A Real Madrid más szabályok szerint játszik

67,2 millió eurót, átszámítva 19 milliárd forintot fizet Kakáért a Real Madrid, miközben a brazilt eladó Milan állítja, a gazdasági válság miatt kényszerül elengedni legjobb futballistáját.

Florentino Perez elnök nem törődik a krízissel, hamarosan bejelentik, megszerezték David Villát is a Valenciától, 37 millió euróért. Napokon belül több mint 100 milliót költ a spanyol építési vállalkozó, miközben a másik milánói klub, az Inter is árulja klasszisát, Zlatan Ibrahimovicot.

A jelenleg mindenben első Premier League-ből a Real-elnök Cristiano Ronaldót akarja, valószínűleg nem viccel a 75-80 millió eurós ajánlattal.

A Madridnak nincs orosz mágnás vagy arab sejk tulajdonosa, mégis a legtöbbet költi, akkor, amikor a Chelsea is meghúzza a nadrágszíjat. Hogyan lehet ez, és honnét van ennyi pénze egy futballklubnak?

Tény, hogy a Real Madrid a világ leggazdagabb egyesülete, az elmúlt négy évben a Deloitte gazdasági elemző cég szerint a legtöbbet kasszírozta, bár a legjobban fizető Bajnokok Ligájában ebben az időszakban nem jutott tovább a nyolcnál.

Átlagnézőszáma a harmadik legtöbb Európában, általában 65-70 ezer drukker előtt tartja hazai meccseit, de gyakran összejön a telt házat jelentő 80 is. Minden marketinglehetőséget aggresszíven kihasznál, ezt Perez indította be a klubnál még első elnöksége idején, 2000 és 2006 között.

Akkoriban egymás után vette az aranylabdásokat, Luis Figót, Zinedine Zidane-t, Ronaldót, majd a marketingszempontból mindannyiuknál nagyobb dobást jelentő David Beckhamet. Beindította a távol-keleti piacot, zsíros gálameccsekre, edzőtáborba vitte a Realt Kínába, Vietnamba, milliókért.

A legnagyobb bevétele viszont a televíziós jogdíjakból van. A Real 2006-ban 1,1 milliárd euróért adta el hazai mérkőzéseinek közvetítési jogait a MediaPro cégnek hét évre, amivel évente 160 millió eurót kasszíroz. Ez több mint duplája a világ második leggazdagabb klubja, a Manchester United hazai tévés bevételének.

Az igazi adu Pereznél mégsem ez, hanem a spanyol adótörvény, amely lehetővé teszi, hogy a külföldi futballisták keresetük 23 százalékát adják az államnak évente.

Kakánál ez konkrétan azt jelenti, évi 9 millió eurós nettó bére a Realnak 10 millió 800 ezer eurójába kerül. Ha a Milan vagy a Manchester United vagy bármelyik olasz vagy angol klub akarna neki ennyit adni, az ottani 50 százalékos kulcs miatt 13,5 milliót jelentene.

A különbség például Kaká 6 éves szerződésénél 16,2 millió eurót jelent. Az angoloknál fontba átszámolva még jelentősebbre jön ki a differencia, és ő csak egy a klub 25 fős keretéből.

Pereznek ezek felett van még egy dzsókere: a Real Madrid név, amely világszerte, de Spanyolországban mindenhol – kivéve Katalóniát – garancia a sikerre, és mindenki vakon bízik benne.

A klubnak néhány éve még 150 millió eurós adóssága volt, de erről manapság semmi hír. A Real Madrid bármikor bármelyik banktól kap hitelt, akár kölcsönt is, és biztosak lehetünk bele, a legkedvezőbb feltételekkel.

A Real Madrid mögött áll a spanyol királyi család és a kormány nagy része, a politikai és a társadalmi nyomás – legalábbis a felső tízezeré – akkora, hogy mindenhol kivételeznek vele. A klub akkor egyenlíti ki tartozásait, amikor akarja, nincsenek megszorítások, retorziók, ahogy a The Times fogalmaz, ”más szabályok szerint játszik”.

Perez eddig egy aranylabdásnál és egy világsztárnál jár, de meglepő lenne, ha még legalább egy szupernevet, Cristiano Ronaldót, Franck Riberyt, esetleg Zlatan Ibrahimovicot ne vinné csapatához a nyáron.

Nem beszélve a kisebb nevekről, de szintén világklasszisnak számító Xabi Alonsóról, David Silváról. Ők ráadásul Pereznek aprópénzbe kerülnek 25-30 milliós árukkal. Bár ahogy az elnök mondja: ”Mindig a legdrágábbak a legolcsóbbak, Zidane-ért világrekordot fizettünk, de a sokszorosát hozta vissza.”

Garantáltnak tűnik, Kakával is így lesz, újra győztes Real Madrid épül.