Csak vicc, hogy Ronaldóhoz hasonlítottak

2010.04.12. 19:39 Módosítva: 2010.04.12. 19:39
Vasárnap Vadócz Krisztián hatalmas bombájával nyert csapata, megküzdött a helyéért, eltökélten hitt abban, hogy megüti a színvonalas bajnokság szintjét.

Az Osasuna 2-0-ra legyőzte a Zaragozát a hétvégén, ezzel a tizenkettedik helyen áll, megnyugtatóra távolságra került a kieső helyektől. A meccs viszont nem erről marad emlékezetes, hanem Vadócz Krisztián fantasztikus góljáról.

A középpályást az utolsó tíz percre cserélte be Camacho edző, a Zaragoza hamarosan emberelőnybe került, ezért különösen fontos volt, hogy jó 30 méterről a léc alá bombázzon. Valamennyi újság azt írta - több címben is -, hogy megérte becserélni.

"Hát tényleg nem volt csúnya – válaszolta az első kérdésünkre Vadócz. - Punal becsúszva odapasszolta nekem a labdát, csak annyit láttam periférikusan, hogy sokan vannak körülöttem, és a hozzám legközelebb állót megpróbáltam átverni. Egy mozdulattal sikerült, éreztem jó szögben állok, a távolságot igazán nem érzékeltem. Meg kellett próbálnom a lövést, más lehetőségem egyszerűen nem is volt. Jól találtam el, egy kicsit szurkoltam is a labdának, hogy bemenjen. Az Atletico Madrid ellen is lőttem egy nagyot, de akkor odaért a kapus.”

A huszonhatszoros válogatott középpályás nem tudta eldönteni, jobb lenne-e, ha mostani bombája helyett Barcelona elleni nagy helyzete megy be.

"Nem lehet választani, a Barca ellen is ki akartam lőni a sarkot, nem ijedtem meg a lehetőségtől, de Valdez odaért. Megijedni legfeljebb akkor szoktam, ha sötét sikátorban vagyok.”

A 25 éves Vadócz sokáig várt a lehetőségre, hogy a csapatba kerülhessen, időközben édesapját is elveszítette, nem volt könnyű. A harmadik és a tizenkettedik fordulóban is csak csereként lépett pályára – közte egyáltalán nem -, február 28-ig kellett várnia arra, hogy kezdő legyen, az eséllyel élt, gólt lőtt a Gijonnak.

"Biztos voltam benne, hogy egyszer megkapom a lehetőséget, és eltökélten hittem abban, hogy mindjárt élni is tudok vele. Napról napra nőtt bennem a bizonyítási vágy, és napról napra biztosabb voltam, ha most odakerülök, akkor bent is maradok a csapatban. Kicsit igazságtalannak éreztem, hogy addig csak kispadoztam, de összeszorítottam a fogam. Megküzdöttem az eredményekért, és most nagyon jól érzem magam. Minden percét élvezem a jelenlegi helyzetnek, és ezt akarom még fokozni. Ha gyerekként azt mondják nekem: a spanyol bajnokságban fogok játszani, lehet, hitetlenkedem. Talán igazoltam, megütöttem ezt a szintet, elismernek a csapattársak, néha már az ellenfelek is megismernek. A világ egyik legszínvonalasabb bajnokságában vagyok, szép városban, fanatikus szurkolók előtt. Semmi sem történt véletlenül, Skóciában is ezért dolgoztam és Hollandiában is azért fejlődtem, hogy ide kerüljek” – utalt vissza, hogy a Honvédból a francia Auxerre-en keresztül Motherwellbe, majd Nijmegenbe került.

És hogy mit szólt ahhoz, hogy az egyik kommentátor Cristiano Ronaldóéhoz hasonlította a gólját? (A Porto ellen hasonlót lőtt a portugál, ezzel kapta meg a Puskás-díjat.)

"Ez most tréfa, ugye? Vagy olyan helyes lennék, mint ő, erre gondolt? A mai futballban nagyon sok minden ismétlődik, rengeteg hasonlóság van. Ha majd kétszer vagy háromszor eltalálom így a labdát, akkor van értelme bármiféle összehasonlításról beszélni. De igazán akkor sem. Nem is kell, hogy hasonlítsanak, csak még lőjek ilyeneket. Mondjuk rögtön szerdán a Malagának.”



  • Hírek
  • Bankszámla