Nem gondoltam, hogy ekkora egyéniség volt az Öcsi

Puskás Ferenc stadionbeli gyászszertartása után a rögtönzött közvélemény-kutatásunkkor a méltóságteljes, lélekemelő, torokszorító és tökéletes szót használták a megjelentek a búcsúztatásra. Volt, aki gyertyával érkezett, és ment végig egészen a bazilikáig, volt, aki meglepődötten értesült a temetés menetéről, és a lánya névnapjára vett virágcsokrot felajánlotta Puskás utolsó útjára.

Athénban többen lettek volna?

Abban szinte mindenki megegyezett, olyan búcsúztatást kapott, amilyen a karrierje volt. És persze azt sem mulasztotta el senki megemlíteni: jóval több nézőt érdemelt volna az elmúlt évszázad legjobb magyar futballistája, a világ legismertebb magyarja.

"Ilyenek vagyunk" - intézték el tömören többen, megjegyezve, hogy az időre sem lehetett panasz. "Nálunk nem lehet fanyalgás nélkül még temetni sem. Nehéz eltalálni az arányokat, mindenbe belekötünk, plusz a futball, visszaesése után már csak jelentős indulatokat gerjeszt, taszítja a nézőket. Lehet, Athénban többen kimentek volna a szertatásra" - szomorkodott egy kolléga.

Puskás-mezben akar játszani

"Holnap veszek egy fekete mezt, rányomtattatom Puskás nevét és a tízest, úgy fogok játszani a meccseken" - mondta egy hobbiszinten játszó fiatal, gyertyával a kezében a gyászmenetben.

Egy nálánál idősebb kiemelte, ő volt már a madridi Bernabeuban, és nem túl jó meccset látott, de büszke volt rá, hogy ott lehetett Pancho sikereinek helyszínén, vitt is egy zászlót.

Mindenki itt volt, aki számított

"Nem gondoltam, hogy ekkora egyéniség volt az Öcsi" - ezt már egy harmincas hölgy mondta, ezzel együtt igazolta, hogy eredményeinek hosszú és kényszerű hallgatása után nem lehetett Puskásról reális képet kialakítani. "Hát szinte mindenki itt volt, aki számított" - lelkendezett ugyanő.

A szintén stadionnak nevet adó Stadler József és barátnője is megjelent, a gyászmenetet már nem vállalta a csapatot is vásárló és felépítő egykori mágnás. Eközben tudatosulhatott benne, az ő lakat alatt lévő stadionja is napról napra mállik szét.

Kétszáz év múlva lesz ugyanilyen tehetség

"Szerinted, mikor lesz akkora játékosunk, mint ő volt?" - kérdezte egy ötvenes úr korban hozzá hasonló társát a Hősök terénél, mire barátja csak annyit felelt: százévente születik ilyen klasszis. "Ahogy a mostani állapotokat látom, lehet, hogy kétszáz év is kell" - tette hozzá fanyarul.

"Puskás népszerűbb a Mikulásnál" - mosolyodott el egy árus a Műcsarnok mellett. Ugyanitt egy férfi azon értetlenkedett, miért kell Koltay rendezőt alapból túlzottan jobboldalinak beállítani, és bevallotta, neki nagyon tetszett a búcsúztatás.

Kisebb incidens

"Menjünk oda, onnan jobban lehet látni a menetet, és én látni akarom a koporsót" - kérte a férjét egy hetvenes néni az Andrássy út elején, aki elismerte, hogy élőben sohasem látta, tévében sem sokszor, de felkeltette az érdeklődését a nagy szertartás, mert ilyet akárki nem kaphat.

Pár száz méterrel odébb egy férfi árpádsávos lobogót tartott a kezében, a másikban pedig egy leengedett labdát. A rendőrök - négyen - nem tudták hirtelen mit kezdjenek vele, végül kisebb incidens után békén hagyták.

Te volt a legnagyobb

"Nagyon szép dolog ez" - állapította meg egy olasz turista lány, aki nem igazán értette, mi történik a városban, és aki sohasem látta játszani, nem is hallott Puskásról, de szerinte biztosan rászolgálhatott. És csöppet sem bosszankodott, hogy nem tudott felszállni a négyes buszra.

A Berényi-klán Miklósa, vagyis Szőke Zoltán az Opera mellett, barátaival nézte végig a menet vonulását, rezzenéstelen arccal.

"Te voltál a legnagyobb, Öcsi" - kiáltotta el magát egy férfi, mikor a menet a bazilika felé fordult. Többen helyeseltek.