Jó csapatoknak is jár a pocsék kapus

A Barcelona sokak szerint jelenleg a legszebb, leglátványosabb futballt játssza. Ennek ellenére a csapat a legutóbbi fordulóban vereséget szenvedett az Atletico Madridtól, ezt megelőzően pedig kikapott a spanyol bajnokság utolsó helyén álló Espanyoltól. Ehhez még hozzájön, hogy a hét közi BL-fordulóban sem tudott nyerni a francia Lyon ellen.

A három eredményben jelentős szerepe van a csapat kapusának, Victor Valdesnek, aki az előző heti bajnokin a második gól előtt senkitől sem zavartatva egyszerűen odapasszolta a labdát az ellenfél játékosának. Az pedig élt a lehetőséggel, és gólt szerzett. Most hétvégén pedig a madridiaktól bekapott négy gólból kettőben is alaposan benne volt. A Lyon ellen olyan helyről kapott gólt, ahonnan nem lenne szabad egy komoly csapat kapusának.

Sokan úgy vélik, a Barcelona leggyengébb pontja a kapusposzt, és ez már évek óta így van. Állhatott a kapuban Bonano, Rüstü, Hesp vagy éppen Busquets, a katalán szurkolókban mindig ott volt a félsz.

Nem a Barca az egyetlen csapat, amely jobb eredményeit szép futballja mellett gyengébb kapussal érte el.

A Manchester United is számos kísérletet tett, hogy betöltse a Peter Schmeichel után keletkezett űrt. A dán kapus az 1999-es BL-győzelem után hagyta ott a MU-t, és a holland Van der Sar érkezéséig nem igazán sikerült olyan kapust szerződtetni, aki magabiztosságot sugárzott volna.

1999 és 2005 között összesen kilenc kapussal próbálkozott Alex Ferguson. Akadt amerikai (Tim Howard), angol (Roy Caroll) ausztrál (Mark Bosnich) olasz (Massimo Taibi) és spanyol (Ricardo) is, volt köztük francia világ és Európa-bajnok (Fabian Barthez), és próbálkoztak már korábban is hollanddal (Raimond van der Gouw), de egyik sem nyújtott folytonosan kiegyensúlyozott teljesítményt.

Két londoni egyesület, a Tottenham és az Arsenal sem mondhatja, hogy az elmúlt években kapusaik lettek volna a Premier League legkeresettebb játékosai az átigazolási szezonban.

A Tottenham kapujában ugyan válogatott játékos – Robinson – állt, de számos gól és ezek által elveszített bajnoki pont fűződik a nevéhez. Ugyanez igaz az Arsenalra is, amelyben sokáig szintén a válogatott első számú kapusa, Seaman védett.

Az ő nevéhez is fűződnek a futballtörténelemben ritkán látható nagy potyagólok. A távozása után a londoniak mindenféle nemzetiségű kapussal próbálkoztak, de még a német Lehmann sem jelentett akkora megnyugvást, mint szerették volna.

Legutóbb Ben Bailey, az Evening Standard sportszakírója tíz okot említett meg, miért szorul ki az angol bajnokságban az első négyből az Arsenal, és itt is kiemelt helyen szerepelt a kapusposzt. Az írás szerint az angol bajnokságban jelenleg előttük álló csapatoknak jobb kapusaik vannak.  

Sokan úgy vélik hiába meghatározó csapata az európai futballnak a Milan, hosszú évek óta nincs az együttesnek a mezőnyjátékosokhoz méltó kapusa. Jelenleg három aranylabdás van a keretben, plusz olasz, angol és brazil válogatottak, a kapuban mégis a Dida, Kalac, Abbiati hármas váltja egymást, akik semmilyen módon nincsenek ott a világ legjobb kapusai között.