12 játékos, aki nem akarta, hogy eladják

Paolo Maldini, a Milan legendás játékosa még decemberben bejelentette, az idei szezon végén visszavonul. A 40 esztendős labdarúgó tervei szerint ezt a májusi BL-döntő után tenné meg, amelyen reményei szerint még pályára is lépne.

Visszavonultatják a mezét

Teszi ezt úgy, hogy pályafutása során csak egyetlen klubban, az AC Milanban szerepelt. Első meccsét 1984-ben még a másodosztályban játszotta, majd a következő szezon zárótalálkozóján már a Serie A-ban is pályára lépett a Milanban. Azóta nem is szerepelt máshol, csak az olasz válogatottban.

Maldini pályafutása során négy BEK-, illetve BL-győzelmet ért el, hétszer volt olasz bajnok, és nem mellesleg az európai szuperkupát is elhódította négyszer, a klubvilágbajnoki, korábban interkontinentális kupát pedig háromszor. Az egyszeri olasz kupa- és az ötször megnyert talján szuperkupa-győzelem már szinte csak apróság.

A válogatottal elért sikerei mellett azért is tartják őt sokra, mert soha nem játszott másutt. Ezt klubja úgy honorálná, hogy egykori védőtársa, Franco Baresi hatos meze után az ő hármasát is visszavonultatná, és azt csak fia hordhatná, ha évek múlva a klub játékosa lesz.

Korosztályában nem ő az egyetlen, akit a klubhűség élő szimbólumaként emlegetnek.

Csak a Juventus

Pályatársa, Alessandro del Piero ugyan a Padova csapatában mutatkozott be, de 1991 óta csak a Juventusban - és az olasz válogatottban - lépett pályára. Bár zsenialitását senki nem kérdőjelezi meg, karrierje messze nem olyan sikeres, mint Maldinié.

Alex hét bajnoki elsőséget és egy BL-győzelmet tud felmutatni, igaz, ebben jelentős szerepük van Maldiniéknak is, hiszen a 2003-as BL-döntőt éppen a két olasz klub vívta egymással, és tizenegyesekkel a Milan diadalmaskodott.

Del Piero első bajnokiján, amelyen kezdő volt, azonnal mesterhármast jegyzett. Azóta is, hiába írták le akárhányszor, góljaival felelt. Így tette ezt az idei szezonban is, amikor a klub vezetői nem akartak vele szerződést hosszabbítani, de végül ráálltak az üzletre. A 33 esztendős támadó most is a Juve egyik legeredményesebb játékosa.

Az örök római

A harmadik hűséges is olasz. Francesco Totti ugyan játszott kisebb amatőr csapatokban, de neve összeforrt az AS Romáéval. Ez nem véletlen, hiszen 1989 - 13 éves kora - óta a klub labdarúgója.

Annak ellenére, hogy a már előbb említett két játékosnál jóval kevesebb diadalt ért el - mindössze egy bajnoki és egy olaszkupa-siker -, ikonként tekintenek rá a fővárosban. Nem véletlen, hogy olasz és európai élcsapatok is töbször próbálkoztak a megszerzésével, de mindvégig kitartott a Roma mellett.

Az Atleticónak nem kellett

Kicsivel arrébb, Spanyolországban is vannak, akik harminc környékén is ugyanabban a csapatban szerepelnek, mint mondjuk 15 évvel ezelőtt. Ilyen a Real Madrid emblematikus figurája, Raul, aki a városi rivális Atleticónál kezdte pályafutását, de a klub akkori elnöke megszüntette az utánpótláscsapatokat, így az ifjú tehetség mehetett, ahova akart.

14 évesen a legközelebbi együttes, a Real következett, ahol azóta is tart sikerekben gazdag pályafutása. A még mindig csak 30 esztendős játékos az elmúlt tizenöt évben háromszor lett a legjobb a Bajnokok Ligájában, kétszer a világkupát, egyszer az európai szuperkupát is elnyerték, a spanyol bajnokságban pedig ötször végeztek az élen.

Rault eddigi pályája során többször is megkörnyékezték, de még akkor sem gondolt klubváltásra, amikor kiszorult a Real kezdőcsapatából. Nem véletlenül ő a csapat kapitánya, és a szurkolók számára továbbra is az első számú kedvenc.

Ami a Realnál Raul

A Real legnagyobb riválisának tartott Barcelona is fel tud mutatni egy élő legendát. A védő Carles Puyol jövőre lesz 30 esztendős, de hosszú évek óta alapembere a világ egyik legnépszerűbb csapatának.

Amellett, hogy a világ egyik legjobb védőjeként tartották számon, kevesen tudják róla, hogy eredeti posztja - nevelőegyesületében, a La Pobla de Segurban - kapus volt, de csatárként is próbálkozott. Jelenleg is a Barca csapatkapitánya, és előreláthatólag már nem is fog más csapatban szerepelni.

Espanyol, és semmi más

A sorból két év kölcsönadás miatt kicsit kilóg, de kis jóindulattal ide vehetjük Raúl Tamudót is, aki 1996, azaz 19 éves kora óta szolgálja az Espanyol együttesét. 97 és 99 között kölcsönadták az Alaves és a Lleida együttesének, ennek ellenére neve összenőtt klubjáéval.

Egyszer majdnem aláírt a skót Rangershez, de végül meggondolta magát és maradt. A spanyol válogatottban is szerepelt, igaz, 2000-es debütálása óta mindössze tíz meccsen lépett pályára; ezeken öt gólt szerzett.

A legeredményesebb manchesteri

Megyünk tovább, Angliába.

A Manchester Unitedben az Alex Ferguson által a kilencvenes évek elején bevezetett fiatalítás egyik emblematilus alakja Ryan Giggs. A most harmincöt esztendős labdarúgó 16 éves kora óta tagja a MU felnőtt együttesének, így nem meglepő, hogy az aktuális keret tagjai közül ő van legrégebben a csapatnál.

Sikereit nehéz lenne összeszedni, több rekordot is tart, elég talán annyit mondani, hogy ő a Manchester United történetének legsikeresebb játékosa. Ezt 9 bajnoki cím, 4 FA-kupa-győzelem, 2 ligakupa-elsőség, 1 Bajnokok Ligája-győzelem, 1 európai szuperkupa és 6 angol szuperkupa elnyerésével sikerült elérnie.

Ilyen előélet után nem véletlen, hogy idén decemberben az angol királynő a Brit Birodalom Tagja (OBE) kitüntetést adományozta neki.

Sorstársak

Giggs két csapattársa is tagja a kilencvenes évek elejétől a manchesteri felnőttcsapatnak. Paul Scholes már egy ifjúsági FA-kupa- és egy U18-as Eb-diadallal büszkélkedhetett debütálásakor, amikor David Beckhammel és a két Neville-lel a nagycsapatba került.

Azóta számtalan sikert ért el csapatával, és hogy mennyire szereti a MU-t, arra a legjobb példa: 2004-ben még az angol válogatottságot is lemondta, hogy minden erejével klubjára tudjon koncentrálni.

Az előző két játékossal együtt kezdte Gary Neville is, aki bár képességek tekintetében hármójuk közül a leggyengébb, mégis az együttes csapatkapitánya. Ő is részese volt az elmúlt tizenöt év jelentősebb sikereinek. Egy korábbi nyilatkozatában kifejtette, 39 éves korában abbahagyja a labdarúgást - minden bizonnyal a Manchester Unitedben.

BL-t nyert és maradt

Amíg az elmúlt másfél évtizedben az Arsenalt többnyire külföldi játékosai jellemezték, a két másik vezető angol klubnak is akadt olyan futballistája, akit nehezen lehetne elképzelni más csapat mezében.

Steven Gerrard még csak 27 esztendős, mégis a Liverpool legendájának számít már. Kimagasló játékintelligenciája mellett a futball melós részét is elvégzi, hihetetlen kondíciója mellett ha kell, becsúszva szerel, és többnyire pontosan passzol, akár 60-70 méterre is.

Eddigi pályája során két-két európai szuperkupa, liga-, és FA-kupa-siker mellett nyert már Bajnokok Ligáját és UEFA-Kupát is Carragher. A 2005-ös BL-diadal után - amelyben kiemelkedő szerepe volt - fél Európa megakarta szerezni, ő azonban kitartott a Pool mellett, melynek már négy éve a csapatkapitánya.

Túl az 500-on

Értelemszerűen ebbe a körbe tartozik Jamie Carragher, a Pool védője is, aki idén lesz harmincéves, de a Liverpoolon kívül csak az angol válogatottban lépett pályára. A játékos tizennégy évesen a klub juniorcsapatában szerepelt, majd négy év múlva a felnőttek között is bemutatkozhatott. Eddig összesen 500 meccsen lépett pályára a klub színeiben, ezzel tizenegyedik a szereplések számát tekintve a klub örökranglistáján a Liverpool középhátvédje.

Nem lehet lelőni

Gerrardal egykorú a Chelsea játékosa, John Terry, aki 14 éves kora óta játszik a londoni klubban. 2000-ben két hónapra kölcsönadták a Nottinghamnek, de ettől még mindenki a Chelsea-vel kapcsolja össze a nevét. Csak az elmúlt három évben összesen hét címet nyert csapatával.

Terryt kivételes küzdőszelleme és akaratereje emelte a legnagyobbak közé, amit jól bizonyít, hogy az elmúlt években több súlyos sérülést is szenvedett, és bár volt, amikor azt mondták, hónapokra kidől, végül alig néhány hét múlva ismét pályára léphetett. Ő a Chelsea és az angol válogatott csapatkapitánya is.