Beckham-fojtás istenkezes góllal

Első milanói városi rangadóján szerepelt vasárnap David Beckham, temperamentuma először jött elő, mióta Olaszországban játszik: negyedóra sem kellett, és az interes Sulley Muntari kicsit megfojtogatta, miután egy becsúszáson összekaptak.

Nem volt komoly, másodpercek múlva, amikor Roberto Rosetti, a legjobbnak mondott olasz bíró keményen fegyelmezte őket, már barátságból ölelgették egymást. Nem is a sérüléssel lecserélt Beckhamről, inkább a bíróról, az Interről és Adrianóról szólt a meccs.

A csatár látszólag remek gólt fejelt, a helyszínen a lelátóról így tűnt, valószínűleg a pályáról is, mert a szándékosan kezezett gólt megadták. Lehetséges, hogy Rosetti szögéből szintén fejesnek látszott, de mivel magyarázza a partjelző, hogy nem lengetett szabálytalanságot?

A videó nagyon leleplezte őt, meg hétfőn a La Gazzetta dello Sport, nézzük csak meg alább. (És valamivel lejjebb, a galériában.)

Az Inter 2-1-es győzelmébe emiatt bele lehet kötni, de a katasztrofális Milan-védelem láttán nehéz elképzelni, hogy ne kapott volna két gólt a kezezéses nélkül is.

Kiderült, Gianluca Zambrotta és Marek Jankulovski, a két szélsőhátvéd alkalmatlan, és nem szerencsés középre berakni olyan futballistát, aki alig néhány napja épült föl sérülésből. Kaha Kaladze borzalmasakat hibázott, megkerülte a labda, lefejelték, lyukat rúgott, a háromból kétszer gól lett a vége.

De megint csak azt mondhatjuk, mint az Adriano-gólnál: ha nem Kaladze, Philip Senderos lett volna Paolo Maldini párja középen, és a svájciban makkegészségesen is benne van két gól. (Kérdés persze, miért kellett megvenni épp Senderost a nyáron, de ezen hadd rágódjon Carlo Ancelotti vezetőedző.)

Maldini volt az egyetlen, aki állta a sarat, 40 évesen is olyan megbízható, mint 1985 januárjában, amikor először tették be a Milan nagycsapatába.

Az Inter magabiztosabb volt, fizikálisan jobb, erősebb, gyorsabb, pontosabb, szerencsés is a bíróval, ezért nyert. A harmadik kitétel nem von le sikeréből, volt már, hogy a Milan lett a szerencsés, és a futballban manapság szinte minden meccsen van egy végeredményt befolyásoló tévedés.

José Mourinho edző először győzte le Carlo Ancelottit, aki azon gondolkozhat, mi történik, ha Filippo Inzaghit a kezdőbe teszi, és nem csak az utolsó 25 percben kerülhet háromszor is helyzetbe a csatár. Így csak lesgólt vágott, és lógó orral hagyta el a stadiont, nem szólt senkihez.

Ancelotti irányítói, Andrea Pirlo és Clarence Seedorf körülményeskedései miatt csak Ronaldinhóra számíthatott, aki istenien passzolt, ám csak 10-15 percenként egyet. Patóval meg Maldinivel együtt még így is a legjobb milanos volt, a meccs emberét, Adrianót persze csak megközelíthették, mint csapatuk az Intert.

A hétközi brazil válogatott meccsről, Londonból Berlusconi Milan-elnök állítólag különgéppel hozatta haza klasszisait rögtön a lefújás után, nehogy Adriano elvigye őket az éjszakába. Nem tudni, ő ment-e, de nem látszott rajta, ha nagy ziccere vagy nehéz kapáslövése bemegy, 3-0 és alázás a vége.

A bajnokságban nemhogy közelít, távolodik a Milan az Intertől: 11 ponttal mennek Mourinhóék. Elméletben ez ledolgozható, ám Spanyolországban a Realt tízzel verő Barcelona sikerére már nyereményt fizet egy fogadóiroda. Olaszországban is hasonló következhet.