Rémálom lett az Eb-pályázat

Ukrajna és Lengyelország rendezheti a 2012-es foci-Eb-t, derült ki, miután a cardiffi városházán szerdán valamivel fél 12 után Michel Platini e két ország nevét tartalmazó borítékot kinyitotta. A szavazás már az első körben eldőlt, az UEFA végrehajtó bizottsága 8:4 arányban szavazott a keletiekre az olaszok ellenében. Magyarország és Horvátország egyetlen szavazatot sem kapott.

Az eredmény mindenkit meglepett. Az esélylatolgatások szerint a magyar–horvát pályázat lehetett volna a befutó, ha a döntéshozók többsége valamiért nem a toronymagasan esélyes Olaszországot részesíti előnyben.

Gyárfás Tamás, a magyar szervezőbizottság vezetője a bejelentést követően nyilatkozat közben elsírta magát és távozott. "Hogy mi a kudarc oka? Nyílván én – felelte kérdésünkre a láthatóan meggyötört Gyárfás. – Ha a pályázat és a prezentáció döntött, enyém a felelősség, ha más politikai vagy üzleti megfontolások akkor ez a felelősség megoszlik." "Elképzeltem azt, hogy hány ember állt izgatottan a tévé előtt, hogy végre valami ajándékot kaphattak volna" - mondta elcsukló hangon, majd megköszönte az interjút.

Legyen újabb kísérlet?

A döntés után a helyszínen tartózkodó Gyurcsány Ferenc így nyilatkozott: "Csalódás, természetesen. Gratulálok a győztesnek, a vereséget méltósággal kell viselni. Mint mondtam, mindent megtettünk, a döntés hátterét nem ismerjük." A miniszterelnöknek nem szegte kedvét a sorrendben harmadik kudarc, szerinte 2016-ra is pályázni kell. "Sok fontos dolog történt. Újra egységes a labdarúgó-szövetség, az U19-es és az U16-os válogatottunk Európa legjobbjai közé tartozik. Elkezdődött az építkezés, az Eb-pályázat megnyerése nagyot lökött volna ebben, de az elutasítástól még nem áll meg az építkezés" – mondta.

Berzi Sándor MLSZ-főtitkár nem pályázna újra. Mint mondta, jobb pályázatot nem lehet beadni, viszont a jövőben lehetne azért tenni, hogy sikeresebben pályázzunk. A horvát delegáció tagjai viszont mennének előre, de azt nem tudjuk, hogy velünk-e vagy más partnerrel.

Egyébként nem lőttük még ki az összes szomszéd országot, akár válogathatunk is, hogy kivel pályázzuk meg a 2016-os Eb-t. Ott van például Szerbia, Szlovákia, Szlovénia, de Romániát már lestoppolta Bulgária. Szavazzanak>>>

Már a továbbjutásuk meglepő volt

Az UEFA szakértői a kedden kiszivárgott hírek szerint a magyar–horvát pályázatot tették az első helyre, a végrehajtó bizottság tagjait ez azonban nem kötelezte a döntésnél.

Már az is nagy meglepetés volt, amikor a 2005. novemberi első rostán hét szavazattal túljutott az ukrán–lengyel pályázat, megelőzve az esélyesebbnek tartott görögöt (és a törököt). Akkor Olaszország végzett az első helyen 11, a Magyarország és Horvátország a másodikon 9 szavazattal.

Ukrán maffiázott Markovic

A döntéssel ismét beigazolódott a régóta ismert tétel: fontos, hogy a végrehajtó bizottságban legyen honfitársunk, még ha érintettség miatt nem is szavazhat. (És az sem lehetett mellékes szempont, hogy az UEFA elnökválasztásán az öt pályázó ország közül éppen a lengyel és az ukrán küldött szavazott a később győztes Platinire.)

Az acéliparban érdekelt ukrán Hrihorij Szurkisz tagja a testületnek, láthatta a beérkező rivális pályázatokat, és tanácsot adhatott övéinek, hogy a keddi prezentáción miben erősítsenek. Így volt ez a vendégek listájával is. Amikor meglátta, hogy a magyarok és a horvátok a miniszterelnökeikkel képviseltetik magukat, az utolsó pillanatban benyomta a küldöttségbe a lengyel és az ukrán köztársasági elnököt is. (Lengyelországból végül az elnök ikertestvére, a kormányfő utazott.)

Alighanem rá gondolt Vlatko Markovic, a horvát szövetség elnöke, amikor a múlt héten így nyilatkozott: "A pályázati munka alapján mindenkinél jobbak vagyunk, nincs ellenfelünk. Ám nekünk nem léteznek maffiakapcsolataink a labdarúgásban, ha végül Európa nem ránk szavaz, az legyen Európa problémája." (Ez a megjegyzés vélhetően nem erősítette a magyar–horvát pályázatot.)

Olyanok, mint mi

A vb-tagokat az sem tántorította el, hogy Ukrajnában a jórészt oroszajkú keleti országrész szemben áll a nyugatival, Kijevben hetek óta zajlanak a tüntetések. Igaz, a magyar belpolitika utcai fejleményei ősszel alaposan elgondolkodtathatták a döntéshozókat.

Az ukrán és lengyel közös pályázatot a magyar–horvátnál esélytelenebbnek tartották, habár válogatottjaik a magyarnál sokkal esélyesebbek, bajnokságaik átlagos nézőszáma nagyjából háromszor akkora, mint a magyaré vagy a horváté. A magyar pályázat szervezői nagyon bíztak abban, hogy a Lengyelországban kirobbant bundabotrány esélytelenné teszi kelet-európai riválisainkat, és a két ország – különösen Ukrajna – infrastruktúrája esélytelenné teszi őket. Az UEFA szemlebizottságának tagjai például szokásukkal ellentétben nyilvánosan panaszkodtak az útviszonyokra tavaly, miután Gdanskból Lvovba értek.

Legrosszabb esetben nullszaldó

Ötcsillagos szállodák terén sem állnak jobban nálunk, a szálláshelyek számában meg egyenesen verjük őket.

Az új ukrán és lengyel stadionok zöme is csak látványtervben létezik, akárcsak a magyar- és horvátországiak. Akár a pályázat erőssége is lehetett, hogy egyedül ők pályáztak tíz, nem pedig nyolc stadionnal, így nem jelenthet gondot egy esetleges létszámbővítés esetén 16 helyett 24 válogatottat fogadni. A hat lengyel és négy ukrán város – Chorzow, Donyeck, Dnyepropetrovszk, Gdansk, Kijev, Krakkó, Lvov, Poznan, Varsó, Wroclaw – többségében új stadionokat kell építeni.

Egy foci-Eb-nek nagyon sok gazdaságélénkítő hatása is van, nem véletlen, hogy a 90-es évektől szinte garantált a rendező ország nyeresége, legrosszabb esetben a nullszaldó. A legjelentősebb közvetlen hatás az idegenforgalom időszakos növekedése, a fogyasztás, ezen belül is elsősorban a szálláshelyek vendégforgalmának és a kereskedelemnek a növekedése. Ez a három hétig tartó turisztikai fellendülés nemcsak az idegenforgalmi vállalkozóknak, hanem az adókon keresztül az államnak is jelentős bevételnövekedést eredményez.

Harmadszor bukunk

Magyarország sorrendben harmadszor pályázott az Eb-rendezésre, a horvátok másodszor. A 2004-es Eb-t Ausztriával közösen rendeztük volna meg, de esélyünk sem volt a győzelemre, sőt az osztrákok megfogadták, hogy velünk soha többé nem közösködnek. A 2008-as Eb rendezési jogát el is nyerték Svájccal közösen, mi egyedül próbálkoztunk, és állítólag egy szavazaton múlt, hogy nem nyertünk. Horvátország ekkor Bosznia-Hercegovinával próbálkozott.

A tervek szerint négy stadion épült volna fel, Győrben egy 35 ezres, Debrecenben egy 34 ezres, Székesfehérváron egy 40 ezres, a mára korszerűtlenné vált Puskás-stadiont meg valószínűleg teljesen lebontották volna, hogy helyén egy 61 ezres stadion épüljön.

Most jön a negyedik?

A Gyurcsány-kormány 2005 júniusában garanciát vállalt az Eb megrendezésére, a kormány előterjesztése szerint 60,9 milliárd forintot szántak volna a rendezésre, miközben csak a négy magyarországi stadion felépítése 150-200 milliárdba kerül.

A pályázat támogatói szerint a régóta bukdácsoló magyar labdarúgást ránthatta volna ki a gödörből az Eb-rendezés. Az új stadionok mellett a hazánkban fellépő világsztárok és világhírű válogatottak sorainak mérkőzése nagy vonzerő lehetett volna a sportágválasztás előtt álló gyerekek előtt, és motiválhatta volna a már focizókat.

A 2016-os indulás gondolatával csak közös pályázók kacérkodnak: Skócia–Wales, Svédország–Norvégia és Bulgária–Románia. A rendezők dolgát nehezíti, hogy a 2016-os Eb-n minden bizonnyal már nem 16, hanem 24 csapat vesz részt.