Ilona
17 °C
32 °C

Király Gábor megalázó helyzetbe került

2008.09.24. 09:03
Király Gábor már várta, hogy meseszerű pályafutása megbicsaklik, de a válogatott kapus arra aligha gondolt, hogy ennyire kiszolgáltatott helyzetben találja magát. A Burnley a bent maradásért küzd a másodosztályban, de a játékos még csak a kispadot sem tudja elérni. Nem indokolták, miért, sejti, mégsem mondja. A helyzet szerinte nem őt minősíti.

Király Gábor nagy reményekkel érkezett 2007 nyarán az angol másodosztályú Burnleyhez, abban bízott, hogy az első osztályért fog harcolni a klubja, amely végül a középmezőnyben húzta meg magát. A szezon nagy részében védett – bár Jensen miatt párszor kispadra került –, az új edző, Owen Coyle érkezése után viszont elfogyott körülötte a levegő. A csapat nyári amerikai túráján sem tartottak igényt rá, ezt később vízumproblémákkal magyarázták. Az eddigi hét fordulóból egyszer sem védett, cserepadra sem nevezik.

„Nem vagyok rosszul, jó a hangulatom, csak furcsán érzem magam. Különösen hétvégén. De így legalább a családdal lehetek, most este is cirkuszba megyünk a gyerekekkel, mert a csapat már elutazott, engem meg itt hagytak a városban, mint egy felesleges csomagot” – kezdte Király Gábor.

A kapust még egyéves szerződés köti a rosszul induló, jelenleg 13. Burnleyhez.

„Teljesen mindegy, hogy a hét közben hogyan edzek, ha meghalok a tréningen, akkor sem kerülhetek a kapuba. A Nottingham elleni hétvégi bajnoki előtt mindkét kapus sérült volt, de végül fájdalomcsillapítókkal kezelték őket, én meg el sem utaztam. Nem emésztem magam, nem türelmetlenkedem, rajtam semmi sem múlik. Nem szóltam be senkinek, nem vesztem össze az edzővel, a vezetőkkel, meg sem magyarázták, miért kerültem körön kívülre. Sejtem, mi lehet az indok, de erről meg nem szeretnék hosszan beszélni, mert visszajut ide egy félrefordított újságcikk, én pedig rosszul jövök ki belőle” – ismertette helyzetét.

kirg

A kapus keresi a magyarázatot, miért alakult így a karrierje, és arra jutott, az egyesület képe megváltozott az érkezése óta. Már nem ugyanazok az érdekek, megváltoztak a célok, más dimenzióba került, mint eddig bárhol Angliában, vagy korábban Németországban.

„Eltöltöttem annyit a futballban, hogy ne tudjanak meglepetést okozni. Megdöbbenést igen. Nem hittem, hogy a huszonegyedik században ilyen még előfordulhat.”

Király nem akarta kifejteni, mire gondolt, de egy példát mégiscsak mondott.

Nem fog kiborulni

„Pár napja a szertáros azt mondta, az edzés után nem ad nekem labdát. Én csak gyakorolni akartam, kis pluszmunkát végezni, megvan már a rutinom, hogy rendszeresen meccsterhelés alá vessem magam, ha éppen nem is játszom, és ne érjen váratlanul, ha netán kölcsönadnak. Azt hitte a szertáros, ezzel engem vissza tud tartani, de még nem ismer annyira. Ha kell, otthonról hozok labdát, a pályáról meg csak nem tiltanak ki. Még nem tudják itt rólam, hogy a szótáramban az alázat nemcsak az első szó, hanem nagybetűs szó is. A szemléletemnek ez az alapja. Engem nem lehet csak úgy megtörni, nem borulok ki, nem megyek el, meg akarom mutatni, ki vagyok.”

A hetvenszeres válogatott Király ennyire kiszolgáltatott, megalázó helyzetben még nem volt, noha a Crystal Palace-nál is pihentették, mert padlóra került idegileg.

Volt, hogy nem érdemelte meg a válogatottságot

Mostani száműzetése nem illik tizenöt éves pályafutásába. Csak feltételezés, hogy azért szeretnék megválni tőle, mert túl sokat keres.

„Amikor jól ment a védés, akkor is sejtettem, eljön egy ilyen pillanat, amikor ha megfeszülök, akkor sem kerülök a kezdőbe. Szinte már vártam is. Mondogattam is a barátaimnak, nekem is lesz egyszer rossz periódusom, mert amióta eljöttem Szombathelyről, meseszerűen alakult minden.”

Király azt is elismerte, a válogatottban vagy akár klubcsapatában akkor is helyet kapott, amikor nem szolgált volna rá, nem volt olyan formában, amivel feltétlenül kiérdemelte a bizalmat, mégis védhetett.

A kapus nem tudja, miben reménykedhet – ajánlatokat nem kapott mostanában –, azt viszont igen, hogy a László Csaba vezette skót Hearts szerette volna leigazolni, de hirtelen megszakadt a kapcsolat.

Majd egyszer kinyitja a száját

„Ez is egy olyan helyzet, amelyről pillanatnyilag nem szeretnék beszélni, de ha befejezem a pályafutásomat, akkor majd megírom, elmondom, mi történt velem. Egyelőre az óvatosság az első számú szempont. Úgy vélem, az nem engem minősít, hogy egy egészséges, 32 éves válogatott kapus még a kispadra sem kell.”

Király legtöbbször a tanulságos szót használta helyzetére, és mivel rendre azt emelte ki, hogy mindig előre kell tekinteni, most hatványozottan érvényes rá a tétel.

Amikor a Palace kölcsönadta tavaly a West Hamhez, illetve az Aston Villához – jollyjokerként tekintettek rá –, akkor is úgy tért vissza, hogy nem lesz rá szükség. „Aztán mégiscsak a kapuban találtam magam, megadták a lehetőséget, pedig fordítva mondták. Lehetőséget arra is adtak, hogy esetleg távozzak. Hát itt nem adnak lehetőséget” – összegzett.