Mikor hullámzunk már?

A magyar U21-es labdarúgó-válogatott gyenge teljesítményt nyújtva, hazai pályán szenvedett 1-0-ás vereséget Fehéroroszországtól. A jórészt külföldön játszókból álló csapat nem tudott mit kezdeni a szervezett fehéroroszokkal, így nehéz lesz kijutnia az Európa-bajnokságra.

A találkozót a sajtópáholy helyett ezúttal a MAC 97-es korosztályának pár futballistájával sikerült megnéznem. Ők jól szórakoztak.

A rigmus, amivel üldözni lehet

Miközben a csapatok melegítettek, a buszpályaudvar mögött feketén füstölgött valami. Az egyik gyerek észrevette, és a "Nézzétek valami ég ott!" felkiáltására többen is a "Biztos az Újpest!" válasszal adták a körülöttük ülők tudtára, melyik csapatot kedvelik a legkevésbé.

A találkozó kezdetén elszórt "Hajrá, Magyarok", majd a 3. percben egy igazán fontos kérdés - "Mikor hullámzunk már?" - közben a gyerekek elé ült egy tőlük idősebb pár. A nemkívánatos személyeket azonban az egyik legbüntetőbb szurkolással - Magyarország éjjáhóóó! - fogadták, majd boldogan néztek össze: ezeket sikerült elzavarni.

Tőzsér hiánya

Később kiderült, a gyerekeknek kifejezetten jó a szemük, hiszen a tőlük 120 méterre történt szabálytalanság után szinte egyszerre álltak fel és követelték a szabadrúgást. A belga játékvezető valószínűleg meghallotta őket, mert befújta. Hogy a gyerekek mindennek tudnak örülni, azt jól jelzi, hogy többen is megjegyezték: "Most kellene a Tőzsér", utalva a nagyválogatottban szereplő középpályás Máltának szerzett góljára.

Hosszú percek eseménytelensége közben a szotyi és az aranyáron kapható kürtőskalács váltotta ki a legnagyobb elismerést. Eközben Ádám - akinek apukája hosszú évek óta taxizik - a partjelző botladozása után megjegyezte: "Nézd már mit csinál a szabadjelző, vagy mi!" Ezen aztán percekig nevettek; a játékban messze nem volt ennyi örömük.

Gyerünk pisilni!

A ritka magyar támadások egyikénél Laczkó Zsolt két szép csellel tört be a kapu elé, mire az egyik fiú megjegyezte: "A múltkor én is így csináltam!". Érkezett a csapattársak kritikája: "Igen, és te is így mellélőtted."

A 35. percben pedig megállapították a valót: eddig semmi nem történt. Miután a magyar csapat gólt kapott és a félidő hátralévő része előreláthatólag már nem tartogatott különösebb izgalmakat - egy-két hülyebírózáson kívül - a gyerekek a 43. percben meggyőzték egymást: "Most menjünk el pisilni, most nincsenek sokan."

Nem értik a válogatást

A második játékrész elején pedig bebizonyosodott az a tétel, miszerint nálunk mindenki jobb a jelenkor válogatottjánál. Amikor a Real Madrid B-csapatában szereplő Szalai Ádám kihagyta a helyzetét, a gyerekek egyöntetűen úgy fogalmaztak: "Basszus, ezt még én is berúgtam volna!"

A játék továbbra is gyenge volt, így a maguk tízéves logikájával kérdezgették a körülöttük ülő felnőttektől: ha ez fontos Eb-selejtező, akkor a nagyválogatottban szereplő fiatalok miért nem itt játszanak, miért a lengyelek elleni barátságos meccsen?

Számtalan edző a nézőtéren

Ugyanakkor a játék nem törte le a kedvüket, hiszen az utolsó húsz percben végig éltették a csapatot és zúgott a "Magyarok! Magyarok!" rigmus. Eközben az is kiderült, ha játékos nem is, edző még lehet belőlük, hiszen többször is a "Tedd már ki!", "Indulj!", "Passzolj már!" felkiáltásokkal próbálták jobb teljesítményre bírni a játékosokat.

Végül ez sem használt, így a csapat kikapott, a gyerekek pedig kérdően néztek szüleikre: "Neked hogy tetszett?" Miután egy gyereknek nem illik hazudni, a legtöbben a szörnyű és a borzalmas szavakkal kezdték rövid értékelésüket.