Ismét akcióban a legnagyobb edzőfaló
További Futball cikkek
- Marco Rossi: Arra kérem a szurkolókat, hogy végre bízzanak bennem
- 14 hónap után törte meg a csendet a Barca nemi erőszakkal vádolt legendája
- Döntött jövőjéről a magyar válogatott játékos
- Méltó módon adják át a stafétabotot a játékosok az U21-es válogatott szövetségi kapitánya szerint
- A nap, amikor egy strandlabda okozta a Liverpool vesztét – videó!
Ha lehetett volna fogadni rá, hogy ki lesz a szezon első kirúgott edzője, minden valószínűség szerint igen keveset fizettek volna az irodák azoknak, akik a Palermo mesterére, Stefano Colantuonóra tették volna a pénzüket. Nem mintha a 45 éves edző nem lenne kiváló szakember; korábban sikeres éveket tudott maga mögött a Perugia, majd később az Atalanta vezetőedzőjeként is – utóbbit előbb az első osztályba vezette, majd friss feljutóként a hetedik helyen végzett vele.
A sokak által Serie B-várományosnak vélt Atalantával elért teljesítmény keltette fel a Palermo elnök-tulajdonosának, Maurizi Zamparininek a figyelmét, és a tavalyi szezon elején a szicíliaiakhoz csábította Colantuonót. A Francesco Guidolint (róla később) váltó szakember tudhatta, mire vállalkozik, hiszen a hirtelen haragú, kirohanásairól és nyers stílusáról ismert Zamparini elnök a világ egyik legnagyobb étvágyú edzőfogyasztója.
Az élelmiszerüzletben utazó vállalkozó 1987-ben vett magának először futballcsapatot. Kicsiben kezdte, a C2-ben szereplő Veneziát vásárolta meg, amelyet egészen a Serie A-ig kormányozott, majd megvált a velencei csapattól, hogy nagyobb klubra tehesse rá a kezét: az akkor a jelenleg a Roma tulajdonosaként ismert Sensi család tulajdonát képező Palermót nézte ki magának.
Mindez 2002-ben történt, azóta a szicíliaiak stabil Serie A-csapatnak számítanak, Zamparininek azonban ez kevés. Ő a BL-ben szeretné látni a klubot, és ha az éppen szolgálatot teljesítő edzővel ez nem tűnik megvalósíthatónak, a szakembernek nincs maradása. Zamparini 1987 óta nem kevesebb, mint 26 edzőjét rúgta ki, pontosabban huszonhatszor váltott szakvezetőt, mert például a fent említett Francesco Guidolint háromszor is elbocsátotta.
Az ő nyomába eredt most Colantuono. Pontosan egy éve történt, hogy a hatodik helyével UEFA-kupát érő helyen végzett Palermónál valamelyik reggel rosszul ébredt az elnök, és a szép hagyományoknak megfelelően kivágta Guidolint az állásából, hogy Colantuonóra bízza a Palermo irányítását. A dolog nem jött be, a szicíliaiak elbuktak az UEFA-kupában, és a bajnokságban sem szerepeltek jól, így magát a szakembert sem lephette meg, hogy Zamparini előbb megerősítette a posztján, majd három nappal később kirúgta.
Hogy kit ültetett a helyére, azt bizonyára sokan kitalálták. Francesco Guidolin lett a befutó, így november végétől egészen márciusig ő irányíthatta a Palermo szakmai munkáját. Az eredmények felemásak voltak, a csapat a középmezőnyben liftezett jobb időszakában a derékhad élére, rosszabbakban az aljára, de az elnök által várt fellendülés nem akart tartós lenni.
Az tehát, hogy Zamparini kirúgta Guidolint, már senkit nem lepett meg, azzal viszont többeket megdöbbentett, hogy a szezon végére visszaültette a Palermo kispadjára a szezon során eltávolított Colantuonót. A csapat a 11. helyen végzett, nyáron pedig az elnök erősítés helyett eladta kulcsjátékosait, majd nagy nevek helyett ígéretes fiatalokkal töltötték fel a keretet, a célok azonban nem változtak.
Minden bizonnyal Colantuono is érezte, mi következik, hiszen a Palermo rosszul kezdte a szezont: előbb kiestek a kupából a Ravenna ellen, majd a nyitányon nagyon könnyed vereséget mért rájuk az Udinese. Zamparini nem várta meg, hogy erőre kap-e a remek szakember által irányított gárda, hanem a szokásos megoldáshoz nyúlva ismét elbocsátotta az edzőt.
A bátor ember, aki a posztot átveszi, a tavaly a Cagliarival csodálatos hajrát produkálva bent maradt Davide Ballardini, aki azért távozott egy szigettel északabbról, Szardíniáról, mert a csapat elnökével képtelen volt megegyezni a csapatot érintő kérdésekről. Nagy kérdés, mire számít Szicíliában.