További Futball cikkek
-
Fontos hírt közölt Szoboszlai Dominik állapotáról a Liverpool - Kevés választotta el attól a Honvéd korábbi edzőjét, hogy bűnöző legyen
- Botrány Dzsiddában: a szaúdi szurkolók fogdosták a Mallorca-játékosok feleségeinek fenekét
- A spanyol Szuperkupa döntőjében jön az év első el Clásicója
- A Német Labdarúgó-szövetség lesújtott Schäfer Andrásékra
Hazájában náci gólünneplésével, Britanniában góljaival és botrányaival lett sztár az olasz Paolo Di Canio. Lazio-nevelés, futballozott a Juventusban, a Milanban, de a szigetországban futott be: a szezon játékosának választották Skóciában és Angliában, a Premier League-ben az év gólját lőtte, eltiltották a bíró fellökéséért. Laziójába 2004-ben tért vissza, újabb karlendítéséből balhé lett, utána mégis megismételte. Vállalja, fasiszta, utálja a kommunistákat, mogyoróagyú csapattársát, de beszél kedvenc tiramisuja receptjéről, a megahülye Tottiról és a nő szentségéről is. Az angol Four Four Two portréja és botrányinterjúja, amit Németországban betiltanának.
Két helyen is, a Lazio-drukkerek és a brit szurkolók között vált legendává Paolo Di Canio, nem véletlen, hogy a világszerte ismert Four Four Two magazin (4-4-2) készített vele különleges karrierinterjút: az olvasók e-mailben feltett kérdéseire válaszolt.
A cikk persze botrányt kavart. Tavalyi szélsőséges megnyilvánulásai után nyíltan bevallotta, fasiszta, így az újság német kiadásának bojkottálására szólított föl a Bundesliga vezetősége.
Először még a nyolcvanas években, majd az előző szezonban, a római Olimpico stadionban szerzett gólja után üdvözölte újra náci karlendítéssel a szurkolókat.
"Azért csináltam, hogy köszöntsem azokat, akik osztják a nézeteimet és az elképzeléseimet a társadalomról - indokolt Di canio a 4-4-2-nek. - Mindenhol meg kellene engedni ezt ezen a szabadnak nevezett világon. Ha nem, milyen demokrácia ez? Családom van, két iskolás lányom, megállok a pirosnál, fizetem az adót, sosem kerültem szembe a törvénnyel, sosem zaklattam színesbőrűeket, mégkevésbé zsidókat, tehát mi a fenéért ne ünnepelhetnék egy olyan mozdulattal, ami sokkal inkább a római időkből való, mint ötven évvel ezelőttről?"
A szövetség a mozdulat miatt eltiltotta néhány meccsre, de hetek múlva újra megtette, Livornóban. "A felhajtás után megcsináltam megint. Ha egy hülye ünnepelhet a kommunista ököllel (Cristiano Lucarelli, a Livorno csatára), akkor én miért nem örülhetek úgy, ahogy akarok? Livorno egy vörös város, teli erőszakkal. Nem azért mennek a stadionba, hogy futballt nézzenek, még Livorno-zászlókat se visznek. Láthatsz viszont Che Guevarát meg Sztálint. Ott mindenki ellenem volt."
Sztár Skóciában, Angliában, Olaszországban
Paolo Di Canio pályáját szenzációs gólok és botrányok kísérik. A Lazióban nevelkedett, de tehetségének köszönhetően megjárta a Juventust, a Napolit, szerepelt Fabio Capello Milanjában, mielőtt tíz éve Skóciába szerződött. A Celticben azonnal az év játékosának választották, de mivel a klubelnök nem emelte meg fizetését, a Sheffield Wednesday-hez távozott. Innét alig két év után állt tovább: a klub nem állt mellé, amikor hosszabb eltiltást kapott a bíró ellökéséért.
Angliai pályafutása a West Ham Unitedban teljesedett ki, majd' minden második meccsen gólt lőtt a statisztikái szerint. A londoni munkásklubbal mégis a másodosztályban kötött ki, összeveszett Glenn Roeder edzővel is. A Charlton Athleticcel játszotta utolsó szezonját a Premier League-ben, mielőtt 2004 nyarán hazatért a Lazióba. Idén nyáron, 36 évesen köszönt el innét, és szerződött a negyedosztályú Cisco Romába levezetni.
Di Canio már akkoriban sem tagadta, fasiszta, ezt csak újra megrősítette. "2006-ot írunk. Nincsenek faji törvények, a pusztításnak vége, hál' Istennek. Miért ne lehetne egy radikális szélsőjobboldali nézetet demokratikusan kinyilvánítani? A kommunisták ezt csinálják. Néhányan azt mondják, Fidel Castro nagyszerű, pedig milliók élnek elszigetelten a világtól Kubában, a világ legnagyobb börtönében, ahol a disszidálók még mindig eltűnnek. Erről senki nem beszél, engem meg tönkönrúgnak. Hagyjuk már! Igen, fasiszta vagyok, és akkor? Nem vagyok rasszista. Miért nem mondhatom, hogy jobboldali vagyok? Hiszek bizonyos szociális törvényekben, amik a múltban gyökereznek, ezek az elveim, és senki nem veheti el őket tőlem."
A britanniai nyolc év alatt sosem volt problémája nézeteiből, igaz, nem is hangoztatta jobboldali állását. A pályán látszott, nyughatatlan, robbanékony egyéniség. 1998 őszén a Sheffield Wednesday mezében, egy Arsenal elleni meccsen ellökte Paul Alcock játékvezetők, miután az felmutatta neki a piros lapot egy szabálytalanságért.
"Még mindig azon gondolkozom, hogy a pokolba tudott elesni egy ilyen enyhe lökéstől. De nem mentegetőzöm. Nem javasolnám a bíró meglökését, még akkor sem, ha mindig ellened fúj. Gyerekek is néznek, szörnyű rossz példa, akkor sem szabad, ha valójában ennél is többet érdemelne. Jobb lett volna azt mondanom, egy darab szar vagy, esetleg valami hasonlót egymás között."
A botrányokkal viszont egy szurkoló kedvencévé sem válhatott volna, pályán nyújtott teljesítménye tette kedveltté előbb Olaszországban, majd Nagy-Britanniában.
Az 1998-99-es szezonban a bírólökés ellenére az év játékosának választotta az egyik angol sportszervezet, 2000-ben a Wimbledonnak lőtt levegőbe felugrós gólja a szezon találata lett.
Sportszerűségének híre az egész világot bejárta, amikor 2001-ben Fair Play-díjat kapott: 2000 decemberében egy West Ham-Everton bajnokin nem lőtt az üres kapuba, amikor látta, hogy a kapus sérülten fekszik a földön.
"Természetesen szándékosan kaptam el a labdát! Minden más játékossal ezt tettem volna hasonló helyzetben. Övé lett volna a beadás, evidens volt, hogy valami történt vele, ezért nem mehettem tovább. Nem ejtette ki a labdát vagy színlelt sérülést, ha ez lett volna, nem állok meg."
Legszebb éveit a West Hamben töltötte, ahol a későbbi angol válogatott sztárfutballisták, Frank Lampard, Rio Ferdinand és Joe Cole barátja lett. Főleg utóbbit tartotta nagyra, már akkor látta, a tinédzser srácból nagy játékos lehet. "Borzasztóan örülök Joe sikereinek. Fegyelmezett, nagy klubban játszik, és érti, mit jelent áldozatot hozni. Nagyszerű, hogy a tanácsaimat megértette, és hasznára vált. Elvállalok a sikereiből 0,001 százalékot."
A játékostársak mellett különleges kapcsolatot alakított ki Harry Redknappel, a West Ham edzőjével, aki talán az egyetlen ember volt, aki kezelni tudta rebellis természetét. Klasszikus történet, hogyan nyert meg minden meccset az edzéseken az a csapat, amiben Di Canio helyet kapott. "Ha nem nyertem, pusztítottam, amit láttam, valószínűleg Harry azt akarta, hogy nyugton maradjak. De amíg nem mondta el, nem tudtam, hogy mindig úgy állította össze a hét-nyolc fős csapatokat, hogy az legyen a jobb, amelyikben én is játszom. Ekkor vált világossá, miért mondta mindig a kezdés előtt, fogadok, ma Di Canióék győznek!"
Élete klubjába, a Lazióba 2004 nyarán tért vissza, 34 évesen kapott újra lehetőséget, 15 évnyi távollét után. Karrierje legnagyobb élményei ehhez a klubhoz fűződnek. "Az első edzésemre negyvenezer ember jött ki, felejthetetlen, mint az is, amikor újra gólt rúgtam a Romának. Azt mondták a meccs előtt, négyet fogunk kapni, de 3-1-re nyertünk, én szereztem az elsőt. Történelmi találkozó volt, még mindig beszélnek róla a rádióban."
Társaival rendszerint jó a kapcsolata, volt persze egy-két futballistatárs, akikkel nehezebben jött ki. Londonban Frank Lamparddal volt összezörrenése. "Kihagytam előtte egy büntetőt, azt gondolhatta, neki kellene rúgnia. Helytelen. Sosem passzoltam másra a felelősséget."
A laziós Simone Inzaghival jóval komolyabban veszett össze. "Tizenöt év után az első meccsemet játszottam a Lazióban, az én Laziómban. 0-0-ás állás, tizenegyes nekünk, Inzaghi akarta rúgni. Mogyorónyi agy kell ahhoz, hogy azt gondold, nem én fogom lőni - elevenítette fel az esetet Di Canio. - Simone Inzaghi egyébként is önző, inkább veszít 4-3-ra, csak rúgjon három gólt, mint nyerjen 3-0-ra találat nélkül. Ráadásul ahhoz is gyáva volt, hogy az öltözőben szóvá tegye a büntetőt."
A tökéletes tiramisu, alla Di Canio
"Friss tojás, jófajta Mascarpone sajt, frissen főzött kávé és savoiardi típusú babapiskóta kell a tiramisuhoz. A tojásfehérjét különválasztjuk a sárgájától, és habbá verjük, de nem géppel! Villával egy fél óra alatt különleges lesz, hozzáaadjuk a mascarponéval elkevert sárgájához, aztán a piskótára kenjük. Öt óra a hűtőben, és kész. A gratulációkat várom a címemre!"
Juventus, Milan, a legnagyobb olasz klubok, előbbiben három, utóbbiban két szezont töltött el a legkiválóbb labdarúgók között. Kedvence Gianluca Vialli, "a született győztes", de nem a szokásos szakmai indokok, remek cselei, lövései, szólói vagy passzai miatt.
"Van Basten, Gullit és Baresi, aki maga volt a megtestesült karizma, nagyszerűek voltak, de Vialli mindannyiuk fölött állt. Gazdag családból származott, negyvenszobás villája volt Cremonában, de áldozatokat hozott, és sosem nyavajgott. Negyven perceket maradt edzés után, hogy tökéletesítse a lövéseit. Néztem, és azt mondtam, bassza meg, Monacóban mulathatna, de egy üres kapura rugdos a szakadó esőben. Sokat segített, hogy ezt láthattam."
Pályája végén a nagy ellenfél, a Roma focistáival is találkozott, egyszer állítólag azt nyilatkozta: "Francesco Totti olyan hülye, hogy ha azt mondod neki, Közel-Kelet, elkezdi keresni a helyet a futballpályán." Állítja, így van: "Nincs hozzá hasonló! Ki más adott ki rajta kívül könyvet arról, mennyire buta! Amit mondtam, igaz, lehetne az egyik vicc a könyvében."
Gyerekként is kalandor volt
Már a kisgyerek Di Canio élete is bővelkedett kalandokban, legendás történet, hogy ellopta bátyja biciklijét, és eladta. A következményekről nem tudni, de a mai napig hálás testvérének.
"Tizenkétezer lírát kaptam a bicikliért. A barátaimmal költöttük el, nincstelen kölykökkel, még mindig emlékszem, hol vettünk jégkrémet és édességeket belőle. Videójátékoztunk, egy napra Robin Hood lehettem, és ezt az érzést soha nem tudom megfizetni a bátyámnak, még akkor sem, ha tízezer biciklit veszek neki."
Klasszikus sztori kólaimádata is. "Három liter kólát ittam naponta, egy időre a focit is abba kellett hagynom, olyan rosszul lettem, kikészült a májam. Szegény anyám utána egy litert vett, és öntött föl két liter vízzel, csak ne igyak annyit. Látnának ma, kizárólag frissen facsart gyümölcslevet fogyasztok."
Feleségével való találkozására így emlékszik: "A csapattársam imádta a későbbi feleségem, de plátói szerelem volt, ő csak barátnak tekintette. Elkértem tőle a számát, de olyan féltékeny volt, hogy nem adta meg, míg a feleségem nem utasította erre, mert, ugye, tetszettem neki. Az egyik törvényem, hogy sose nézz, pláne ne lopd el egy másik férfi nőjét."
Tíz év angliai élet után telepedett vissza Olaszországba, ahol már említett nézetei miatt többször bajba került. "Büszke vagyok, hogy gratulált nekem Musssolini unokája, sőt, még találkoztam is vele. Rengeteg embertől kaptam levelet, akik osztják a gondolataimat, de árnyékban élnek. Érthető miért, hiszen ebben a szar olasz társadalomban ha politikailag inkorrekt vagy, azonnal lefejeznek. Az emberek csak a felszínre figyelnek, a lényeggel nem foglalkoznak. A mai gyerekek Big Broteheren nevelkednek, onnét választanak példaképet, ami kiakaszt."
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
