A legismertebb magyart, a legjobb futballistát gyászolják

A péntek reggel, 79 évesen elhunyt Puskás Ferenc halálával már csak ketten vannak életben a legendás Aranycsapatból, Buzánszky Jenő mellett a kapus Grosics Gyula.

Buzánszky az MTI-től tudta meg

"Jézus Mária! - fakadt ki a 81 éves Buzánszky Jenő, aki a távirati irodától értesült Puskás Ferenc halálhíréről. - Óriási tragédia ez az országnak és nekünk barátoknak különösen. A sírás környékez. Tegnapelőtt beszéltem az orvosokkal, azt mondták, Öcsi addig tartja magát, amíg a szíve bírja. Az ország legnagyobb sportolója ment el."

Grosics: Nehéz ezzel megbarátkozni

Grosics Gyula, az Aranycsapat kapusa a rádióból értesült Puskás Ferenc haláláról, s a távirati iroda érdeklődésére elárulta: bár titkon már hosszú idő óta számítottak a legrosszabbra, borzalmasan érintette egykori játékostársa távozása.

"Éveken keresztül együtt játszottam vele a Honvédban és a válogatottban, így mondhatom, hogy egy jó barátom távozott. Nagyon nehéz megbarátkozni azzal a ténnyel, hogy nincs többé. Nagyon együtt érzek a családjával, a feleségével, lányával és unokáival" - mondta az MTI-nek a 80 éves Grosics.

Az egykori klasszis játékos rendszeresen látogatta Puskás Ferencet a Kútvölgyi Kórházban, utoljára két héttel ezelőtt volt benn nála a klinikán.

Szepesi: Büszke vagyok

Szepesi György, a legendás rádióriporter, a Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) volt elnöke szerint emberileg is a legnagyobbak közé tartozott a világklasszis futballista. "Nehéz ilyenkor bármit is mondani. Közismerten a világ legismertebb magyarja volt, Bartókkal, Kodállyal és a Nobel-díjas tudósokkal együtt emlegették a nevét mindenhol. Hírnevét nemcsak a futballnak köszönhette, hiszen emberileg is a legnagyobbak közé tartozott. Büszke vagyok arra, hogy 16 éves kora óta ismerhettem, sőt, rádióriporterként az első válogatott gólomat is ő rúgta 1945. augusztus 20-án".

Szepesi kiemelte: az, hogy Puskás két klubcsapatot, a Honvédot és a Real Madridot is csúcsra emelt, kivételes klasszisát mutatja.

"Mi is erőt meríthetünk nagyságából" - zárta szavait.

Bozsik Péter: A történelem választotta szét a barátokat

Bozsik Péter Puskás Ferenc halála kapcsán arról beszélt, hogy édesapja, Bozsik József, az Aranycsapat fedezete harminc éven át "napi barátságban állt" minden idők legnagyobb magyar labdarúgójával, akivel testvérként szerették egymást.

"Egymás mellett nőttek fel, harminc éven át, amíg Puskás külföldre ment, napi barátságban álltak. Csak egy fal választotta el őket, ha grundra akartak menni, csupán be kellett kopogniuk a másik lakásba. Testvérként kezelték egymást. Édesapám nem élhette meg, amikor Puskás 1982-ben először hazajött, így én nem kerülhettem olyan szoros kapcsolatba vele, mint édesapám. A történelem választotta szét őket" - mondta a volt szövetségi kapitány.

Sándor Károly: Vitathatatlanul a legnagyobb magyar

"A legnagyobb egyéniséget veszítettük el ma. Se előtte, se utána nem volt hozzá hasonló és azt hiszem, sokáig nem is lesz" - jellemezte válogatottbeli csapattársát Sándor Károly. Hat-hét éve Szepesi Gyuri kérdésére, hogy ki a legismertebb magyar ember, csak annyit feleltem, egy labdarúgó. Egy labdarúgó, akinek nem kell kimondani a nevét, mert nincs olyan ember, aki ne ismerné. Nehéz beszélni róla, őt ismerni kellett. Tudásáról mindent elmond, hogy olyan ballábas játékos volt, akinek valahogy mindig a bal lábára érkezett a labda. Végigutaztam vele a világot és bárhova is mentünk, mindenhol skandálták a nevét, a reptereken pedig rendszeresen fotósok hada várta. Nagyon fog hiányozni."

Mészöly: tolulnak az emlékek

"Én, hála istennek, nagyon jó kapcsolatban voltam vele. Kiváló, nagy szívű ember volt, aki mindenkinek segített, ha tudott, feledhetetlen marad számomra a kapcsolatunk" - nyilatkozta az MTI-nek Mészöly Kálmán, korábbi válogatott játékos és szövetségi kapitány, aki Puskással kapcsolatos emlékeit is felidézte.

"Nekem megadatott, hogy játszhassak ellene a Vasassal Bajnokcsapatok Európa Kupája mérkőzésen. Talán éppen az akkori, 1961-es találkozónk a Bernabeuban marad a legszebb emlék vele. Mérkőzés előtt bejött az öltözőnkbe és mindenkit üdvözölt. Azon az összecsapáson Ihász Kálmánt állította rá az edzőnk, Illovszky Rudi bácsi, azzal az utasítással, hogy a wc-re is kövesse, ha odamenne. Hát, azt nem mondom, hogy nem okozott gondot nekünk, de gólt nem rúgott. Találkoztam vele 1962-ben és 1966-ban is a világbajnokságon, sőt, a 70-es évek közepén egy csapatban játszottunk az öregfiúk Európa-válogatottjában Anglia ellen. Ő a spanyolokat képviselte én pedig Grosics Gyula bácsival a magyart. Amikor 1981-ben hazajött, én voltam a szövetségi kapitány, emlékszem, az Anglia elleni budapesti mérkőzésünk előtt pályára lépett a Népstadionban öregfiúk mérkőzésen. Kikaptunk aznap, de az őt övező hangulat feledhetetlen marad."

"Az elmúlt hat-hét évben már sajnos sokat betegeskedett, az utolsó időszak pedig nagyon nehéz lehetett neki és a családjának" - tette hozzá Mészöly.