Hedvig
7 °C
23 °C

Néha úgy érzed, mintha két valóság létezne?

Több infó

Támogasd a független újságírást, támogasd az Indexet!

Nincs másik olyan, nagy elérésű online közéleti médiatermék, mint az Index, amely független, kiegyensúlyozott hírszolgáltatásra és a valóság minél sokoldalúbb bemutatására törekszik. Ha azt szeretnéd, hogy még sokáig veled legyünk, akkor támogass minket!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

100 éves az Inter, eufóriában Milánó fele

2008.03.08. 12:01
Egyetlen olyan olasz csapat van, amely elmondhatja magáról: fennállása óta még soha nem játszott a legfelsőnél alacsonyabb osztályban. Az Inter az is, amely első olaszként BEK-et nyert. Vasárnap nem mindennapi jubileumot ünnepel Milánó fele: 100 éves az Inter.

Március 9-én lesz pontosan száz esztendeje annak, hogy néhányan megelégelték a Milan Kricket and Football Club vezetőinek diszkriminatív játékospolitikáját, szitkok közepette kivonultak a gyűlésükről, és a milánói Dóm téren található Osteria dell'Orologióba vonultak. A legfőbb gondjuk az volt, hogy a gazdák szerintük jogtalanul nyomták el a csapat külföldi, leginkább svájci játékosait, ezért nemzetközi klubot akartak maguknak. Így alakult meg Milánó nemzetközi futballklubja, az Internazionale.

A csapat első otthona a Via Carlo Goldonin található Arena Goldoni volt. Első bajnoki címét 1910-ben nyerte az Inter, majd tíz esztendő múlva ismét az élen végzett. A 20-as évek közepétől, pontosan 1926-tól tíz éven keresztül magyar trénerek irányították a csapatot. Ekkor élte a klub első igazi aranykorszakát. Veisz Árpád, majd Feldman Gyula volt a mester. 1926-ban költöztek a San Siróba, a nyitómeccsen, a városi derbin 6-3-ra verték az AC Milan csapatát. (A San Siro eredetileg az AC Milan tulajdona volt, az Inter csak bérelte, majd később felosztották a két klub között).

1927-ben mutatkozott be az együttesben a fiatal kora miatt akkor Balilla (Kiskölyök) becenévre keresztelt Giuseppe Meazza, minden idők egyik legjobb olasz játékosa. Meazza tagja volt az 1930-ban és 1938-ban bajnokságot nyert csapatnak 1930-ban; 36-ban és 38-ban gólkirály lett. A Serie A-ban 443 meccsen 268 gólt lőtt, többnyire az Inter, de később a Milan, a Juventus és az Atalanta színeiben. 53 alkalommal szerepelt a válogatottban, 33 gólt szerzett.

Meazza (balra), minden idők egyik legjobb olasz játékosa

Közben a politika szele az Intert is elérte. Az egyre nagyobb teret nyerő fasizmus előbb a klub nevét, majd a színét, címerének formáját is megváltoztatta. 1928-ban egyesült Milánó harmadik számú csapatával, az US Milanesével, és az SS Ambrosiana nevet vette fel. A név eredete Milánó védőszentjétől, Szent Ambrustól származtatható. 1930-tól AS Ambrosiana, 1932-től AS Ambrosiana-Interre módosították a klub elnevezését. 1939-ben a Novara legyőzése árán megszerezték az első Coppa Italiát, 1940-ben ötödik bajnoki címüket ünnepelhették.

1948-ban került a klubhoz a francia Stade Francais együttesétől Nyers István, illetve a Romától Amedeo Amadei, majd a kreatív svéd, Lennart Skoglund. Nyers 1949-ben gólkirály lett; 1953-ban és 1954-ben ismét bajnokok lettek.

A klub történetének kulcsmomentuma 1955. május 28. Ekkor vette meg Angelo Moratti az Intert. Az olajbizniszben dúsgazdaggá vált Moratti állítólag felesége (az Inter-szurkolók számára csak Lady Erminia) hathatós unszolására fizetett 100 millió lírát az egyesületért. Az ötvenes évek második felétől körvonalazódott az újabb nagy csapat, amelyet aztán 1960-tól Helenio Herrera vett át, és rászogált, hogy egyszerűen La Grande Internek nevezzék.

Moratti új csapatot épített, 1958-ban leigazolta Angelillót, Mario Corsót és Burgnichót. 1959-ben annyira elbűvölte a Barcelona játéka, hogy mindent megadott azért, hogy a katalán csapat argentin edzőjét Milánóba csábítsa. Herrera az Inter történetének leghosszabb ideig hivatalban lévő edzője. 1968-ig irányította kék-feketékeket. Három bajnoki arany (1963, 1965, 1966), két BEK-győzelem (1964 és 1965) és egy elveszített döntő (1967-ben a Celtic ellen) jött össze. Olyan játékosok szerepeltek az akkori csapatban, mint Burgnich, Fachetti, Suarez, Jair, Corso és az 1949-es torinói légiszerencsétlenségben elhunyt Valentino Mazzola fia, Sandro Mazzola.

Az Inter 1964-ben Mazzola duplájával és Milani góljával legyőzte a Real Madridot a BEK-döntőben. Meghódították Európát, majd a világot is. Az Independiente ellen a harmadik meccsen (akkoriban a gólkülönbség nem döntött) vívták ki a Világkupa-sikert. Ami sikerült nemzetközi téren, az nem jött össze az olasz bajnokságban. Azonos pontszámmal végeztek a Bolognával, ezért helyosztót kellett játszaniuk, amelyet elbuktak (mindmáig ez volt az olasz foci történetében az egyetlen eset, amikor a scudettóról spareggio, azaz helyosztó döntött).

Egy év múlva a Benficát verték a BEK-döntőben. 1967-ben az európai kupafinálét a Celtic ellen veszítették el, a bajnoki címet meg a Mantova otthonában. Moratti 1968. május 18-án hagyta el az Intert. "Ugyanúgy fogok drukkolni, csak kevesebbet fogok szenvedni" - mondta a klub legnagyobb elnöke.

Ivanoe Fraizzoli követte őt az elnöki székben, aki egyből megvette Roberto Boninsegnát. Bonimba 197 bajnokin 113 gólt szerzett, 1971-ben és 1972-ben gólkirály lett. 1984-ig irányította a klubot Fraizzoli, amely ez idő alatt két scudettót és két olasz kupát nyert, viszont 1972-ben, az Ajaxszal szemben elveszítette a BEK-döntőt. Ebben az időszakban tűnt fel Giuseppe Bergomi, aki 1982-ben világbajnok lett, illetve Alessandro Altobelli, aki az Inter színeiben 317 bajnoki meccsen 128 gólt lőtt.

Fraizzoli távozása után Ernesto Pellegrini kezébe került a kormányrúd. Pellegrini kerek egy évtizedig vezette az Intert, rengeteg pénzt költött a csapatra, de csak egy bajnoki cím jött össze neki, 1989-ben. Viszont a klub története során 1991-ben először hódította el az UEFA-kupát, majd 1994-ben ismét megtette ezt.

Pelligrini időszakának egyik fontos dátuma 1986. május 22. Ekkor került a csapat élére Giovanni Trapattoni. Pellegrini Milánóba hozta Karl-Heinz Rumenniggét, majd később két újabb német Brehme és Matthäus érkezett. Giovanni Trapattoni öt évig (1986-1991) irányította a csapatot.

1995-ben Massimo Moratti lett az elnök, és két év megszakítással azóta is ő vezeti az Intert. 2004. január 18-án a csapat hazai pályán vereséget szenvedett az Empolitól, mire Moratti lemondott, és helyére a csapat korábbi legendája, Giacinto Facchetti érkezett. Facchetti 2006. szeptember 4-én bekövetkezett halála után ismét Moratti lett az elnök. Két bajnoki cím (az egyiket nem saját jogon vívták ki, hanem a Juventus kizárásával kapták), két olaszkupa-siker, egy UEFA-kupa-győzelem. Ami nem sikerült Angelo Morattinak Pelével, az sikerült a fiának, Massimónak 1997-ben Ronaldóval: a csapathoz csábította a korszak legnagyobb egyéniségét. Ami viszont az apjának sikerült Herrerával, az nem sikerült neki: nem talált olyan edzőt, aki újra a világ legjobbjai közé vezette volna az Intert. Ennek is következménye, hogy 1995 óta már a 15. mester a csapatnál a jelenlegi tréner Roberto Mancini.

2005-ben és 2006-ban is olasz kupát nyert a csapat, mindkétszer a Roma ellen. A 2005/06-os bajnoki évadban csak másodikak lettek a Juve mögött, de a torinói csapatot az ismert Moggi-botrány miatt kizárták, így jutottak a 14. scudettóhoz. A 2006/07-es szezonban remekül ment a csapatnak, és a Juventus sem volt már ellenfél. Karácsonykor már 7 ponttal vezették a tabellát, 17 mecces veretlenségi szériát állítottak fel. 353 napig nem találtak legyőzőre. A szezon végére 22 pontot vertek a második helyen befutó AS Roma együttesére. Mi tagadás, az idén sem állnak rosszul. Minden adott a 16. bajnoki cím begyűjtéséhez. Más kérdés, a Bajnokok Ligájában megint csak nem lesz egyszerű célba érniük.

Az Inter sikerlistája

Serie A: 15-szörös bajnok, 14-szer második
Coppa Italia: 5-szörös győztes, 5-ször döntős
Supercoppa Italia: 3-szoros győztes, 2-szer második
BEK: 2-szeres győztes, 2-szer döntős
UEFA-kupa: 3-szoros győztes, 1-szer döntős
Közép-európai Kupa-döntős: 1932
Világkupa: 2-szeres győztes
A legtöbbször játszott a Serie A-ban: Giuseppe Bergomi, 519
A legtöbb gól a Serie A-ban: Giuseppe Meazza, 246
A legtöbbször játszott európai kupamérkőzésen: Giuseppe Bergomi, 117
A legtöbb gól európai kupamérkőzésen: Alessandro Altobelli, 35