Kik kerülnek az év szupervédelmébe?

A nagy kapusegyéniségek nem villogtak úgy, ahogy szoktak. Oli Kahn visszavonult, Gianluigi Buffont magával rántotta a mocsárba a gyalázatos Juventus, és Iker Casillasnak is emlékszünk néhány potyájára.

A rutinos játékosok közül Edwin van der Sar elnyűhetetlen, bőven hozta a tőle elvárható szintet, pedig sérülés, és családi gondok is hátráltatták. Az évek óta megbízhatóan teljesítő Julio Cesar is védett már jobban, de néhány komoly bravúrral így is hozzájárult ahhoz, hogy az Inter a hazai tarolás mellett Európában is csúcsra jusson.

A Lyon kapusa, Hugo Lloris most kezdi felkelteni a topklubok érdeklődését, nagyon jó szezonja volt, szinte biztosan elviszi valaki az Olyimpique-től, hiszen több nagycsapatnak is kapusra lesz szüksége jövőre. A van der Sar helyét Londonban átvevő másik veteránnak, Mark Schwarzernek igen komoly szerepe volt abban, hogy a Fulham az EL-döntőig ment, a 37 éves ausztrál kiváló szezont produkált.

A jobbhátvéd posztján is van egy nagy visszaeső, tavaly a világ legjobbjai között emlegetett Dani Alvesnek idén esélye sincs bekerülni a szezonválogatottba. A brazil válogatottban szinte biztosan Douglas Maicon kezd, az Inter jobbhátvédje – annak ellenére, hogy a BL-döntőben idénye legrosszabb meccsét játszotta – kiegyensúlyozottabb volt, mint a svájci frank, védekezésben is támadásban is óriásit játszott. Phillip Lahm – amellett, hogy bármikor áttolható a másik oldalra – a világ egyik legjobb jobbhátvédje, apró termete ellenére a birkózást is felvállalja, kiváló ütemérzéke van, nagy erénye, hogy keveset szabálytalankodik. Sergio Ramos kiegyensúlyozott szezont tudhat maga mögött, de a listán helye lenne a Chelsea-ből az idény nagy részére kidőlő Bosingwának is.

Luciónak tényleg csak levegőváltozásra volt szüksége, bár a Bayernnél sem játszott rosszul, az Interben Mourinho a szájába rágta, hogy mit ne csináljon, így a brazil önveszélyességét levetkőzve az Inter sikerének egyik ritkábban megénekelt, de igen fontos szereplője lett. Furcsamód a történelmi mélypontokat döngető Juventusból is bekerülhet valaki, Giorgio Chiellinit a 2008-as Eb-hez hasonlóan a klubjában sem zavarta, hogy gyalázatosak a játszótársai, végig megbízható volt.

Komoly panasz Rio Ferdinandra sem lehetett, de Daniel van Buyten is odatette a maga részét ahhoz, hogy a Bayern München közel kerüljön a történelmi triplázáshoz. Thomas Vermaelen az Arsenal legjobb igazolása volt (és az egyetlen is, de ez a középhátvéd kiváló teljesítménye szempontjából nem fontos).

A másik középhátvéd posztjára nem rossz választás Gerrard Piqué, aki idén már egyértelműen jobb volt Carles Puyolnál, az Inter ellen azt is bizonyította, hogy a másik kapu előtt sem botlik bele a labdába. Walter Samuel fel sem tűnik, hogy ott van az Inter védőfalában, egészen addig, míg a semmiből érkezve kritikus helyzetben blokkol, vagy piszkálja el a csatár elől a labdát, idén végleg bebizonyosodott: az olasz futball az ő igazi közege.

John Terry zaklatott éve ellenére duplázott a Chelsea-vel, Nemanja Vidicsre is bátran rá lehet bízni a posztot. Nagy kár, hogy Alessandro Nesta csak néhány meccsre térhetett vissza, mert azokon egytől egyig fantasztikusan játszott.

Egyértelműen hiányposzt az európai futballban, a poszton szereplő egyetlen klasszisnak nem is ez a helye: Javier Zanetti az Inter többi balhátvédjének kidőlése miatt került ide, de a tőle megszokott sallangmentes, határozott játékot hozta. Patrice Evra egyértelműen jobb választás a választásokkal hadilábon álló Raymond Domenech-nek, ha kicsit kevesebbet, vagy kevésbé látványosan szabálytalankodna, a poszt királya lehetne.

A lyoni Aly Cissokho mindenképpen idefér, és annak ellenére helye van Ashley Cole-nak is, hogy a szezon nagy részét sérülés miatt kihagyta. Az Intertől kiebrudalt Maxwell sem volt rossz a Barcelonában, a madridi Marcelo pedig tartja a brazil balhátvédhagyományokat, védekezni nem nagyon szeret, de az ellenfél térfelén hasznos.

A védekező középpályások között idén aligha kérdéses, hogy az egyik poszt Esteban Cambiassót illeti, az Inter szűrője gyakorlatilag hiba nélkül hozta le a triplával záródó szezont, ráadásul neki köszönhető, hogy a milánóiak védekezése nem is a hátvédsornál, hanem a középpályán volt igazán erős. Essien sérülése miatt az angol bajnokságban Garreth Barry  a poszt egyik legjobbja, de Darren Fletcher is egyre jobb a Manchesterben, és könnyebb is kedvelni, mint Roy Keane-t.

A két barcelonai, Seydou Keita, vagy Yaya Touré sem rossz választás, és a poszt minden követelményének megfelel a müncheni Marc van Bommel is. A rengeteg Diarra közül Alou-t érezzük a leginkább idevalónak, a Bordeaux szűrője csapata abszolút kulcsszereplője.

Sorozatunk következő részében a szuperválogatott támadóira és csatáraira szavazhat.