Hermina
15 °C
27 °C

Borzalmasnak láttam a csapat játékát

2008.07.10. 14:30 Módosítva: 2008.07.10. 15:35
A francia futball erejét kell-e meglátunk abban, hogy szövetségük a klasszis játékos és a bukott szövetségi kapitány közötti vitában gondolkodás nélkül a utóbbi mellé állt? David Trezeguet visszavonult, jöhet Anelka és Govou.

A világ- és Európa-bajnok csatárfenomén, David Trezeguet bejelentette, a továbbiakban nem kíván pályára lépni a francia válogatottban. A döntés (amelyet a játékos véglegesnek és megváltoztathatatlannak nevezett) egyáltalán nem meglepetés, Trezeguet már a francia Eb-csapat kihirdetése után meglengette a válogatottól való visszavonulás lehetőségét. Hogy az elhatározást tett követte, az elsősorban a francia szövetség döntésének köszönhető.

Az Európa-bajnokság legnagyobb bukását produkáló francia válogatottnál ugyanis úgy határoztak, a hibát hibára halmozó, rosszul válogató, még rosszabbul meccselő és végül az egészet a lehető legrosszabbul lereagáló kapitányt, Raymond Domenecht nem rúgják ki, hanem érvényben hagyják szerződését. A mesterrel már korábban többször összeszólalkozó, az Eb-keretből is kimaradt csatár számára ez jelentette a végső lökést döntése meghozatalához.

„Domenech maradt, így nekem kell mennem. A francia válogatott gyenge Európa-bajnoki szereplése mellett az edző személye miatt hoztam meg a döntésemet, mely végleges és visszavonhatatlan – nyilatkozta Trezeguet a La Gazzetta Dello Sportnak. – Egészen máshogy ítélem meg az Eb-n látottakat, mint az otthoniak, személy szerint borzalmasnak láttam a csapat játékát. Őszintén mondom, dühös vagyok, amiért Domenech maradhatott a kapitány.”

A 30 éves klasszis (csapattársa, Del Piero mögött) húsz góllal második lett a Serie A góllövőlistáján, a válogatottal ellentétben klubjánál igen ragaszkodnak hozzá, hiszen annak ellenére nem akarják eladni, hogy az érdeklődők tömött sorokban állnak, másrészt nyáron pont került a Juventus–Amauri szappanopera végére is, és a brazil csatár személyében komoly konkurenciája érkezett a francia csatárnak.

A fentiek ellenére nem zárható ki, hogy megfelelő ajánlat esetén a torinói klub mégis elengedi a játékost (az ára 25 millió euró), és hallani olyan híreket is, hogy a Barcelona Eto’o-t adná érte cserébe – ami azért is tűnik valószínűnek, mert a kameruni árát képtelenség készpénzben kifizetni, így egyetlen lehetséges útként marad a csere, a katalánok pedig tudják, Henry és Trezeguet régi barátok.

A válogatottban lejátszott 71 mérkőzésén a csatár 34 gólt szerzett, köztük a 2000-es Európa-bajnokságot eldöntő aranygólt, amely az akkor már világbajnoki címvédő francia válogatott végső diadalát jelentette. A 2006-os világbajnokság már nem sikerült ilyen jól, az Olaszország elleni döntő büntetőpárbajában Trezeguet volt az egyetlen hibázó, ami Lippi csapatának világbajnoki címét hozta.

Az elbukott döntő után Trezeguet kikerült a pikszisből, a 2008-as Európa-bajnokság selejtezőiben alig lépett pályára (mindössze hatszor, többször csereként), és már 2007 októberében jelezte, ha nem számítanak rá, visszavonul. Az Eb előtt Benzema sérülése miatt még pályára lépett Anglia ellen, de a Svájcba induló keretből már kimaradt, a franciák pedig három mérkőzésükön egy (les)gólt szerezve korán búcsúztak.

A népharag azonban nem söpörte el a francia kapitányt, aki az Eb előtt többször jelezte, a 2010-es vb-re készül, az Európa-bajnokságot csak a felkészülés egyik állomásának tartja. Nem rúgták ki, ezért Trezeguet nem látta értelmét, hogy a csapat közelében maradjon, hiszen a következő jelentős tornán már meglehetősen koros lesz. Nem tehetünk mást, irigyelnünk kell a franciákat futballjuk erejéért: zokszó nélkül lemondanak egy zseniről egy paprikajancsi kedvéért.