Öt éve nem volt ilyen jó a válogatott
További Futball cikkek
- Bajban az Arsenal, hosszú időre kidőlt a csapat sztárja
- Karácsony előtt menesztették a nagy múltú spanyol futballcsapat legendáját
- A Chelsea és a City mindig, az Arsenal soha, de így is a Liverpool a legrosszabb
- Szoboszlai Dominikék teljesítménye edzőváltást eredményezhet
- Szívbe markoló jelenetek, könnyzápor a legendás csapatkapitány búcsúján
A magyar válogatott 2-0-ra győzött Észak-Írország ellen Belfastban, ezzel megtartotta 100 százalékos mérlegét ellenfelével szemben. Erwin Koeman csapata a Torghelle Sándor vezető gólját követő rövid időszakot leszámítva végig uralta a mérkőzést, győzelme egyértelműen megérdemelt, Észak-Írországnak esélye sem volt.
A több örömteli esemény közül ki kell emelnünk, hogy a magyar csapat a megszokott hadrendtől eltérő formációban állt fel, ez azonban a teljesítményünkön nem látszott. Ha túlzás is lehengerlőnek nevezni a válogatott játékát, a kellemetlen stílusban futballozó hazaiak ellen úgy irányítottuk a mérkőzést, hogy csak az volt a kérdés, mikor szerzünk gólt.
Nigel Worthington: cserben hagytuk a szurkolóinkat
Játékosaim az első félidőben mutatott teljesítményükért szégyellhetik magukat – kezdte a mérkőzés utáni értékelését Nigel Worthington, Észak-Írország szövetségi kapitánya. – Az eredménynél már csak a teljesítményünk volt nagyobb csalódás, a második félidőben ugyan már mutattunk néha valamit, de gyengék, erőtlenek voltunk. Cserben hagytuk a szurkolóinkat, akik végig mellettünk álltak, és erre nem mentség az sem, hogy néhány játékosom sérüléssel bajlódik, másoknak pedig erőnléti gondjaik vannak. San Marino ellen nem engedhetünk meg magunknak ilyen teljesítményt, mert szégyenben maradunk.
A játékosok mind a roppant barátságtalan körülményektől, mind az ellenfél szabálytalanságaitól függetleníteni tudták magukat, végig fegyelmezetten betartották a szövetségi kapitány utasításait. Erwin Koeman csapatának a fentiek ellenére nem volt különösebben nehéz dolga, Észak-Írországról nem derült ki, hogyan verte meg Spanyolországot tavaly.
A szövetségi kapitány valóban komolyan vette a barátságosnak induló, de harcos, kemény meccsé fajuló találkozót, csapata biztos vezetését és magabiztos játékát látva sem kezdte el becserélni a korábban kevesebb lehetőséget kapó kerettagokat. Ez a legtöbb esetben érthető döntésnek tűnt, volt azonban a magyar válogatottban egy játékos, akit talán szerencsésebb lett volna ezúttal nem játszatni.
Bár a kapitány a mérkőzés előtti nyilatkozatában jelezte, hogy az Észak-Írország elleni mérkőzést nem tekinti az Albánia elleni vb-selejtezőre való felkészülés részének, talán szerencsésebb lett volna már most, egy tét nélküli mérkőzésen megnézni, mire megy a magyar válogatott védelme szellemi vezére, Juhász Roland nélkül.
Az Anderlecht légiósáról hosszú ideje tudjuk, hogy nagyszerű teljesítményre képes, megállja a helyét akár sztárcsatárokkal szemben is. Neki tehát bizonyítania már nincs mit, viszont Málta ellen egy felesleges szabálytalansága után sárga lapot kapott, így nem léphet pályára Albánia ellen. Helyettesítése komoly problémát okoz, a középső védő hiánya nagyobb gond, mint bármelyik másik kulcsjátékosé lenne.
Öt éve nyertünk utoljára hármat
A magyar labdarúgó-válogatott legutóbb 2003. április 30. és június 11. között nyert három mérkőzést egymás után. Akkor idehaza megvertük Luxemburgot, majd Lettországot, és nyertünk San Marinóban is. Most Albánia, Málta és Észak-Írország ellen értük el a hármas győzelmi szériát. Amellett, hogy ezek az ellenfelek semmivel sem gyengébbek, mint azok, tovább színezi a képet, hogy az utóbbi 270 perc alatt egyetlen gól sem kaptunk, cserébe pedig lőttünk ötöt. Albániát és Észak-Írországot 2-0-ra, Máltát 1-0-ra győztük le.Juhász Észak-Írország ellen is kimagaslóan jól teljesített, átjátszhatatlannak bizonyult, de ha nagy kunsztokra nem is vállalkozott, ezúttal Vanczák is magabiztos volt. A két középpályás védő, Tóth Balázs és Vadócz jól szűrte meg ellenfelünk támadásait, így a védőkre nem hárult akkora nyomás, amekkorát várhatóan Albániában kell majd elviselnie a hátsó alakzatnak.
Az északírek több szempontból sem voltak jó edzőpartnerek, amellett, hogy például Vadócz komoly sérülést is szenvedhetett volna Lafferty belépője után (egyik hazai játékos sem kímélte a mieinket), Nigel Worthington csapata semmit nem mutatott, amivel segítette volna a magyar válogatott felkészülését, Erwin Koeman pedig ígéretéhez híven nem kísérletezett, inkább gyakorolt.
A 2008-as év vége kiválóan sikerült, két tétmérkőzésen aratott győzelem után újabb idegenbeli sikerrel zárta idei szereplését a holland szakember által egyre több szurkolót maga mellé állító csapat. Az északírek elleni összecsapás nem hozott, nem hozhatott parádézó magyar válogatottat, ám a minden mérkőzésen számon kérhető apró előrelépés ezúttal is vitathatatlan volt.
A mieink irányító középpályásuk nélkül, Gera Zoltán visszafogottabb teljesítménye ellenére győzni tudtak ott, ahol az Európa-bajnok Spanyolország vereséget szenvedett, köszönhetően elsősorban annak, hogy nemcsak a kapitány, de a játékosok is komolyan vették a tartalékos északírek elleni összecsapást. Következik Izrael, a szurkolók mércéje pedig ismét feljebb kerülhetett. Örömteli, hogy jogosan.
ÉSZAK-ÍRORSZÁG-MAGYARORSZÁG 0-2 (0-0)
Belfast, Windsor Park, játékvezető: Robert Schoergenhofer (osztrák), asszisztensek: Mario Strudl és Matthias Winsauer (osztrákok).
Észak-Írország: M. Taylor (Mannus, 46.) – M. Duff (McGinn, 55.), J. Evans, McGivern, Baird – O’Connor (Feeney, 81.), Brunt (Paterson, 69.), Clingan, Gillespie – Healy (Thompson, 88.), Lafferty (Shiels, 46.). Szövetségi kapitány: Nigel Worthington.
Magyarország: Babos – Bodnár, Juhász, Vanczák, Halmosi – Vadócz, Tóth B. (Dárdai, 88.) – Gera, Huszti (Dzsudzsák, 82.) – Torghelle (Feczesin, 81.), Rudolf. Szövetségi kapitány: Erwin Koeman.
Sárga lap: Lafferty (28.), Healy (81.)
Gólszerző: Torghelle (57.), Gera (71.)