Egyszerűen senkik

Amikor a Norvégia ellen csúfosan, 4-1-re elbukott első Európa-bajnoki selejtező alatt a sokkhatás alá kerülő szurkolótábor elkezdte az "egyszerűen senkik vagytok" - rigmust, nem lehetett sejteni, hogy hamarosan lesz olyan mérkőzés, amikor az elvárható tudásminimumnál még gyengébben teljesít a csapat.

A verbálisan mindig nagyon erős, a gyepen azonban megbénuló áljátékosokat a Málta ellen 2-1-re elveszített mérkőzés után jogosan küldhetik el akár még az anyjukba a leghiggadtabb szurkolók is, mert égő volt, amit mutattak; egy olyan csapattól kaptak ki, amelyikben egy olyan szereplő sem volt, aki megüti az európai középszintet.

Ezen a meccsen nemcsak saját magukat járatták le, hanem egy országot is. Ha alázatosabban készültek volna, ha szerényebbek, ha jobban figyelnek, ha nem az "úgyis meglesz" jelszavával futnak ki a pályára, ez a szégyen biztosan nem eshetett volna meg velünk.

Eközben az exkapitány, Lothar Matthäus dörzsölheti a kezét, mert ugyan vele is kilátástalanul játszott Máltán a csapat, legalább nyert. Lotharnál egyszer sem fordulhatott volna elő, hogy Gera Zoltán sorozatban alibizzen, motiválatlanul hánykolódjanak a játékosok. A német válogatási elve röhejes volt, de az is megmosolyogtató, hogy egy előre kijelölt keretből válogat a magyar szakvezetés, és történjen bármi, azon nem lehet változtatni.

Király Gábor:
Már az első védésénél dörzsöltük a szemünket, hiszen egy felkaros mozdulat inkább egy meglepett hokikapus sajátossága, mintsem valamire hivatott futballkapusé. Az első gólnál még beleütött a labdába, a második után lábbal védett nagyot. Ha nincs a második gól, ő lehetett volna a magyar csapat legjobbja, amihez nem kell kommentár. De hibázott, utána pedig annyira emésztette magát, hogy már a védelmet sem irányította. Beletörődött, belefásult, hogy egy totálisan szétesett csapat mögött kell őrködnie.
Osztályzat: 1

Fehér Csaba:
Komolyan elgondolkodtató, milyen szándékai voltak ezen a meccsen, mert Kelemen Anna is eredetibb volt nála. A második gólnál csúnyán bentragadt, a hozzá legközelebb álló, valóban lesen lévő máltait nézte, de mintha nem ismerné a szabályt, vagy a periférikus látásával adódtak volna problémák, késve reagált a mélységből érkezőre. Örökre elrettentő volt Szabics visszatett labdája utáni belsőzése, ilyen lagymatagon, a labda legcsekélyebb támadása, lendület nélkül kapura lőni utoljára Bakács Tibort láttuk a Forma-1-es pilóták pesti bohózatán.
Osztályzat: 1

Juhász Roland:
Csak reméljük, ezt a meccset nem látták a belga Anderlecht vezetői, mert könnyen átgondolhatják, hogy a felépülése után melyik posztra állítsák. Lehet, hosszabb pihenőt hagynak neki, hogy átérezze, mit kellene tennie ilyen esetekben. Az első gólnál, ha pozíciót fogott volna, és kitolja a labda alól a hetvenkilós csatárt, és nem próbálja húsz centiről látványosan megijeszteni a labdát, akkor talán megússzuk kapott gól nélkül. Még erre is rátett viszont egy lapáttal, mert miután elhasalt, olyan nehezen ment neki a felállás, mint Quasimodónak a hátúszás. A helyezkedési hibái, az enerváltsága szembetűnő volt.
Osztályzat: 1

Vanczák Vilmos:
Akit a hazai bohócbajnokságban háromszor állítanak ki alkalmatlanokról egy idényben, és törzsgárdistája lehet egy válogatottnak, azon nem lehet csodálkozni, hogy egy gyors csatárt nem tud megfékezni. Pontosabban csak piros lap árán. Csak Léderer Ákosnak köszönheti, hogy nem ő volt a magyar küldöttség legszánalmasabb tagja.
Osztályzat: 0

Leandro:
Ha Brazíliában meglátták volna nagyszerű képességeit a strandon, elküldték volna vívni. Vagy gombfocizni, vagy bármit tenni, mert technikai tudásával szégyent hoz a családra. Jellemző, nekünk a még honosított játékosunk is ilyen. Ütemtelenül, formán kívül mozgott.
Osztályzat: 1

Tóth Balázs:
Annyit segített a csapaton, mint a terhesen pózoló Marsi Anikó az olimpiarendezésen. Egy nagy mentését így is elkönyvelhettük, dinamizmusa Gyurcsány Ferenc reggeli margitszigeti köreit idézte.
Osztályzat: 1

Dárdai Pál:
Ha a bosnyákok elleni meccs után azt írtuk: élete legteljesebb meccsét játszotta címeres mezben, most azt kell megállapítunk, hogy a legkínosabbat. Nem találta a helyét, nem csoda, hiszen a védelem tengelyébe rendelték. Az előrevágott labdái pontatlanok voltak, halvány elképzelései sem voltak arról, miként lehetne összefogni a csapatot, tehetetlenül vergődött. Igaz, az már nem az ő hibája, hogy amikor előrement, akkor a védelem a szitánál is lyukasabb lett, mint a második találatnál. Esély sem volt arra, hogy egy tudatos támadás végrehajtásában szerepet vállalhasson.
Osztályzat: 1

Huszti Szabolcs:
Az első gól előtt becsülettel megharcolt a labdáért, a többieknek azonban nem tűnt fel, hogy ilyen egyszerű eszközökkel is zavarba lehet hozni a máltaiakat. A gól előtti beadása pontos volt, a második félidőben azonban nem tudta átvenni Torghelle keresztlabdáját, pedig ha megteszi, akkor helyzetbe kerülhetett volna. A hajrára ő is megfejthetetlenné vált, hiszen a jobb oldali vonal mellé került, jóllehet köztudott, onnan ő akkor fog beadni jobb lábbal, mikor a patikusok benzinkútnál vesznek gyógyszert.
Osztályzat: 2

Gera Zoltán:
Már csak egy lépés választotta el az undortól, olyan unott volt, mint reggelente Havas Henrik, és sótlanabb volt, mint Áder János fénykorában. Olyan érzésünk támadt, mint mikor a jó tanuló azzal magyarázza, hogy azért nem tanulta meg a leckét, mert a többiek se tanulnak soha. Őt nem mentheti fel a csapat rossz játéka az alól, hogy ne csináljon meg egyetlen cselt sem, hogy úgy adjon el két labdát, hogy abból kontrázni tudjon az ellenfél. Neki nem lehet mentsége arra, hogy a nagy helyzeténél jót akart, de nem tudta kivitelezni. Egy felpörgetett, küzdő és hajtó Gera nem ilyen tompán ér a labdához, hanem rácsúszik, összpontosít, és amikor már a hálóból jön vissza a labda, akkor szaltózik. Ez a Gera nagy talány. Détárinak sem ment éveken keresztül a játék a válogatottban, talán mihamarabb rájönnek, mi ennek az oka, de meg se forduljon a fejünkben, hogy a két játékost összehasonlítsuk, mert Détári klasszis volt.
Osztályzat: 1

Szabics Imre:
Alig telt el három év, és a mindenki által a válogatottba kívánt támadót most mindenki kiköveteli onnan, mert akaratgyenge, a kapura veszélytelen, kivéve, ha éppen egy lefújt támadás végén kell az üres kapuba passzolnia. Nem akarjuk elfogadni, hogy mindössze két jó hónapja volt a Bundesligában és a válogatottban, azóta pedig csak árnyéka önmagának. Elmondhatná neki valaki, hogy legyen erőszakosabb, különben hamarosan ő is Tököli Attila mellett találja magát a Fradiban egy nagyívűnek nem mondható karrier után.
Osztályzat: 1

Torghelle Sándor:
Elképesztő szélsőségeket vonultatott fel a játéka, már az első néhány percben hozta szokásos agresszív fellépését, most kevésbé tisztátalanul küszködött, a fülesfejessel elért gólja is tiszteletre érdemlő. Voltak jó meglátásai, Husztit tökéletes ütemben ugratta ki, kedvére brusztolhatott, a cselei is bejöttek, arról nem tehet, hogy a társai elbénázták a labdákat. S ha eddig úgy tűnt volna, mint egy klasszikus csatárra lelt rá a kapitány, gyorsan említsük meg: akart egy olyan átlépős cselt csinálni, amikor a labdát a reklámtáblák fogták meg. Egyszer negyven méterrel hosszabb keresztlabdát adott, kétszer pedig csak belerúgott a tizenhatoson belül a labdába, esély sem volt arra, hogy irányítsa, csak túl akart esni a kapuralövésen, persze, hogy mindkétszer méterekkel ment kapu mellé a labda.
Osztályzat: 2

Kiss Zoltán:
Mindkét kapu előtt megfordult, helyzetbe került, mentett is. Úgy váltogatta az oldalakat, mint Csintalan Sándor.
Osztályzat: 1

Czvitkovics Péter:
Az MTK három legutóbbi bajnoki meccsén lecserélték, így egyenes volt az út a válogatottba. Ezután kapura lőtt, aztán kiradírozta magát a csapatból.
Osztályzat: 1