Bölöni László, Attila hunja és a futball megmentője?

Még tizennyolc éves sem volt, amikor 1971-ben bemutatkozott a marosvásárhelyi csapatban. Az első két meccsen negyedórát kapott, a harmadikon már róla beszélt mindenki.

Belebotolottam a labdába

Annak a kilencven percnek kitágította a határait, önmagán túlmutatva jelezte, fénylő csillag mutatkozott be a román első osztályban. 1-0-ra nyert az ASA, Bölöni László harminc méterről hatalmas gólt rúgott.

Akik látták, úgy emlékeznek vissza, hogy már azon a meccsen megmutatta mindazt, ami később is olyan jellemző volt rá. Küzdeni akarás, pontosság, alázat, példamutatás, irányítókészség.

"Hát, igen, belebotlottam a labdába. Mérges voltam, mert senki sem kérte tőlem, nem helyezkedtek, én meg belerúgtam egyet. Jól emlékszem erre a gólra, legalább annyira, mint az első szerelemre" - idézte fel szerényen első meccsét.

1975-ben a bajnoki aranyért harcolt a Marosvásárhely, és ha az utolsó fordulóban legyőzi a Petrozsényt, bajnoki címet szerezhetett volna az általában kilenc magyarral felálló csapat. Sokan úgy emlékeznek, azért nem sikerült a bravúr, mert túl sok katolikus és református volt a csapatban, a bírók a hajrában ellenük fújtak, végül egy pont hiányzott a sikerhez.

Az a gól, Zoffnak, nagyon messziről

"Elfogytunk a végére, nem kell rejtett vagy nem létező indokokat keresni, kevés jó játékosunk volt ahhoz, hogy nyerni tudjunk" - közelített szakmai oldalról Bölöni.

Bölöni akkor már a csapat vezére, le is akarta mindenképpen igazolni a Steaua, de ellenállt, végezte a tanulmányait, egyáltalán nem érezte szükségét, hogy a fővárosba menjen. Majdnem tíz évig. Addig többnyire jelentős részt vállalt abban, hogy legyőzzék a hadsereg csapatát.

Közben a válogatottban is pazar játékot nyújtott, a világbajnok olaszokat egymaga győzte le 1983-ban, Dino Zoffnak hatalmas gólt rúgott, egyúttal döntő érdemeket szerzett abban, hogy Románia kijuthatott a franciaországi nyolcas Európa-bajnokságra.

"Életem egyik legnagyobb dicsérete volt, amit Bearzot kapitány akkor mondott. Bölönit nem tudom lefogatni, két érintésből mindent megjátszik, okosan játszik, nincsen olyan jó emberem, aki fel tudná vele venni a lépést. Tudom, az olaszok szeretnek altatni, de ha a fele igaz volt, amit elmondott rólam, akkor nem lehettem rossz formában."

Büszkeséget kelteni a sokat szenvedett népben

Tudták, hogy nagy taktikai harcra számíthatnak, sakkjátszma lesz inkább, mint futballmeccs. Azt is tudta, fontos szerep hárul rá. Két szabadrúgást lőhetett, az egyiket az oldalhálóba, a másikat a kapuba.

"Nagy meccs volt, a legjobb felállásban jöttek az olaszok, tömve volt a stadion, magunkért játszottunk, és persze azért, hogy a szerencsétlen, sokat szenvedett népben kicsi büszkeséget keltsünk. Másnap ettől még kilométeres sorok álltak a benzinkutak előtt, én is tankoltam, ahogy mentem Vásárhelyre, de legalább mindenki erről beszélt, nem a nyomorról, a nélkülözésről. Másnap a lapokban megjelent az egyik kommunista tollnok írása, hogy a dákok legyőzték a rómaiakat. Erre mondták a székelyek, hogy Attila hunjai nélkül nem jöhetett volna össze ez a győzelem. Ez az egyik kedvenc anekdotám, ha a székely humor kerül szóba."

Az olaszok legyőzésén kívül kellett még ehhez egy pozsonyi döntetlen, és a döntetlent hozó gólt egymaga harcolta ki. "Magyar bíró, Palotai Károly vezette a meccset, rossz volt a talaj, az utolsó tizenöt percben keményen kellett kapálni, hogy tartsuk a döntetlent. Elterültem a sárban, jött Palotai, és azt mondta, kelljek fel, mert hosszabbítania kell. Erre én fáradtan és elgyötörten csak annyit mondtam neki, Karcsi bácsi, csak meghalni kell. Semmi mást nem kell."

Eb-gól is fűződik a nevéhez

Az Eb-n is lőtt egy gólt, a spanyolok ellen ő egyenlített. Akkor könnyű dolga volt, csak az üres kapuba kellett passzolnia a labdát. Vagyis már elmúlt harmincéves, amikor kiteljesedett a karrierje. Hozzájárult a kissé kései kiteljesedéshez, hogy az Ajaxtól szerződtetett Kovács István vezetése alatt gyakran kihagyták a kezdőcsapatból.

A Steaua tehát több mint tíz évig próbálkozott. Bölöni végül 1984-ben aláírt, a bajnoki cím azonnal meglett, 1986-ban pedig a Bajnokcsapatok Európa Kupáját is elhódította a csapat. A belga Anderlechtnek esélyt sem adtak az elődöntőben, technikás, intelligens futballt játszva verték 3-0-ra a bukaresti visszavágón. A sevillai döntőben a hosszabbítás után sem esett gól jöhettek a büntetők, Duckadam mind a négy barcelonai lövést hárította, a románok kettőt belőttek.

Nem tudta belőni

A döntőről írt tudósítások úgy emlékeznek vissza, hogy az első negyedórában a megilletődött román csapat játékosai csak csúszkáltak, csak Bölöni próbálta rendezni a sorokat.

"Ahogy csapataink egyre haladtak előre a nemzetközi kupákban, és jöttek mind nehezebb és nehezebb ellenfelek, az elismertebb játékosok úgy kezdtek mind kisebbek lenni. Egyetlen játékos állta a próbát" - írták róla pár évvel később az Erdélyi Naplóban.

"Életem legnagyobb sikere volt, még ha a tizenegyest ki is hagytam. Még most is zavar, hogy nem tudtam belőni. Mindenki nagyon küzdött, az első negyedórában nem ment, utána viszont passzolgattunk, laposan játszottunk, ahogyan mi szerettünk és tudtunk. Talán a hosszabbításban volt a legnagyobb szükség rám, de nem volt erő bennem, hogy kibillentsem a meccset a gólnélküliségből. Szép az ünneplés emléke, de még szebb, hogy megint örömet adtunk a szurkolóknak, hogy egy részét ők is átélték annak, mint mi a kupa emelgetése közben."

Puskás zseni volt, ő nem az

A magyarok közül sokan Bölöni miatt drukkoltak a Steauának. Jenei Imre edzővel jó kapcsolatban, baráti viszonyban volt, egymás között természetesen magyarul beszéltek, de Jenei sohasem mondott volna neki olyat, hogy most mutassa meg román csapattársainak, mennyire tud futballozni. Szerinte ez rossz helyen való felesleges magyarkodás lett volna.

És hogy mi a közös Puskásban és Bölöniben? "Mindketten bal lábasok vagyunk, és csak mi ketten tudtuk megnyerni a BEK-et. Hatalmas különbség viszont, hogy ő zseni volt, én meg nem vagyok az."

A BEK után a Szuperkupát is elnyerte csapatával, a kor ajnározott csapatát, a Dinamo Kijevet verték, egy másik ballábas magyar, Rácz László erősítette a szovjeteket. Ma már oldalakat írnának erről az újságok, akkoriban egy sorban tudatták az eredményt.

Nancyban fejezte be, és ott is kezdte

Bölönit kiváló teljesítménye ellenére sem ismerték el igazán. Valami kivetnivalót mindig találtak a játékában. Hol azt vetették a szemére, nem elég technikás, hol azt, nem tud cselezni, jóllehet ha virtuóz megoldásokat kellett alkalmazni, arra is képes volt. Játékintelligenciája nem egyszerűen átlag feletti volt, hanem hozzá lehetett és lehet mérni manapság is az egész román futballt. Ha nem ment neki, akkor is foggal körömmel küzdött, nem ismert elveszített meccset. A Steauában kilencvenhét meccsen huszonnégy gólt szerzett.

Pályafutása végén Nancyba került, a francia városban kezdte edzői pályafutását is. Ott érte élete fájó csalódása is, a 1990-es világbajnokságra kijutó román csapat összeállításakor nem merült fel a neve, pedig lehet, hogy harminchét évesen ott kellett volna elbúcsúztatni.

Ha Bölönit, akkor Tőkést is

"Nem voltam rossz formában, a huszonkettes keretben ott lehettem volna, de akkor fellángoltak a kisebbség elleni érzések, a vásárhelyi események ismertek. Az egyik román politikus azt mondta, ha Bölöni Lászlót meghívják a válogatottba, akkor hívják meg Tőkés Lászlót is. Jenei nem mert vállalni."

Nancyból a román válogatott kispadjára tért vissza, egy kicsit talán megrészegítette a feladat, hiszen Jenei helyét kellett elfoglalnia.

A 2002-es világbajnokság selejtezőit vele kezdte el a csapat, 2001 nyarán Románia 2-0-ra legyőzte a titkon még reménykedő magyar csapatot, Bölöni pedig erre a mérkőzésre a legbüszkébb. A találkozó előtt kölcsönös fenyegetőzés volt mindkét oldalról, házégetéstől gyilkosságig minden felmerült.

Jól jött neki a magyarok elleni győzelem

"Be akartam bizonyítani, hogy jó magyar vagyok. A csapat nyert, megtettem. Süketek mindig lesznek minkét oldalon, akiknek semmi sem elég. Családon belül is mondták nekem: hogyan készíthetem fel a csapatomat a magyarok ellen? Az a győzelem rendkívül jól jött nekem."

Mégsem volt maradása, 2001 nyarán elfogadta a Lisszabon felkérését, ekkor már Románia pótselejtezős helyét nem fenyegette veszély, ezért szerződött el, bár felesége meggyőző erejének is komoly szerepe volt. (Románia a pótselejtezőn végül elbukott Szlovénia ellen.)

A Sporting akkor már évek óta a két nagy csapat mögé szorult. Bölöni érkezése után bajnokságot és kupát nyertek, Bölöni pedig bevetett egy azóta csodált újoncot, Cristiano Ronaldót, aki jelenleg Európa legjobban jegyzett játékosa.

Negyedannyi zselé

"Rögtön lehetett látni a sebességén, a koordinációján, az erején, hogy átlag feletti. A technikája pedig tíz játékosnak is elég lenne. Emellett olyan mentális erő, olyan motor van benne, ami kevesekben. Űzte, hajtotta magát mindig, a vereségek után vigasztalhatatlan volt, többször úgy sírt, hogy alig lehetett lelket verni belé. Birkózni is kellett vele, visszaráncigálni a földre. Mondtam neki párszor: negyedannyi zselével kellene kifutnia a pályára. Amikor elszerződött, az édesanyjával együtt megköszönték, hogy segítettem."

2003-ban a francia Rennes ajánlatát fogadta el, a csapattal a negyedik helyre lépett előre, ami akkor klubrekordnak számított, az UEFA-kupában kiverték a spanyol Osasunát, és bekerültek a csoportkörbe. A szurkolók áhítattal beszéltek róla.

A Monacónál életében először kudarcot vallott 2006-ban, utána megkeresték a magyar szövetség vezetői, de puhatolózó tárgyalásoknál tovább nem jutottak.

Megsértődött a népszavazás után

"Érdekelt a feladat, mert tudnék tenni a magyar futballért. Hajlandó lettem volna anyagi áldozatokat is hozni, de idáig nem jutottunk el. Így maradt a mérgelődés, ha veszítenek, és az öröm, ha nyernek. Tudom, hogy mit tennék másként, de beleszólni nem illik."

Jelenleg az egyesült arab emírségekbeli al-Dzsazíránál ténykedik, de nem zárkózott el attól, hogy hamarosan esetleg egy nagy csapat irányítson.

Bölönit nagyon sértette, hogy a kettős állampolgárságról szóló népszavazás nem hozott eredményt. Dühében románul válaszolt magyar újságíróknak. Az is sértette az önérzetét, hogy többször bozgornak szólították, és külön kérte, hogy a nevéről ne tüntessék el a pontokat, mert őt nem úgy hívják.