Mire megyünk az albánokkal Tiranában?

Szombat este mozgalmas hetet zárnak le a magyar válogattak, a tiranai mérkőzést megelőző napokban szinte az összes utánpótláscsapat pályára lép. A legfontosabb mégis a magyar futball kirakatcsapata, az A válogatott Albánia elleni mérkőzése lesz a vb-selejtezők hatodik játéknapján.

A felfokozott várakozás oka, hogy Erwin Koeman csapata győzelemmel az 1. csoport élére állhat, ami a meccsek felénél – az elmúlt időszak válogatottjainak eredményeit figyelembe véve – elképesztő bravúr lenne. A tiranai meccsen ugyanez a tét az albánok számára is, a magyaroktól korábban kikapó csapat egyetlen ponttal áll a mieink és a csoportot vezető dánok mögött, míg veresége esetén nagy valószínűséggel kiszáll a reménykedők közül.

A Málta elleni utolsó tétmeccsünkön horrorisztikus játékkal is győzni tudtunk, a kapitány akkor azt mondta, a játék másodlagos volt, a győzelmet pedig nem kell magyarázni. Ebben teljesen igaza van, amennyiben a magyar labdarúgó-válogatott valóban azt a célt tűzte ki maga elé, hogy kijut a 2010-es világbajnokságra.

Mást nem is mondhatunk egy sorozat elején, és most féltávnál olyan jól állunk, hogy akár reménykedésre is okot adhat a tabella. De tudni kell, hogy a könnyebb mérkőzéseinken vagyunk túl, hátra van még többek között a csoportot vezető dánok elleni idegenbeli meccs, Portugáliával pedig – amely nem mellékesen az életéért küzd, különösen akkor, ha szombaton nem tudja Lisszabonban legyőzni a svédeket – oda-vissza játszunk még.

A máltai célfutball minden szempontból védhető volt, hiszen a válogatottat körülvevő hangulat a három, zsinórban elért győzelem miatt régen látott lelkesedést gerjesztett a szurkolók körében. Ott elég volt nyerni, ráadásul a véletlen a csapat segítségére sietett, a máltai mérkőzést technikai okok miatt csak azok látták, akik másnap az eredmény tudatában is végigkínlódták az ismétlést.

Az albánok elleni meccs kiváló lehetőség Erwin Koeman csapatának, hogy megválaszolja a korábban feltett kérdésünket: harcos kiscsapat, vagy vagdalkozó pofozógép a magyar válogatott? A választ az eredménytől teljesen függetlenül megkapjuk, a Máltán látott játék ugyanis egészen biztosan kevés lesz Tiranában.

Albánia válogatottja közel azonos játékerőt képvisel, mint a magyar, ez kiderült a budapesti, 2-0-ra megnyert mérkőzésen. Októberben egyszerűen bedaráltuk az albánokat, közepes első félidőt harcosabb második követett, de ami itthon elég volt, az idegenben biztosan kevés lesz, a győzelemhez – talán még a döntetlenhez is – a magyar csapat Svédországban bemutatott játékát kell megismételnie.

A válogatottal kapcsolatban minden meccs előtt felmerülő kérdés most is adott: hányan fognak ki jó napot a játékunkat meghatározó kulcsemberek közül? Svédországban a bátor taktikát csaknem végig jó játékkal toldotta meg a csapat, ennek köszönhetően hosszú idő után újra elhittük, hogy egy magyar kapitány győzni akar idegenben egy olyan meccsen, ahol az ellenfél lényegesen nagyobb játékerőt képvisel.

A holtszezonban lejátszott két barátságos mérkőzés közül az északírek elleni a gyenge ellenfél miatt nem nevezhető mérvadónak (a magyar csapat jól játszott Belfastban), az Izraelben elszenvedett vereség pedig reményeink szerint csak egy nagyon elrontott főpróba volt. Ramat Ganban a legerősebb összeállításában játszó válogatott kilátástalan produkciót nyújtott.

Albánia ellen már tétmeccs következik, a közvélemény a média nyomására eredményt követel a mieinktől, valószínűleg egy kiszenvedett győzelem is eufórikus örömmámort gerjesztene az országban. De talán nem mi vagyunk az egyetlenek, akik nem a csoporttabella állása, vagy a könnyebb meccsek utáni eredmények miatt szeretnének reménykedni, hanem a magyar válogatott tudatos taktikára épülő, megalkuvást nem ismerő játékának örülnének elsősorban.