Sünöztek a könnygázban a fradisták

A népligeti metróállomás felé tartva felesleges túlbiztosításnak tűnt, hogy a három év után első Újpest-Ferencváros mérkőzésre tartó fradisták különszerelvényének a meccs kezdése előtt három órával el kellett indulnia. A rendőrök azonban nem késlekedtek, az aluljáróban nagy hangzavart keltő fradistákat leterelték a peronra és jó ezer ember be is préselődött a metróba. Utolsóként az állig beöltözött rendőrök szálltak be, ami azért volt furcsa, mert képtelenségnek tűnt, hogy beférjenek. A metró aztán pontban fél háromkor elindult, de néhányan a Népligetben ragadtunk.

Ez csak azért volt kellemetlen, mert a következő szerelvény nem volt üres, rémült civilek mellé kellett beszállni. Persze a csapat nagyja már Újpest felé tartott, de incidens így is akadt. Még úgy is, hogy a rendőrök itt is vigyáztak és minden állomáson bemondták, a várakozók inkább válasszák a következő járatot. Az Árpád hídnál azonban feltehetően valaki hergelte a peronról a zöldeket - ez a kocsinkból nem derült ki pontosan -, néhány magát illetékesnek tartó pedig kiszállt emberkedni. A szájkaratéba a kocsinkból is beszálltak, ami kiverte a biztosítékot egy kétgyermekes apukánál. A csúnya szavakat sérelmezte kisfiai miatt, aztán amikor a becsatlakozó feleségét valaki leintette, alpári és otromba ordítozásba, fenyegetőzésbe kezdett az apuka. A reakciója hevesebbre és csúnyábbra sikerült, mint a kifogásolt mondatok, a rendőrök csillapították le.

Végül megérkezett a második kocsi is az Újpest-Városkapu megállóba, majd indulhatott a vonulás a Megyeri útra és ekkor már negyed négy volt az idő. Néhány petárda csattant, míg valaki - humorérzékből-e, nem tudni - egy születésnapi tortára való tűzijátékot gyújtott meg mellettünk. Szólt a boldog szülinapot és a gyalogút nagy része is ilyen kedélyes volt a szombat délutáni napsütésben. A Fradi-tábor hangereje talán alábbhagyott a népligetihez képest, és a drukkerek minden erejüket az Újpest gyalázására fordították. A leghangosabb és legviccesebb jelenet a Váci úti Hotel Benta előtt kerekedett, ahol az ablakban lógó, talán külföldi iskoláscsoportot gyalázta úgy több száz fradista, mintha ők is újpestiek lennének.

A menet persze lassan haladt, majdnem négy volt, mire a stadionhoz ért. Itt sajnos az a máshonnan is ismert logika érvényesült, hogy a szurkolók (és vendégszurkolók főleg) eleve állatok, és akkor úgy is kell őket kezelni. Ráadásul, ha nem lennének eleve azok, akkor meg ki lehet hozni belőlük a legrosszabbat. Újpesten ez úgy valósult meg, hogy a vendégszektorba két, egyenként negyven centis nyíláson lehetett bejutni. Az emberek összepréselődtek és egyre türelmetlenebbek lettek, azért egyre nagyobb lett a nyomás. Ezenkívül a beengedő kapu is megállt - egyesek állítólag másolt jegyekkel próbálták megoldani, hogy lemaradtak a belépőkről. "Nem a mi cégünk a hibás, az újpestiek a gecik" - magyarázkodott az egyik biztonsági.

Miután a gép lekezelte a jegyet, még hátra volt az átvizsgálás, azonban a hírekkel ellentétben nem volt fémdetektoros kapu és egy laza motozás után be lehetett jutni.

Végül is sikerült komoly sérülés nélkül megúszni a körülbelül félórás tolongást és pontosan két órával a metró indulása után bent voltunk a stadionban. Ott meg várt a büfé, amit a ferencvárosiak hoztak magukkal: baráti árak, sok sör és zsíroskenyér lilahagymával.

Egy óra volt még a kezdésig, még mindig szinte meleg volt, ideális futballidő, mondogattuk magunknak. A lelátón meg már elkezdődött egymás gyalázása, de ez mégsem volt elviselhetetlen. A stadionhoz vonulás alatt is az volt érezhető, hogy a fradisták inkább nyugodtak és lelkesek és három év Újpest-Fradi nélkül ide vagy oda, mégsem buggyan ki a torkukon az adrenalin.

Aztán elkezdődött a meccs, amit az újpesti tábor lila háttérre illesztett játékosképekkel, a fradisták pedig közel kétezer fehér zászló lengetésével vezettek fel. A pályán az első negyedóra a hazaiaké volt, annak ellenére, hogy a másik oldalon Rósa a kapufát találta el. Aztán egyre inkább fölénybe került a Ferencváros, de a hajráig ennek sok jelentősége nem volt.

A Fradi-tábor ekkor már elsősorban nem a lilák gyalázásával foglalkozott, hanem folyamatosan énekelt. Évekkel ezelőtt még egyértelműen igaz volt a két tábort összehasonlítva, hogy lehet, hogy a fradisták ugyan többen vannak és hangosabbak, az újpestieké a legkreatívabb, legélvezetesebben szurkoló magyar tábor. Az utóbbi időben azonban a ferencvárosiak felzárkóztak és ezúttal is folyamatosan énekeltek. Néhány petárda, majd görögtűz is előkerült, ám - feltehetően a még mindig tisztázatlan debreceni balhé miatt - szerény volt a pirotechnika a vendégeknél.

A pályán a szünet előttre - Fitos és Kabát góljával 1-1-re alakult az állás -, a lelátón a szünetre maradt az akció. Miután a vendégszektor mögül petárda hallatszott, legalább százan szaladtak a balhé kedvéért a helyszínre. Látni csak a kavarodást és a könnygáztól prüszkölőket lehetett, hallani viszont azt, hogy előbb a szomszédos szektorból, a kerítés mögülről néhány újpesti dobálózott, majd a zöldek válaszoltak, mire a rendőrök már fújták is a könnygázt. Aztán megkezdték a kiszorítást, amit néhány ütés is kísért, a drukkerek meg sünözni kezdtek és kiabáltak, mások meg egymásnak estek. Aztán néhányan durván fuldokoltak, egészen rosszul volt a Ferencváros-szurkolók Szövetségének alelnöke, a sajtóban is sokat szereplő Boros Bánk Levente.

A helyzet rendeződött és ezzel a lelátói izgalmak véget is értek. A második félidő laposabbra sikeredett, mint az első, az Újpest némileg fölényben játszott. A hajtásra azonban végig nem lehetett panasz, és a magyar futball állapotait tekintve sokkal többet, sokkal jobbat még egy ilyen rangadótól sem szabad várni. Aztán a Fradi hiába kezdeményezett többet a hajrában, Rajczi négy perccel a vége előtt befejelte a hazaiak győztes gólját.

Bénultság a ferencvárosi táborban, gála a liláknál és az ünneplés azt jelentette, a vendégeknek még jó ideig maradniuk kell. A szektorból ugyan kimehettek a vendégek, de csak a Megyeri út stadion előtti részére jutottak. A jó félórás várakozást nem mindenki viselte jól, dobálózás kezdődött, a rendőrök megint könnygázt fújtak. Másodpercek múlva pedig megindulhatott a tömeg, bele az éppen oszló gázfelhőbe.

Ezt leszámítva a megtört, apatikus fradisták útja simán vezetett a metróhoz, a keresztutcákban balhéra váró újpestiektől a rendőrök tartották távol a zöldeket. Félóra séta után következett a különmetró, ami már percek alatt a Népligetbe szállította a fradistákat. Kilenc előtt futott be a szerelvény, ami a közelben lakó tudósító számára azt jelentette, épp hét óra kellett az idei Újpest-Fradi megnézéséhez.

Ismerd meg a magyar labdarúgás hősének emlékezetes pillanatait!
Folytassa, Mister!

MEGVESZEM

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!