Tekla
9 °C
20 °C

Túl jó ahhoz, hogy szupersztár legyen

2008.04.05. 10:55
Raul Gonzalez Blanco minden idők egyik legjobb csatára, egy sor gólrekordot tart, mégsem lett szupersztár. Sosem állították ki, Alfredo Di Stefano csúcsait üldözi, mindent megnyert, amit a klubfutballban meg lehet, mégis kevesen ismerik el. Egy túl jó futballista portréja.

Kétszázkilencven gólnál tart a Real Madridban Raul Gonzalez Blanco, aki múlt vasárnap fogta be a ranglistán a korábbi klasszis Carlos Santillanát. Már csak a legnagyobb legenda, Alfredo Di Stefano van előtte, nem is túl messze, 307 találatnál.

Sanszos, hogy Raul hamarosan megdönti ezt is, hiszen még mindig csak 30 éves. Június végén tölti a harmincegyet, de már 15. szezonját kezdi akkortájt fehér mezben.

Alig múlt 17, amikor Jorge Valdano edző először tette be a nagycsapatba, majd az 1994-95-ös szezonban még 29 alkalommal. Köszönésképp szerzett tíz gólt, majd hat évvel később első fiának a Jorge nevet adta, jelezve, nem feledi első mesterét, akit futballbéli apjának tekint. ("Padre futbolistico", mint nyilatkozta.)

Tizennégy éve Raul még gimiből járt edzésre, és állatorvosnak készült. Utóbbit azóta is csak tervezi, inkább minden idők legjobb spanyol futballistája lesz. A válogatottban 102-szer szerepelt, gólrekorder 44 találattal. Pechje, hogy hiába vágott ebben az idényben is 20 gólt, Luis Aragones szövetségi kapitány érthetetlen okokból nem hajlandó újra behívni.

A Realban viszont ahány trénere volt, mindegyik fixen a kezdőcsapatba tette. Kétszeres spanyol gólkirály, legjobb idényében, 2000-2001-ben a kupatalálatokkal együtt 32-vel zárta a szezont.

Ő a Bajnokok Ligája legeredményesebbje 61 góllal - az elsőt a Fradinak fejelte -, ő játszotta a legtöbb meccset a sorozatban, 116-ot. Háromszor nyerte el a nagy fülű serleget, három döntőben két gólja van. Az egyetlen futballista, aki két BL-fináléban a hálóba tudott találni. (2000-ben és 2002-ben.)

Az európai kupák góllistáját 63-mal vezeti, 202 spanyol bajnoki találata a hetedik helyre elég. A 251-gyel vezető Zarra sincs túl messze, a 227-tel álló realos Di Stefanót minden gond nélkül megelőzheti.

Jelenleg a legeredményesebb aktív játékos hazája első osztályában, és az is lesz, amíg vissza nem vonul.

Nem annyira közismert, hogy Raul a nagy városi rivális Atletico Madrid neveltje. A megboldogult Jesús Gil y Gilnek sok rossz húzása volt a piros-fehérek elnöki székében, de Raul elengedése miatt még odafönn is korholhatja magát. Főleg, hogy a tinédzser már az Atletico korosztályos csapataiban minden csúcsot megdöntött.

Rault 14 profi éve alatt egyszer sem állították ki, eddig 750 találkozót úszott meg piros lap nélkül. Ebből 648 zajlott Real-mezben, a többi a nemzeti csapatban.

Nem volt sérült egészen 2005-ig. Bemutatkozó idényét kivéve tíz éven keresztül legalább 43 meccsen szerepelt egy idényben, akkor viszont térdében részben elszakadt a keresztszalag, öt hónapig lábadozott. Visszatérése még tovább tartott, hónapokig nem rúgott gólt. A 2006-2007-es idényt magához képest kifejezetten gyenge átlaggal, 43 meccsen mindössze 12 góllal zárta.

Valójában múlt nyárra jött rendbe, ami azon is látszik, hogy újra termel: 40/20-nál jár, ügyesen helyettesíti a sérülés miatt kiesett első számú Real-csatár Ruud van Nistelrooyt is.

Raul mindent tud, amit egy futballistának kell, kétlábas, jól fejel, jól cselez. Felépítésre lehetne erősebb, de ezt fürgeségével és agyával kompenzálja. Napjainkban már majdnem olyan, mint 2000 környékén, de egyelőre az emelések még hiányoznak: ez a specialitása, ha csúcsformában van, a földön guruló labdának is képes úgy alányúlni, hogy az akár pörgetés nélkül is a hálóba essen.

Ő az ideális futballista, szép felesége, négy fia van, remek családapa, semmilyen botránya nem volt. Az első focista, aki minden találata után megcsókolta jegygyűrűjét. Talán kicsit túl jó, nem nagyszájú, nem kirívó egyéniség, ezért nem lett sokkal népszerűbb Madridon kívül.

Pályájának negatívuma a sok gól ellenére a válogatott. A piros mezben sosem tudta magából kihozni a maximumot, amikor csak rajta volt a felelősség, nem teljesített. Talán ezért hagyta ki Aragones, és ezért nem kapott semmilyen nagy elismerést, mint az Aranylabda vagy az év játékosa díj.

A három BL, az öt bajnoki cím, a rekordok és a még előtte álló sikerek a Reallal biztosan kárpótolják.