Minden futballszurkoló csodálja az új Wembleyt, az Arsenal stadionját, a müncheni Allianz Arenát. Érthető - milliárdokból épültek, ultramodernek, szépek, a világ legjobb csapatai játszanak bennük.
Úgy könnyű, mondhatni, hiszen Magyarországon ehhez képest olyan pályák vannak, ahol kifutni a gyepre, felmászni a lelátóra is szinte életveszély. Ahol valóban meg kell küzdeni a fociért, ahonnan még az öngyilkos szekták is inkább visszafordulnának.
Kicsit sem ígéretesen indult és korán derékba tört futballpályafutásom alakulásában biztosan nagy szerepet játszott szülőfalum pályája: az omladozó kastély mellett, a lejtős és göröngyös mező egyik sarkában húzódott, mellette a park ordenáré állapotban lévő csonakázótava, világháborús bombákkal. Persze innen is többen az NB I-ig jutottak, de nekem nem sikerült.
Most több száz új, műfüves pálya épül, ahonnan már biztosan könnyebb lesz előrelépni, fejlődni, igazán focizni. De így is marad sok olyan hely, ahol lehetetlenek a körülmények.
Ha ismernek olyan helyet, ahol majdnem kidőlnek a kapufák, lyukak és göröngyök nehezítik az előrejutást, ahol gusztustalan az öltöző, vagy visszataszító a nézőtér, írják meg nekünk! A lényeg, hogy olyan futballpálya legyen, ahol most is hivatalos meccseket játszanak, bármilyen osztályban.
Elmegyünk, megnézzük, lefotózzuk, kérdezünk, írunk. Nem szeretnénk bántani senkit. Csak megmutatni azt, amivel nem szokás dicsekedni. Ne szégyellje az sem, aki ilyen pályán futballozik, dolgozik - ott nehéz csak igazán nagyot alkotni. Onnan szép nyerni. Egy emelkedő ország, ez lebeg előttünk.