Ferguson odaadta a BL-t Guardiolának

Két Barcelona-drukkerre jutott egy manchesteres Rómában, legalábbis a város utcáin sétálva ez volt az ember érzése. Úgy tűnt, az angolok kevesebben vannak, a katalánok jöttek tömegekben, mindenki mezben vagy legalább csapatpólóban.

A stadion mellett, a meccs előtt négy órával viszont már fehérlett minden, a unitedesek lepték el a környéket. (Csapatuk szerda este ebben a színben játszott.) Fura volt őket a megszokott sörösdobozok nélkül látni: a római polgármester már napközben betiltotta az alkoholt, így szinte mindenki józanul ment ki.

Csak kisebb partizánakciók voltak, hátizsákból osztották alkalmi árusok a 32 fokos melegben pisivé forrósodott italt, de vették, mert a semminél jobb volt. Annyi persze közel sem jutott, hogy bárki is túl jól érezze magát.

A Stadio Olimpicóba bemenni nem volt egyszerű, sőt kifejezetten bonyolulttá tette az UEFA a chipes kártyás jegyrendszerrel. Mostantól a fémszálas, hologramos papírtiketteket el lehet felejteni, a szervezet telefonkártyát gyártatott, amivel lehetett utazni a metrón, a mérkőzés előtt meg három helyen ellenőrizték elektronikusan.

Rajta volt a tulajdonos neve, útlevélszáma és pontos helye a lelátón. Az első kordonnál elég volt a kártya, a másodiknál kellett a kártya és az útiokmány felmutatása, a harmadiknál ugyanez. Ha minden stimmelt, csak akkor juthatott be a rajongó.

Az olaszok igyekeztek betartani az előírásokat, ezért csak percekkel a kezdés előtt telt meg a 80 ezres nézőtér. Hamis jeggyel vagy átruházottal, esetleg a kevés fekete piaciból vásárolttal bemenni szinte lehetetlen volt, az UEFA szigorítása bevált.

Csak a stadionban derült ki, mennyivel többen voltak az angolok: úgy háromszor annyian. Mindössze a Barca-kanyar és közvetlenül mellette egyharmadnyi szektor bíztatta a katalánokat, a két hosszanti oldal és természetesen az MU-vég fehérlett.

Többen voltak, hangosabbak voltak, folyamatosan énekeltek, a szemközti táborral együtt remek hangulatot csináltak. Történhetett ez a kevés VIP-jegyes miatt is, a válságnak hála kevesebb világcég szervezhetett méregdrága utazásokat klienseinek, a belépők igazi futballszurkolókhoz kerültek.

Az MU-rész hangosabb volt, de csak a 10. percig, akkor Samuel Eto’o az első Barcelona-támadásból gólt lőtt, és mint kiderült, eldöntötte a meccset. Sir Alex Ferguson taktikai felállása ezzel alkalmatlanná vált, de ő hitt az Arsenal és a Porto elleni nyertes stratégiában, ezért nem változtatott.

Oktatott a Barca, Messi, Xavi, Iniesta úgy tette a labdát, hogy Anderson, Park és Carrick csak loholt utána, Giggs nézte. Carrick ráadásul szinte mindig el is adta, vagy ha nem ő, Rooney. Mindkettőjüknek pocsék napja volt, ennek ellenére Ferguson egyiket sem cserélte le vagy tette legalább másik pozícióba. Rooneyt lehozni persze nem is okos dolog, ám csatárként talán tudott volna valamit tenni.

Nem verte meg egy az egyben Puyolt, de még Sylvinhót sem, az alkalmi Barca-védelmet igazából meg sem izzasztotta United. Piqué és Touré Yaya csak Cristiano Ronaldóval foglalkozott, a portugál viszont egyedül kevés volt.

A Unitedből a két igen bizonytalan középhátvéd, az első gólnál keményen befűzött Vidics, a második félidőben Henry cselei miatt a földön fetrengő Rio Ferdinand ért legtöbbet labdába, egymásnak passzolgattak.

Ferguson csődje volt a meccs, azzal, hogy semmi jót nem húzott. Tevez beállítása a szünetben felesleges volt, középpályája így Anderson levételével még gyengébb lett, a Barcáé meg még erősebb.

A skót tréner átadta a győzelmet Pep Guardiolának, aki zseniálisat nem csinált, csak azt tette, amit kellett. Beküldte az alkalmas kezdő tizenegyet, átvészelte az első 10 percet, majd a gól után futballiskolát csinált világklasszisainak köszönhetően.

Jellemző, hogy a 47. percben a United-tábor nem az egyenlítésért, hanem a második bekapása ellen szurkolt. Abban reménykedtek, ha sokáig kihúzzák, a végén talán egy beakad, eljutnak a hosszabbításig. Valójában persze nem hittek benne, az egész annyira kilátástalan volt.

Végül Messi a 170 centijével befejelte a másodikat, véletlenül nagy reklámot csinált az Adidasnak, megnyerte az idei aranylabdát, ő lett az év játékosa, és ami a legfontosabb, eldöntötte a meccset. (A triplázó Barcelona legjobbján kívül idén más nem kaphatja a nagy díjakat.)

Az utolsó húsz perc örömködés volt a Barcának, szenvedés a MU-nak, de még inkább drukkereinek. A lefújás után azonnal felállva meg is tapsolták az ellenfelet. ”Outclassed” – volt a legjobb kifejezés rá, mi történt, amit az egyik drukker folyamatosan ismételgetett. Azt jelenti, klasszisokkal jobb volt a Barcelona.

Guardiola a világ egyik legjobb edzője, csapata egyértelműen annak legjobbja lett.

A stadion háromnegyede hamar kiürült, a győztesek ünnepeltek, de ők sem túl sokáig. Drukkereik a belvárosba mentek, ellepték a Colosseum környékét, megtöltötték a híres Trevi-kutat, hajnalig ugráltak benne.

A sajtó már percekkel a meccs után Ferguson taktikai hibáiról beszélt, a Sky és a CNN szakértői megegyeztek, ez döntötte el a meccset, még ha senki nem is gondolta volna három órával korábban. A várt nagyszerű futballmeccs elmaradt, az MU hibájából.

Rendbontás mégsem volt, sőt a legjellemzőbb jelenet, amikor a bár előtt ülő, sörre hiába váró angolok megtapsolták az előttük elhaladó Barca-mezes szurkolót. Még gratuláltak is neki.