Nekem a futball hóbort, nem üzlet

Az, hogy 2001 végén beleszállt a kolozsvári futballcsapatba, a CFR-be, érzelmi alapon hozott döntés volt?

Az véletlen döntés volt. A futballt mindig is szerettem, futballoztam a város mindkét csapatánál, az U-nál és a CFR-nél is. Szponzornak előbb hívtak az U-hoz, mentem volna oda is szívesen, csak az akkori vezetésnek más volt a koncepciója. Azt szerették volna, hogy tegyek bele annyi pénzt, amennyit nem sajnálok, és továbbra is ők vezessenek, ők költsenek, és túl sokat lehetőleg ne szóljak hozzá. Egy adott nap megkerestek a CFR vezetői, abban a pillanatban a klub a megsemmisülés határán volt. Át kellett teljesen vennem a klubot, mert ha havi szinten támogattam volna, az csak meghosszabbította volna a CFR klinikai halálát.

Mindig is CFR-szurkoló volt?

Hazudnék, ha ezt mondanám. Szerettem a futballt, kolozsvári szurkoló voltam, teljesen mindegy volt, melyik csapatról van szó. A mai napig nem gyűlölöm a másik csapatot sem. Így adódott.

Milyen meccsekre járt gyerekkorában?

Semmilyenre. Csak azokra, amelyeken játszottam. Nézőként nem jártam stadionba.

Legutóbb 2005 tavaszán, egy CFR-Gloria Beszterce meccsen jártunk itt. Amit akkor láttunk, és amit most, az összehasonlíthatatlan.

Akkor a célkitűzésünk az volt, hogy az első A-ligás szezonban mint újonnan felkerült csapat bennmaradjunk. Utána következő célunk a nemzetközi szereplés volt, ami minimum az UEFA-kupát, minél rövidebb időn belül a Bajnokok Ligáját jelenti. Ehhez megfelelő infrastruktúra kell, amiből két lehetséges variáns következik. A saját kontónkra építünk egy európai szintű stadiont, vagy elköltöztünk volna Kolozsvárról másik városba, ahol a helyi vagy a megyei tanács hajlandó lett volna ezt a befektetést kieszközölni. Ez a csapat száz éve kolozsvári csapat, ezért úgy döntöttünk, a befektetést megcsinálom én. Nem örvendek neki. Teljesen abnormális ez a helyzet. Ugyanis a világon még sehol egyetlen futballklub sem épített magának stadiont. Ez pont olyan, mintha egy színtársulatnak azt mondanánk, építsen magának színházat, ha fel akar lépni. A pozitív oldala a történetnek az, hogy nekünk most már megvan a licencünk akár a Bajnokok Ligája szereplésre is. Ha minden jól megy, augusztus végére kész a stadionunk, ami egy 26-27 ezer férőhelyes, háromnegyed részében fedett pályát jelent.

Abban már volt szerepe a kötődésnek, hogy nem költöztette el a városból a csapatot?

Az érzelmi alapú döntés volt, mert ha üzleti alapú lett volna, elmentünk volna. Az ember túlságosan nem örvend annak, ha húszmillió eurót le kell perkálnia, az akárkinek pénz, akárhogyan is vesszük. Ez olyan pénz, amit soha a büdös életben vissza nem nyerek. Jól tudjuk, hogy Kelet-Európában mennyi a belépők ára. A legdrágább jegy 5-7 euró között van, ezekből az összegből már az is örvendetes, ha a takarítók bérét ki tudjuk fizetni. A stadionfejlesztés vissza nem térülő befektetés. Mert a befektetés olyan dolog, ami meg is térül. Ez nem térül meg.

Mi ebben az üzlet önnek?

Semmi. Abszolút semmi. Ez nem üzlet, ez hobbi, hóbort, nevezhetjük, aminek akarjuk.

Drága hobbi.

Sajnos igen, de annyi. Ebben üzlet abszolút nincs.

Hosszú távon sem? Akkor sem, ha bejutnak a Bajnokok Ligája csoportkörébe?

Az sem üzlet. Attól függ, mit várunk el a futballtól. Az egyik verzió az, ha tényleg üzletet próbálunk csinálni belőle, ha a játékost, akire érkezik egy jó ajánlat, eladjuk, aztán lesz, ami lesz. Én a futballt elsősorban sportként szeretem, engem az eredmények érdekelnek. Elsődlegesen azt szeretném, hogy nyerjük meg a bajnokságot, majd ha nem is egyből - mert a Bajnokok Ligájában több száz millió eurós költségvetésű csapatokkal találkozunk -, de rövid időn belül Kelet-Európában is reprezentatívnak számító klub legyen a miénk. Vagyis fel akarunk nőni a Dinamo Kijev, a Sahtar Doneck vagy a Galatasaray szintjére. Ebből kifolyólag egyetlen kezdő, meghatározó játékost sem adtam el, amióta enyém a klub. Mi üzletet futballistából még nem csináltunk, és addig nem is fogunk, amíg a BL-ben nem stabilizáljuk a helyünket.

Önt és a klubot többek között amiatt támadják, hogy a keret döntő többségét külföldiek adják, és román futballista alig van a kezdőcsapatban.

Nem értem, hogy kinek lenne ez fontos. Az Európai Unió tagja vagyunk, az unió minden egyes állampolgára, legalábbis elméletileg, egyenjogú. Az angolok most nagyon büszkék az Arsenalra, ott sincs sok hazai játékos. Nem ez számít. A futball a klubokról szól. Egy jó klub hetente játszik két-három mérkőzést. A kluboknak van a legtöbb szurkolójuk, ők reprezentatívak egy város, egy megye, egy országrész vagy egy teljes ország számára. A drukkerek nem azért tartanak egy csapattal, mert abban helyi játékosok vannak, hanem mert van kötődésük ahhoz az egyesülethez, ez viszi őket. A Barcelonát sem azért szeretik, mert Ronaldinho katalán, hanem mert élvezetes futballt játszik. Véleményem szerint egyáltalán nem számít, hogy hány román vagy kelet-európai játszik nálunk. Gazdaságilag jobban megérnék a hazai játékosok, probléma is kevesebb lenne velük, de néhány évnek el kell telnie addig, amíg megint felnő egy generáció, amely képes három-négy játékost adni egy BL-szintű csapatba.

Akkor fel sem merülhet, hogy erdélyi magyar vagy esetleg magyarországi játékost igazoljanak?

Eddig sem merült fel, ezentúl sem fog. Az egyedüli kritérium a játékos saját értéke. Mindig is a teljesítmény fog számítani.

Ha összejönnek a kitűzött célok, az elhallgattatja majd a kritikusokat?

Engem elsősorban a szerint szokott érdekelni, hogy ki mit mond, hogy milyen az illetőnek a szellemi szintje. Ha valakinek kevesebb osztálya van, mint a vonatnak, vagy még 300 pontot kellene gyűjtenie az intelligenciateszten, hogy leülhessen az asztal másik oldalára, nem érdekel, hogy mit mond. A másik oldalról a csak a válogatottal foglalkozó futballszövetségnek az fáj, hogy a bajnokságot vezető csapatban nincs öt-hat válogatott játékos. Ennek a klubnak, akár a többinek, a román labdarúgó-szövetség egy eurót sem ad. Mi adunk nekik. Úgyhogy ez az egész engem nem érdekel. Ami engem érdekel, az a klub, a szurkolók, Kolozsvár, Erdély. A többi nem érdekel.

A BL előtt azért még meg kell nyerni a bajnokságot. A Steaua a legerősebb ellenfél?

A játékoskeret étrékét figyelembe véve igen. A Steauának van a legjobb csapata, utánunk. A második Rapid eladott néhány jó játékost, nem hiszem, hogy sikerült őket pótolni. A címvédő Dinamo túl messze van tőlünk a táblázaton, hogy esélye legyen a bajnokságra. Az élmezőnyhöz tartozó többi csapat, az Unirea Urziceni, a temesvári Poli, a Vaslui véleményem szerint nem olyan erős, hogy valós igényük lehessen a bajnoki címre.

A Steaua-tulaj, Gheorghe Becali fogja nyomogatni a gombokat?

Ezt inkább kérdezzék meg tőle. Én nem ismerem őt, nem is akarom ismerni. Nem tudom, melyik gombjára gondolt a sok közül.

De attól tartanak, hogy a Steaua megpróbál a pályán kívül belenyúlni a bajnokságba?

Hogy meg fogja próbálni, az száz százalék, eddig is megtette, minden évben megtette. Ez a fővárosi csapatok specialitása, ebben a Steaua nagyon jó. De a legfontosabb az, ami a gyepen történik. Bírókon keresztül lehet döntő módon is befolyásolni az eredményeket, de remélem, a játékvezetés nem fog beleszólni ebbe a tavaszba, hogy csak ez számítson.

Hányadik lesz a bajnokság végén a CFR?

Első. Ebben biztos vagyok.