után is álmodni szeretnének. A tulajdonos Mateschitz meg azt mondta, már az is álomszerű lenne, ha az első meccs után még lenne esélyük. Trapattoni volt a leghatározottabb: "A BL-be akarok jutni. Miért ne verhetnénk ki a Valenciát?" A Salzburger Nachrichten egyébként a négy ok között azt említette, hogy a spanyoloknak kevés a tapasztalatuk a műfüvön (a Red Bull ugyanis ezen játszik), még nincsenek játékban (az osztrák bajnokságban már négy forduló lement) és a hazaiak kicsattannak az önbizalomtól, illetve Alexander Zickler szinten minden helyzetét kihasználja.

A feltörekvő és az átalakuló

A Red Bull annak ellenére, hogy nagy pénz van benne és Mateschitz Európában is ismert csapatot akar belőle faragni, egyelőre nem klasszisjátékosokból áll. A nyáron megint teljesen átalakult a keret, de a berlini Herthából érkezett, 35 éves Niko Kovacot sem vehetjük az Európa-klasszisok közé. Elvileg jól cseng Thomas Linke, a szlovén Aleksander Knavs, a korábbi Bayern-támadó, Zickler vagy a fiatalabbak közül az osztrák Andreas Ivanschitz, a német Christian Tiffert és a svájci Johan Vonlahnten neve, de félelmet biztosan nem keltenek az ellenfelekben.

A másik oldalon a két éve UEFA-kupa-győztes 2001-ben és 2002-ben is BL-döntős (előbb a Bayern München, majd a Real Madrid győzte le) Valenciánál kicsit hasonló dolgok zajlanak, mint a kedden meglesett Arsenalnál. A legnagyobb ász, David Villa eljött ugyan, de csak a kispadon kezdett. Volt nyári nagyigazolás (a kiöregedőben lévő Fernando Morientes), de távozó is, (az argentin Pablo Aimar) és taktikázásból pihentetett (a szintén argentin Roberto Ayala), illetve kegyvesztett (Patrick Kluivert). A Chelsea-ből érkezett védő, Asier del Horno meg sérült volt, így azért nem jött el a csapattal.

Bodnár húzza a Red Bullt

A meccs előtt egy órával már telt ház volt és ha a lelátók nem is olvadtak szét a hangulattól, kifejezetten lelkes volt a tizenhatezer hazai, meg a kb. száz valenciai szurkoló.

Az első félidőben fokozatosan vette át az irányítást a Salzburg, helyzetek mindkét oldalon adódtak, de mégis a hazaiak tűntek veszélyesebbnek. A Red Bull jobb oldala volt igazán aktív, nem utolsósorban a rendre fellépő Bodnárnak köszönhetően. Úgy tűnt, a magyar jobbhátvéd szívesebben megy fel, minthogy hátul ácsorogjon, egyértelmű volt, csapatában ő futotta a legtöbbet. A kapus Timo Ochsnak a hajrában nagyot kellett védenie, de a Valencia így is kicsit visszafogottabb volt a kelleténél. A hazai szurkolók nem voltak azok, végigénekelték a negyvenöt percet, a nyolcadikban az egész stadion talpra állt. A tizedik percben hangzott fel először Lothar Matthäus kórus, "Trap"-ot addig nem emlegették.

Ki a főnök?

Végig ott volt bennem a kérdés, hogy valójában ki is a főnök a két salzburgi edző közül? Eredetileg úgy volt, Matthäus a vezetőedző, az olasz - aki kétszer, az Internél, illetve a Bayernnél dirigálta őt is - a szakmai igazgató. Azóta azonban Trapattoni a Cheftrainer (vezetőedző), a német a Trainer vagy Co-Trainer (edző, társedző). Bodnár elmondása szerint a munkát egyenlően osztja meg maga között a páros, amelyet a sajtó már el is keresztelt Trapatthäusnak. Az árulkodó volt, hogy a meccsen végig "Trap" dirigálta ordibálva, felállva a játékosokat, Matthäus nem nagyon mozdult a padról. (Magyar kapitányként ő is szeretett hevesen gesztikulálni és felugrálni.)

Lehetett volna kettő is

A szünet után mindkét csapat gól lőhetett volna, de az első helyzetek kimaradtak, aztán megint a Red Bull került fölénybe. Harminc perc kellett hozzá, hogy ez meghozza a hazai gólt. A Bodnár előtt játszó cseh Karel Pitak, aki már az első félidőben is a legjobb volt, Navarro mellől fejelt. Igazából ezután rázta csak meg magát a Valencia, de néhány percnyi nyomáson kívül másra nem volt ez elég, bár többször Ochs bravúrja kellett a hazai előny megtartásához. A végén kétgólos is lehetett volna a salzburgi győzelem, Bodnár harmincméteres, lapos szabadrúgása centikkel ment mellé. A magyar a második félidőben visszavontabban játszott, ami talán nem is volt baj, hiszen egyszer nagy helyzetben kellett tisztáznia.

A meccs utáni sajtótájékoztatón Trapattoni jelenik meg, kicsit tisztázva a fenti dilemmát, de a rádiók például Matthäus nyilatkozatát idézték.

Szerinted hogy játszottam?

A tömeg gyorsan elvonult, jóval sietősebben, mint például Zágrábban, pedig ott vesztes meccset láthattak. Én megvártam Bodnárt, akit láthatóan feldobott a győzelem. "Jó meccs volt, úgy mentünk ki a pályára, hogy mi csak nyerhetünk, ha megverjük a Valenciát, az nagy dolog, de ki is kaphatunk tőle." Amikor azt kérdem, ő hogyan értékelné a saját teljesítményét, rögtön visszakérdez: "Miért, szerinted?" Próbálom terelni a szót, de ő erősködik, itt fogalmazódik meg bennem, jó srác ez a Bodnár. "De tényleg, hogy játszottam?" Erre azért elmondom neki, hogy úgy tűnt, a támadást jobban szereti és nem lenne-e jobb neki jobb futóként egy háromvédős felállásban, amire érdekes fejtegetésbe kezd. "Jó ez így, a védekezést is szeretem, de a második félidőt végigveszekedtük a chilei védőtársammal, mert egyfolytában azt magyarázta, hogy ne menjek el mellőle, mert lemaradok az emberről. Én meg mondtam neki, hogy hát amúgy is legalább négy-öt méterre vagyok tőle, ha lemaradok, akkor attól függetlenül maradok le, hogy előre mentem-e. De nem akarta ezt megérteni és a második félidőben kevesebb labdát is kaptam." Valóban, a pálya mellől is feltűnő volt, hogy Vargas és Bodnár többször is hevesen gesztikulálva kommunikált egymással. Hovatovább veszekedtek.

A válogatott védő - akit a hivatalos klublapban Matthäus kérdés nélkül dicsért munkabírása miatt - azt mondja, szerinte a műfű tényleg meglephette a spanyolokat, akik nincsenek ehhez a "borításhoz" hozzászokva. "A visszavágón biztosan kevésbé nyitottan játszunk majd és ott lesz Zickler, aki ki tudja majd ezt használni elöl."

Nekiszegeztem , ott lesz-e jövő szerdán Grazban a válogatott Ausztria elleni meccsén, de nemleges a válasz. Ahhoz messze van a stájer város, hogy nézőnek elutazzon. "Kicsit csalódott vagyok, hogy nem hívnak, de ez van. Talán, ha itt jól játszom, sikerül."

Salzburgban viszont jól érzi magát és szeret együtt dolgozni a kapitánnyal, aki a válogatottban is favorizálta őt. "Nagyon sokat, kihozza belőlem a maximumot."

Összejöhet

A Salzburg először és eddig utoljára 1994-ben volt BL-es és most erre megvan az esélye. Persze a Mestallában - ahol 1999-ben az osztrák válogatott kilencet kapott a spanyoloktól Eb-selejtezőn - bármi történhet, de az szerdán is egyértelmű volt, nem állt még össze a Valencia. Ha összejön, egy fél entschuldigungot azért megérdemel Matthäus.

Azt hagyjuk is, hogy a látottak alapján a válogatott szinten a magyarhoz hasonlóan gyenge osztrák futballt összemérjük a sajátunkkal. Bár a Salzburgot mondhatjuk kirakatcsapatnak, de tény, itt voltak szurkolók, stadion, futball.

A kiskörút méltó zárásaként pedig csütörtök este következzen az egyetlen állva maradt magyar kupacsapat: a Fehérvár az UEFA-kupa második selejtezőkörében a svájci Grassphopperst fogadja. Tudják, BL, 1995, Ferencváros, Simon és Vincze Ottó. Talán.