Gyula
8 °C
21 °C

Mit tudnak a szerbek, amit mi rég nem?

2009.06.08. 00:01 Módosítva: 2009.06.08. 00:02
A manchesteri Nemanja Vidicsnek fájt, hogy a pályán volt az osztrákok elleni szombati vb-selejtezőn. Előbb istenítették, majd fütyülték a szerb védőt Belgrádban. A szerbek - félelmetes hangulatban - keservesen nyertek, és már 5 ponttal vezetnek a franciák előtt. A csapatot azok húzták, akik a háború idején gyerekek voltak, de nem foglalkoztak a körülményekkel, megtanultak focizni.

Az autópálya belső sávjában alig nyolcvannal dülöngél egy öreg Golf. A kocsi tetején egy drukker ül, a kocsihoz hasonlóan ő is imbolyog, lábát a nyitott tetőablakon lógatja befelé, és a kényszerűségből a külső sávban százhússzal, száznegyvennel vagy még nagyobb sebességgel előző autósoknak lobogtatja a kezében lévő hatalmas szerb zászlót. Alig hagytuk el Újvidéket, innen még vagy ötven kilométer Belgrád, ahol Szerbia válogatottja fogadja az osztrákokat.

Ha győznek, akkor Ausztriának szemernyi esélyt sem hagynak a 2010-es világbajnoki szereplésre, ők viszont már-már Dél-Afrikában érezhetik magukat. (Nem csoda, hogy a stadion körüli árusok slágerpólója ez lesz: SOUTH-AFRICA! HERE WE COME!) Az más kérdés, hogy pillanatnyilag fikarcnyi esélyt sem adunk, hogy a Golf és utasai élve megérkeznek Belgrádba.

Belgrád felé közeledve különben egyre több a szerb zászlós autó, köztük több osztrák rendszámú is feltűnik. Szinte mindegyik szerb családból dolgozik valaki vendégmunkásként Nyugat-Európa valamelyik országában. Még Tito engedte ki évtizedekkel ezelőtt, aki menni akar, mivel Jugoszláviában nem tudott volna mindenki dolgozni, így a viszonylag közeli Ausztriában is sokan telepedtek le. (Akkoriban még a régi Jugoszláviát átszelve, a Testvériség–egység-autópályán érték el Belgrádot, most a sok határ miatt egyszerűbb Magyarország felé kerülni.) Nos, ezek a szerb vendégmunkások utaznak haza a meccsre, és sokan ültek a bécsi Hanappi-stadion lelátóján is az őszi selejtezőn, amikor a szerbek kilenc perc alatt lőttek három gólt Ausztriának. Nem kétséges: egy ausztriai szerbnek minden győzelemnél édesebb, ha az óhaza válogatottja legyőzi új hazája csapatát.

Belgrádban a két nagycsapat, a Partizan és a Crvena Zvezda stadionja egymás közvetlen közelében fekszik, légvonalban alig néhány száz méter a távolság. A meccset az utóbbiban játsszák, a nép a híres riói stadion után Marakanának hívja. A legtöbb néző – 100 ezer – az 1975-ös KEK-elődöntőn volt itt, az ellenfél a Ferencváros volt. A 2-2-es végeredmény a Crvena Zvezda kiesését jelentette, a Fradi tíz emberrel lőtte be a mindent eldöntő gólt.

A stadiont azóta többször átépítették, ma már csak ülőhelyek vannak, a teltház 55 000 nézőt jelent. A fele, ha kitekint a stadion teteje felett, pazar panorámát lát, dombokat, templomot, ilyen fekvésű stadion ritka Európában.

Most is teltház van, a rohamrendőrökkel védett osztrák szektorban vannak csupán üres helyek. Az osztrák himnuszt végigfütyülik a nézők, de nemcsak a szerbek szokása ez, a Balkánon olyan kelléke ez a mérkőzésnek, mint nálunk a szotyi. Ugyanígy végigtülkölték néhány éve a magyar himnuszt is Boszniában, pedig a bosnyákoknak amúgy nincs különösebb bajuk velünk. A magabiztos mutogatás is állandó kísérőjelenség, szerencsére most semlegesek vagyunk, így a határon nem mutogatják, hogy három vagy öt lesz a vége.

A meccs úgy indult, hogy ez az osztrák válogatott simán kaphat hármat, mint Bécsben. Mert ugyan még egy perc sem telt el, amikor Maierhofer gólt lőhetett volna, de a hetedik percben egy buta védelmi hiba után már vezettek is a szerbek.

Ha visszanézi Stranzl, akkor talán majd egyszer megfejti, mit szeretett volna a tizenhatos vonalánál. Gspunring kapus a labdára lecsapó Lazovicsot elütötte, Milijas a teljesen jogos büntetőt könnyedén rúgta be. Milijas volt az egyetlen a szerb kezdőcsapatból, aki nem légiós, az egykori BEK-győztes Zvezda játékosa.

A gól azonban túlságosan megnyugtatta a szerbeket, motiválatlanul lézengtek a pályán, kezdetben, amikor Vidics hozzáért, mindenki tapsolt, üvöltött, a félidő végére inkább már fütyülték. A Manchester védője ugyanis roppant indiszponáltan játszott, rendre reklamált, folyamatosan elkésett, beragadt, fájt neki, hogy a pályán van. Antics kapitány, akit egy éve még nagyon szerettek, le is cserélte a félidőben.

A szerbek a második félidõre feljavultak valamelyest, de messze nem voltak olyan átütők, mint azt várni lehet egy a csoportot vezető csapattól. De a szerbek szerencsések is voltak, mert Janko a kapufát találta el, a hajrában pedig, amikor pedig a védők nem tudták, merre keressék a labdát, Milijas megtalálta, és kivágta az ötösről. Nagy szerencsével hozták le a meccset kapott gól nélkül, amivel igazolták a jelenlegi futball alaptételét, közepesnél jobb képességű csapatnál a legfontosabb, kapott gól nélkül megúszni a meccset, mert egyet csak belőnek.

A jugoszláv utódállamok közül 1996 óta valamelyik mindig kijutott az Európa- vagy világbajnokságra, erre még a szovjetek sem voltak képesek. A horvátok eddig egyszer hiányoztak (2000), a szlovénok ott voltak 2000-ben, és két év múlva a vb-n, a szerbek háromszor kvalifikálták magukat. (1998, 2000, 2006)

Ezúttal nekik van a legnagyobb esélyük, mert Antics nagyon jól megtalálja az idősebbek és a fiatalok egészséges keverékét. Illetve, a szerbeknél lehet mire építkezni, mert az 1984-es és az 1987-88-as korosztály is második lett az U21-esek Eb-jén. (1987-ben ifi vb-t nyertek, abból jött ki egy horvát bronz 1998-ban Bobannal, Proszinecskivel, Jarnival, Sukerrel.)

A gólszerző Milijas mellett előbbi korosztályhoz tartozik a mezőny legjobbja, a koszovói Kraszics, valamint a csereként lendületet adó Jankovics. A háború idején gyerekek voltak, focizni azonban megtanultak, nem foglalkoztak a körülményekkel.

Az Atleticóval spanyol bajnokságot és kupát nyerő kapitánynak van tehát lehetősége a változtatásra, a fiatalok képzettek, erősek, és jól lőnek.

Jugoszlávia felbomlása után a szakma tovább élt, nem arról szóltak a hírek, hogy a pro licences tanfolyamok elindultak, hanem a játékosokkal foglalkoztak az edzők. A képzés pedig kimagaslónak nevezhető, mert három-négy világsztár (Vidics, Zsigics, Ivanovics) csak kikerült kisebb városokból is, nemcsak Belgrádból.

A szerbek elég gyorsak a labdával, gondolkodásban, és megvan bennük az, ami a magyarokból kiveszett, elsősorban híresek akarnak lenni, mert a pénz a hírnév ternészetes velejárója.

Legalábbis erre a következtetésre jutottunk a balkáni futballt és a magyar viszonyokat is jól ismerő kollégákkal. Magyar játékosnál fordul a kocka, a Levszkihez is elmegy, mert ott is megkapja a maga által kitűzött, viszonylag soknak mondható pénzt. Horribilis keresetre már nem is vágyik, azért már tenni is kell valamit a napi két edzésen kívül.

A szerb válogatott erősségéről árulkodó, hogy a kispadon olyanok ültek, akik a Sahtar Donyeck, Fiorentina, Genoa, Lazio, Hertha valamint az Ajax játékosai. A keret alapján most is kiérdemelhetik a titkos esélyes jelzőt a vb-n, ami általában addig helyénvaló is, amíg be nem mutatkoznak.

Az osztrák sajtó amúgy elégedett volt csapatával - Garicsot hiányolták, akkor a jobb oldaluk életerősebb lett volna -, mert a “sötétség“, vagyis a hetedik percbeli rövidzárlat után uralták a játékot. Visszatükrözte ezt, hogy a szerbek egymással is foglalkoztak helyenként, nem szimpatikusan ápoltatták magukat. Igaz mostanában, mintha megtanultak volna egymásért küzdeni, és ha egy szerb csapat tagjai nagyon szeretik egymást, akkor tűzbe mennek egymásért, és garantált a siker. Feröeren, szerdán már ez is kell, az eltiltott Zsigics is, és akkor olyan előnybe kerülnek, feltartóztathatatlanok lesznek Dél-Afrikáig.

Jegyzőkönyv

Szerbia-Ausztria 1-0 (1-0)

Belgrád, Crvena Zvezda-Stadion, "Marakana", 55.000 nézõ
V: Pieter Vink (holland).
Gól: 1:0 (7.) Milijas (tizenegyesből)

Szerbia: Stojkovics - Ivanovics, Vidics (46. Rukavina), Subotics, Dragutinovics - Kraszics, Sztankovics, Milijas, Jovanovics (82. Kacsar) - Lazovics (57. Jankovics), Pantelics

Ausztria: Gspurning - Schiemer, Dragovic, Stranzl, Ortlechner - Hölzl (65. Lexa), Pehlivan, Scharner, Jantscher - Maierhofer (57. Okotie), Hoffer (57. Janko)

Sárga lapok: Rukavina, Jankovic, Stankovic illetve Gspurning, Maierhofer, Schiemer, Scharner, Lexa