További Futball cikkek
- Két éve úgy tűnt, derékba törik a pályafutása, most a Barcelonához igazolhat
- Kongói csatárt igazolhat a Ferencváros
- A Ferencváros legnagyobb támogatói egyelőre nem határolódnak el a Gazprom miatt
- Újpesten nem kérnek Kubatov „bohócbulijából”
- Elutasították a Premier League-csapat fellebbezését, nem kapja vissza elvett pontjait
1988. május 15-én nyerte első címét a Milannal Silvio Berlusconi, és indult el napjainkban is tartó elnöki korszaka.
A jelenlegi olasz miniszterelnök 1986 februárjában vette meg a klubot, majd egy átmeneti szezon után 1987-ben kezdett komoly erősítésbe: megvette Ruud Gullitot a PSV-től, Marco van Bastent az Ajaxtól, Carlo Ancelottit a Romától.
Még fontosabb változtatásnak bizonyult, hogy egy szinte teljesen tapasztalatlan, korábban az első osztályban sosem dolgozó edzőt szerződtetett, Arrigo Sacchit a B-ligás Parmától. A 41 éves szakember 87 tavaszán tűnt föl az elnöknek, amikor az Olasz Kupából kiverte a Milant a kiscsapattal, és még a San Siro-stadionban is győzött.
Az idény nehéznek ígérkezett, a címvédő Napoli továbbra is Diego Maradonával állt föl, a Juventus leigazolta Ian Rusht a Liverpooltól, az Inter Enzo Scifót, a Roma Rudi Völlert.
A Milan esélyét csökkentette, hogy Van Basten szinte a rajtnál kidőlt, súlyosan megsérült, és csak a szezon utolsó harmadára térhetett vissza.
A Napoli hamar elhúzott, ősszel és tavasszal vezette a tabellát. Sacchi viszont hónapról hónapra fejlődött, védekezésre épülő taktikájával egyre jobban összerakta a csapatot, rátalálva az ideális felállásra, amely a következő volt: Giovanni Galli - Mauro Tassotti, Filippo Galli, Franco Baresi, Paolo Maldini - Roberto Donadoni, Angelo Colombo, Carlo Ancelotti, Alberigo Evani - Ruud Gullit, Pietro Paolo Virdis.
Virdis Van Basten helyettese volt, házi gólkirály lett, de sokat játszott csatárként Daniele Massaro is. A 19 éves balhátvéd, Maldini fix kezdő volt egész évben, és hét bajnokin szerepelt már Alessandro Costacurta, aki hamarosan átvette Filippo Galli posztját.
A csapat legjobbja Ruud Gullit volt, valójában sokkal jobb és fontosabb annál, mint amennyire értékelték. Felépítésével és technikájával tényleg uralta a pályát, kiemelkedett a játékosok közül. Nem véletlenül lett 1987-ben aranylabdás. (Berlusconi alatt később Marco van Basten háromszor, Andrij Sevcsenko és Kaká egyszer-egyszer kapta meg a díjat.)
A biztos taktika ellenére a Milan négy fordulóval a vége előtt csak a második volt a tabellán, Maradona Napolija újra megállíthatatlannak tűnt. Csakhogy a déliek sorsolása sokkal nehezebb volt, és a riválisok még egymással is összecsaptak.
A Napoli elbukott Torinóban a Juventus ellen, majd csak döntetlent érte el a Veronával szemben, így amikor fogadta a Milant, már csak egy ponttal vezetett. (Akkoriban még 2 egység járt a győzelemért.)
A Milanba már visszatért Van Basten, ő és Virdis döntötték el a szenzációs meccset: 3-2-re győzött a Milan és előzött. Az eltiltott Maradona nélkül a Napoli egy hét múlva Firenzében is elbukott a Roberto Baggió-s Fiorentinával szemben, így a Milannak az utolsó fordulóban, Comóban a döntetlen is elég volt a bajnoki címhez.
A 11. - kilenc év kihagyás után megszerzett - Scudetto volt Silvio Berlusconi első sikere, amit azóta még hat bajnoki cím, öt BEK-, illetve BL-serleg, három Világkupa követett, csak hogy a legfontosabbakat említsük.
A Milanra és elnökére jellemző, hogy első bajnokai közül többen még mindig kapcsolatban vannak a klubbal: Ancelotti vezetőedző, Tassotti másodedző, Costacurta pályaedző, Baresi az ifjúsági részleg vezetője, Colombo fia már az ifiknél játszik, a júniusban 40 éves Maldini pedig még mindig a felnőtt játékoskeret tagja, a csapat kapitánya.
Berlusconi miniszterelnöki kinevezése miatt ugyan néhány hete formálisan lemondott az elnökségről, átadva helyét Adriano Gallianinak, de természetesen a háttérben ő maradt a főnök, és biztosan marad is, haláláig.