A 34. tizenegyes döntött a kupában

Beckham sem segített a Milanon

Simán nyerte a bajnokságot az Inter. A 11. fordulóban az élre állt, onnantól kezdve megszorítani sem tudták az ellenfelek. A Juventus és a Milan volt a legádázabb ellenfél, de az Inter különösebb erőfeszítés nélkül hozta sorrendben negyedik, összesen 17. bajnoki címét. Az örökranglistán a milánói kék-feketék utolérték a városi riválist.

Az Inter kispadján José Mourinho folytatta parádés sorozatát. Egymás után harmadik csapatával lett bajnok, ráadásul a harmadikkal is rögtön az első évben. Mindez úgy sikerült a portugál mesternek, hogy a bajnoki szezonra kitalált formációról nagyon hamar le kellett mondania. A Chelsea-nél megszokott 4-3-3-as hadrendet alkalmazta a szezon első részében, de a csatársor két szélére szánt ember, a brazil Mancini és a portugál Ricardo Queresma csődöt mondott.

Még idejében sikerült átszervezni a csapat játékát, a fiatal tehetség Davide Santont is sikerült beilleszteni a csapatba, elöl pedig Mario Balotelli 8, Adriano 3 gólig jutott. A csapat legjobbja, Zlatan Ibrahimovic 25 találattal gólkirály lett. Az Inter három fordulóval a vége előtt behozhatatlan előnyre tett szert.

Az, hogy az Inter ilyen fölénnyel nyert, a vetélytársak kritikája is. A Juventus védelmében el kell mondani, hogy példa nélküli sérüléshullám sújtotta a csapatot. Ezzel együtt csalódást keltett a szereplése, nem is várták meg a szezon végét, két fordulóval a zárás előtt felmondtak a Claudio Ranieri vezetőedzőnek. A Juventus április elejétől május közepéig hét meccsen maradt győzelem nélkül, a hat döntetlen és az egy vereség a bajnoki címbe és az 57 éves tréner állásába került.

A Milan és Carlo Ancelotti is rengeteg kritikát kapott. Sokan túl öregnek vélték a csapatot, lassúnak, sebezhetőnek a védelmet. Hiába érkezett Ronaldinho, tért vissza Sevcsenko, majd október végétől David Beckham is csatlakozott a kerethez, a csapat nem nyújtotta azt, amit a szurkolók elvártak. Paolo Maldini hazai búcsúmeccse sem sikerült túl fényesre, Milánóban 3-2-re nyert az Roma. Maldini 24 szezont húzott le a Milanban, 26 trófeát nyert 902 meccsén, közte öt Bajnokok Ligáját. 1985. január 20-án 16 évesen, egy Udinese elleni bajnokin mutatkozott be. Maldini mellett Ancelotti is távozott, a mester nyolc év után hagyta el az AC Milant és a Chelsea-hez szerződött.

A szezonnak akadtak kellemes meglepetései és elégedett csapatai is. Az egyik ilyen a Genoa FC. A gárda a 2005/2006-os szezonban még a C ligából próbált talpra állni, ősztől pedig már európai kupameccseket játszanak a Stadio Luigi Ferrarisban. A Genoának sokáig a BL-szereplésre is megvolt minden esélye. Egyik legjobbja, Diego Milito a második lett a góllövőlistán. Az argentin csatár a következő szezontól az Interben futballozik.

A három BL-főtáblás mellett a Fiorentina indulhat a legrangosabb kupa selejtezőjében. Az utolsó fordulóban két góllal kellett volna otthon verniük a Milant a BL-főtábláért, de pontosan ennyivel kikaptak. Az AS Roma lecsúszott a dobogóról, kis híján az európai kupaindulásról is, a tavalyi ezüstérem után ez nagy csalódás. Végül a 6. hellyel éppen csak odaértek az Európa Ligára. Ahonnan alig maradt le az Udinese, pedig a 9. fordulóban még vezette is a tabellát. Remekül hajráztak, utolsó nyolc meccsükből hetet nyertek, ez is kevésnek bizonyult.

Két újonc, a Chievo és a Bologna is megragadt az élvonalban, kiesett viszont a Torino, csapnivaló idegenbeli mérlegének köszönhetően, csak a Napolit tudta legyőzni.

33 év után esett ki az OFI

Sorrendben ötödik, összesen 37. bajnoki címét nyerte az Olympiakosz. Görögországban nagyon sima volt minden, a pireuszi csapat szinte rajt-cél győzelmet aratott. A harmadik fordulóban már az élre állt, és ezt a pozíciót egyetlen pillanatra sem engedte ki a kezéből. A hetedik játéknapon az Arisztól szenvedte el első vereségét, ebből is csak kettő volt neki. Ezután 15 meccses veretlenségi széria következett, a Karaiszkakisz-stadionban egy csapat sem tudott nyerni az idei szezonban. A 27. forduló után már 11 pontra nőtt a csapat előnye legfőbb riválisával, a Panthinaikosszal szemben, így három játéknappal a vége előtt bajnokot avattak.

A szezont Ernesto Valverdével dolgozta végig a klub. Ez majdhogynem példátlan, hiszen a sikerek ellenére sem volt ritka a sűrű edzőváltás Pireuszban. Az elmúlt 15 évben egy szezon alatt kétszer is négyen voltak a kispadon. 1994/1995-ben Nikosz Alefantosz, Nikosz Gjutszosz, Thijs Libregts és Szlobodan Karalics, majd 2002/03-ban Takisz Lemonisz, Giannisz Kolliasz, Srecko Katanec és Oleg Protaszov váltogatta egymást. Mindenesetre Valverde a sikerek ellenére sem maradt Görögországban, ősztől a Villarreal kispadjára fog leülni, pedig szerződése 2010 júniusáig kötötte volna az Olympiakoszhoz.

A szezon 27 bajnoki meccsén Luciano Galletti szállította a gólok nagy részét, az argentin 12-szer volt eredményes. A brazil Diogo Luis 6, az argentin Fernando Belluchi 5 találatot jegyzett.

A görög bajnokság érdekessége, hogy az elmút 82 esztendőben csak hat csapat tudott az élen végezni, sőt: 21 éve csak az AEK, a Panathinaikosz és az Olympiakosz képes erre. A pireuszi gárda egyeduralkodása 1996-ben kezdődött. Meglepetésre kiesett az OFI Heraklion. A krétai csapat 33 éves élvonalbeli tagság után mondott búcsút a legjobbaknak. Legalább ekkora meglepetés a Pantrakikosz szereplése. Az újonc története első élvonalbeli szezonját a 11. helyen zárta. Az együttes egyik legjobbja Albert Riera Liverpool-játékos öccse, Sito Riera volt, az edző pedig a belga Emilio Ferrera.

A szezon egyik leglátványosabb meccse a kupadöntő volt, az este fél kilenckor kezdődő találkozó néhány perccel éjfél előtt ért véget. Nyolc gólt, 34 büntetőt láthatott a közönség. A nyolcadik percben már 2-0-ra vezetett az AEK, a 90. percben Matt Derbyshire, az Olympiakosz játékosa egyenlített 3-3-ra. A rendes játékidőben egy, a hosszabbításban két játékost állítottak ki. A 34. büntetőt a válogatott kapusa, Antonisz Nikopolidisz értékesítette, miután hárította Agustin Pelletieri kísérletét.

A Beitar nem kapta meg az UEFA-licencet

Az izraeli bajnokság az utolsó szezonját játszotta ebben a formában. A létszámot 16-ra bővítik. Az idei évad utolsó helyezettje kiesett, a másodosztály első öt helyén végzett gárda jutott fel, a 6. osztályozó után lett élvonalbeli.

1948 óta rendezik a bajnokságot, a Maccabi Haifa 11. címét gyűjtötte be, ezzel a második helyen áll a 18 elsőséggel vezető Maccabi Tel-Aviv mögött. A Maccabi Haifa az utóbbi 10 évben hatodszor lett első. A zöld-fehéreket 1913-ban alapították, első bajnoki címüket csak 1984-ben nyerték.

„A Maccabi Haifa nagyon erős klub, az egyik legnagyobb szurkolótáborral – nyilatkozta Elisha Levy, a csapat edzője. – Örülök, hogy két év után bajnokok lettünk, annak meg különösen, hogy a legtöbb gólt rúgtuk és a legkevesebbet kaptuk. Azt is fontos kiemelni, hogy sok tehetséges, saját nevelésű játékosunk van. Ez karrierem legnagyobb eredménye, remélem, jövőre ugyanezt mondhatom majd.”

Számos izraeli válogatott alkotja a keretet: a kapus Nir Davidovitch, a védő Dekel Keinan, Eyal Meshumar, a középpályás Biram Kiyal is oszlopos tag Dror Kashtannál. A Maccabi Haifa egyik legismertebb játékosa Alon Harazi. A 38 éves védő április végén játszotta 520. bajnoki meccsét, ami izraeli rekord. A hátvéd soha nem játszott külföldön, 1992 és 2006 között 89 válogatott meccsen két gólt lőtt.

Izrael második legerősebb csapata, a Beitar kupagyőzelemmel vigasztalódott, illetve azzal, hogy éppen a bajnokot győzte le 40 ezer néző előtt. Ezzel együtt sem vehet részt a gárda az Európa Ligában, rasszista, arabellenes szurkolói és sorozatos rendbontásai miatt ugyanis nem kapta meg a nemzetközi kupaszerepléshez szükséges engedélyeket, az UEFA nem adta ki az induláshoz a licencet.

Visszatért az Olimpija Ljubljana

Szlovéniában az NK Maribor a Gorica és a Domzale ötéves egyeduralkodását szakította meg. A Maribor a legsikeresebb szlovén klubcsapat. 1997 és 2003 között hétszer nyert – korábban még Branik Maribor néven – bajnokságot.

A Maribor eljutott a jugoszláv élvonalba is, 1967 és 1972 között hat szezonon át szerepelt ott, különösebb eredmény nélkül. A klub idei sikerében már sportvezetőként vállaltak szerepet a 2000-es futball Eb szlovén hősei, Zlatko Zahovic és Darko Milanic.

A Maribor sikere mellett sokkal nagyobb érdeklődés övezi az Olimpija Ljubljana visszatérését. A legnépszerűbb szlovén csapat, amely a függetlenné vált ország első négy bajnoki címének birtokosa, 2004-ben anyagi csőd miatt megszűnt. NK Bezigrad néven az ötödik osztályból indult újra. A gárda öt év alatt visszatért a legjobbak közé, 2008-ban vette fel újra a régi nevet. Olyan egykori legendás játékosok segítették a klub újjászületését, és alkotják a jelenlegi keretet is, mint például Miran Pavlin, Ales Ceh, Amir Karic, Mladen Rudonja, Sebastijan Cimerotic.

Az Olimpija Ljubljana visszatérésével minden bizonnyal nagyobb érdeklődés kíséri a bajnokságot. A 2008/2009-es szezonban ugyanis nagyon lehangoló látványt nyújtottak a rendre üres lelátók, a 180 élvonalbeli meccsre csak 215 830 néző volt kíváncsi, ami 1200-as átlagot jelent.

Kiesett a 15-szörös bajnok Partizani

Két év után lett ismét bajnok az SK Tirana, a fővárosi csapat huszonnegyedszer végzett az élen, az utóbbi 10 évben hetedszer. Nem mindennapi izgalmak között dőlt el a bajnoki cím sorsa. Az utolsó forduló előtt az SK Tirana egy ponttal vezetett a második Vllaznia előtt, és a két csapat egymással játszott a fővárosban. A döntőnek is beillő meccsen az első fél óra végén már 2-0-ra vezetett az SK Tirana, a Vllaznia a 88. percben csak a szépítésig jutott. A fővárosi csapat úgy lett bajnok, hogy utolsó 17 meccséből egyet sem veszített el. Ennek ellenére eggyel csökken az élvonalbeli csapatok száma Tiranában. A bajnokság legnagyobb szenzációja, hogy kiesett a 15-szörös bajnok Partizani.

Az SK Tirana sikerének minden bizonnyal a csapat kapusa, Blendi Nallbani örült a legjobban. A játékos 410 élvonalbeli meccs után, 13 éves karrierje során először nyert bajnoki címet. Érdekes a pályafutása, eddig kétszer volt a Partizani, kétszer az SK Tirana játékosa, 2004-ben tért vissza jelenlegi klubjához. Mindig abban a csapatban védett, amely éppen elbukta a bajnoki aranyat, idén sikerült neki. Az albán bajnokság 70 éves történetében 56-odszor nyert tiranai csapat.