Gyengébben játszottunk, de nyertünk

2-0-ra nyert a magyar futballválogatott szombat este vb-selejtezőn a Puskás-stadionban Albánia ellen.

Erwin Koeman szövetségi kapitány a szokásoknak megfelelően egy csatárral kezdett, annyiban azonban mindenképpen támadóbb volt a magyar csapat, hogy a két védekező középpályás közül ezúttal a támadásokkal is fellépő Halmosi Péter kapott szerepet, így a kapitány sajátosan oldotta meg a három egy poszton játszó magyar balszélső problémáját, és mindhármukat pályára küldte.

A balhátvéd posztján ezúttal is Bodnár játszott, mint azt a kapitány a mérkőzés után elmondta, a csapat taktikáját Gera hiányában a bal oldalra építette fel, Dzsudzsákra tehát kulcsszerep hárult, az ezúttal jobbszélsőként pályára lépő Husztinak pedig középen kellett érkeznie az egy szem csatár, Torghelle mögött.

A felállás és a szisztéma magában hordozta a győzelem lehetőségét, de a legjobb ötlet is csak annyit ér, amennyit a csapat megvalósít belőle, az első félidőben pedig a magyar válogatottnak ez egyáltalán nem sikerült. Az idegesen, rossz felfogásban védekező középpályások rendre lekéstek az embereikről, az albánok pedig egyre bátrabbak lettek a magyarok impotens játékát látva.

Érezte a csapat is, hogy nem úgy megy a játék, ahogy szeretnék, hiszen többször összeszólakoztak a játékosok, amitől csak még több lett az idegesség számlájára írható rossz passz és technikai hiba. A posztján idegenül mozgó Halmosi, és a szokatlanul tompa Hajnal gyenge játékának köszönhetően a középpályán sem tudta annyit birtokolni a labdát a csapat, hogy abból fölényt alakíthasson ki, az albánok pedig a magabiztos rombolás mellett veszélyes támadásokat is vezettek.

A szünetben Erwin Koeman felhívta játékosai figyelmét a szorosabb középpályás védekezés fontosságára, és a nagyszerűen játszó Dárdai és Juhász vezérletével sokkal jobb is lett a magyar válogatott védekezése, ebből kiindulva pedig már veszélyes támadásokra is futotta a második félidőre magára találó csapattól.

A sokkal többet és pontosabban passzoló csapat a szünet után elkezdett úgy játszani, ahogy a mérkőzés esélyeseként a kezdő sípszótól kezdve kellett volna, és nem is kellett sokat várni a vezetőgólra, mely valóban egy baloldali akció után született, Torghelle szép fejessel juttatta előnyhöz a mieinket.

A mérkőzés azonban nem dőlt, az albán válogatott ugyanis valóban nem egy vagdalkozó kiscsapat, a bekapott gólra válaszul azonnal kitámadtak, és a második félidő közepén sokkal többet birtokolták a labdát, mint a magyar csapat. A mieink kontráiban is benne volt a gól lehetősége, így a hajrá szintén izgalmasan alakult, Juhász némileg szerencsés góljával viszont minden eldőlt.

A magyar válogatott végletes teljesítményt nyújtott Albánia ellen, az első félidőben erőtlenül, pontatlanul és hit nélkül játszott, a második játékrészre azonban nagyot javult, és esélyeshez méltó módon harcolva kibrusztolta a győzelmet egy olyan ellenféllel szemben, mely egyetlen percre sem adta meg magát, minden labdáért keményen megharcolt, és ha kicsit szerencsésebb, akár gólokat is szerezhetett volna.

A közvélemény által a csapatra tett győzelmi kényszer még szokatlan érzés a magyar válogatottnak, Erwin Koeman csapata mégis sikerrel oldotta meg a feladatát. Játékban ugyan a mérkőzés jelentős része visszalépésnek értékelhető a Svédországban mutatott teljesítményhez képest, de a győzelem most mindennél fontosabb volt, ráadásul a mérkőzés egészét tekintve érdemtelennek semmiképpen nem nevezhető.

Arie Haan sportszerűen gratulált a magyar csapat győzelméhez, melyet a második félidő alapján megérdemeltnek látott, ugyanakkor hozzátette, hogy kis szerencsével csapata akár pontot is szerezhetett volna.

Erwin Koeman a mérkőzés után elmondta, hogy csapata az első félidőben semmit nem valósított meg az elképzeléseiből. „Túlságosan nagy területet adtunk az albánoknak, akik ezzel éltek is, és gyorsan kihozott labdáikkal többször zavart okoztak a védelmünkben – kezdet értékelését a holland szakembe. – A szünetben azt kértem a játékosaimtól, hogy szűkítsék le a területet, védekezzenek sokkal szorosabban, és mivel ez megtörtént, a játékunk nagyot javult.

A bal oldalunkat akartuk erőltetni, és örömteli, hogy a gólunk pont egy olyan támadásból született, amit egész héten gyakoroltunk. El kell mondanom, hogy Torghelle Sándor góljának azért is örülök külön, mert az első gólját szerezte a héten – tette hozzá nevetve a kapitány. – Sajnos többen is sérüléseket szenvedtek a csapatból, egyelőre nem tudjuk, kié mennyire súlyos, és hogy ki játszhat Málta ellen szerdán.

A szövetségi kapitány Juhász játékával volt különösen elégedett, de a második félidőben már nem lehetett panasza szinte senkire. „A csapatnak meg kell tanulnia győzni, ma pedig ez sikerült, így mindenképpen úgy érzem, előre léptünk.”