Lemaradtak, mint Raúl az Eb-győzelemről
További Futball cikkek
- Három pontnál sokkal többet ért a ZTE felcsútiak elleni sikere
- A transzferguru szerint megvan az egyezség Szoboszlai Dominikék új edzőjéről
- Cseh Katalin bepanaszolta Orbán Viktort az UEFA elnökénél
- Jürgen Klopp lehetséges utódjáról: „Ha ő lesz a Liverpool edzője, akkor az zseniális”
- A magyar válogatott védője otthonra talált, szerződést hosszabbított olasz klubcsapatával
Kimaradt hazája Eb-győzelméből, így élete legnagyobb sikerétől esett el Raúl. A történelem egyik legjobb spanyol labdarúgója szerepelt az 1998-as, a 2002-es, a 2006-os vb-n, a 2000-es, a 2004-es Európa-bajnokságon, játszott az idei torna selejtezőin, mégis kihagyta a keretből Luis Aragones szövetségi kapitány.
Korábban több Raúlnál is nagyobb játékos került hasonló helyzetbe, ketten vagy inkább hárman vannak, akik sorsa ugyanúgy alakult, mint a Real sztárjáé.
Nyolc éven át sirathatta Diego Maradona, hogy nem lehetett ott a csapatban 1978-ban, amikor Argentína világbajnok lett. Nem volt még 18 éves sem, de az utolsó keretszűkítésig biztos volt a részvételben, ám akkor Cesar Luis Menotti kapitány hazaküldte.
Maradona 1986-ban, Mexikóban mindent bepótolt, világbajnok lett, a torna legjobbja volt, berúgta minden idők egyik legszebb gólját is. (Meg bekezezte a legvitatottabbat.)
Fordítottan alakult a brazil Romario élete. 1994-ben minden összejött neki, Amerikában vb-győztes, aranylabdás, aranycipős lett. Utolsó nagy dobására készült 2002-ben, 36 évesen szerepelt több világbajnoki selejtezőn, de végül Luis Felipe Scolari nem vitte magával. A csapat világbajnokként végzett, Romario azzal vigasztalódott, hogy még öt évig nem vonult vissza, és berúgta 1000. gólját is.
Majdnem mindent megnyert bő húszéves karrierje alatt, Eb- és vb-győztes volt, de az 1996-os Európa-bajnokságot bánhatja Lothar Matthäus. Összeférhetetlensége akkoriban már kezdett kiderülni, előbb Jürgen Klinsmann-nal, majd Berti Vogts kapitánnyal veszett össze, ezért otthon hagyták. Németország a Wembleyben, az elődöntőben legyőzte Angliát, majd a döntőben ugyanott Csehországot.
A három legnagyobb vesztes egyike Johan Cruyff, az ő története különleges. 1977-ben, a világbajnokság előtt egy évvel Hollandiát a rendező Argentínánál is nagyobb favoritnak tartották.